Az esszé- és tanulmányrovat milyen elvárásokkal indul, mit szeretne pótolni a kortárs magyar gyerekirodalom recepciójában?
A rovat küldetése a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom tudományos igényű, irodalomelméleti, irodalomtörténeti, kultúrkritikai keretbe ágyazott elemzése; a közép és felsőoktatásban is segédanyagként használható tanulmányok közlése. Célunk a nemzetközi gyerekirodalom-kutatásban már jól bevált elméleti megközelítések, értelmezői apparátusok meghonosítása, valamint a legfrissebb teoretikus trendek magyar kontextusba helyezése.
Szeretnénk betekintést nyújtani a tudományterület sokszínűségébe, feltárva, hogy a különféle, interdiszciplinárisan összefonódó analitikus irányvonalak – a népmesekutatástól a képeskönyvek esztétikáján át a gyerekolvasó pszichológiájáig – milyen sok új jelentésréteget fedhetnek fel a befogadó számára.
A gyermekirodalom-kutatás hazai kanonizálása terén a közelmúltban fontos mérföldkövet jelentettek a FISZ Mesebeszéd, a HUBBY és a KGRE A legújabb magyar gyerekirodalom kötetei, vagy több folyóirat, köztük az Alföld, a Prae, a Studia Litteraria, a Híd tematikus gyermekirodalmi különszámai. Ebben az irányban szeretnénk tovább építkezni, az olyan jelentős nemzetközi szaklapokkal is párbeszédet folytatva, mint amilyen az IRSCL kiadványaként megjelenő International Research in Children’s Literature vagy az IBBY által gondozott Bookbird. Utóbbi lap szerkesztőbizottsági tagjaként sok olyan izgalmas tapasztalatra tettem szert, melyet feltétlenül kamatoztatni kívánok a rovat gondozása során.
Milyen hiánytémák vannak, melyekkel mindenképp foglalkozni szeretne a rovat?
Szeretnénk tartani a lépést a gyermekirodalom-kutatás nemzetközi színterén az elmúlt tizenöt év során bekövetkezett változásokkal.
Ezt a folyamatos, folyamatban lévő megújulást talán jól érzékelteti a következő példa. A Peter Hunt által összeállított, 2004-es, hatalmas, több száz oldalas, nemzetközi gyermekirodalmi enciklopédiában az „elméleti megközelítések” címszó alatt szereplő fejezetcímek hívószavai még a következő, hagyományosabb kategóriák: történelem-kultúrkritika-ideológia, nyelvészet-stilisztika, recepcióesztétika, pszichoanalízis, feminizmus, képeskönyv és illusztráció, narratológia, intertextualitás, és komparatisztika voltak. Ehhez képest a 2018-as kiadású, Edinburgh University Press által gondozott, Maria Nikolajeva és Clémentine Beauvais szerkesztette Gyermekirodalmi Kézikönyvbe sokkal húsbavágóbb, a mindennapi, megélt tapasztalatainkra még egyértelműbben reflektáló teoretikus felvetések kerültek be az elméleti fősodorba. A klímaválság, a felgyorsult technológiai fejlődés, a migráció, az elöregedő társadalmak, az elmélyülő társadalmi szakadék, az álhírözön, a terrorveszély kiváltotta, mindannyiunkat érintő feszültségeket igyekeznek feldolgozni az olyan elméleti kérdésfelvetések, melyek az ökokritika, a poszthumanizmus, a gerontológia, a kultúrorvostan, a traumatudomány, az emlékezetkutatás, a pszichogeográfia, a digitális újmediális írástudás analízis, avagy a kognitív poétika trendjei (és fejezetcímei) nyomán elemzik az ember és a természet, a gyermek és az idős, az én és a másik, a test és a gép gyermekirodalmi reprezentációit, a fikcióban fellelhető poétikai és politikai alakzatait. E materiális fordulat nyomán a gyermekirodalom-kutatás elméletei közérdekű, téttel bíró vállalkozássá érnek.
Az első időszakban milyen szövegekre és mely szerzőkre számíthatnak az olvasóink?
Igyekszünk minél szélesebb palettáról, minél sokszínűbb anyagot kínálni olvasóink számára. Változatos műfajokat és médiumokat elemzünk a képeskönyvtől a képregényen és az interaktív „papírszínházas” mesekönyvön át a gyerekversekig és az újraálmodott mítoszokig. A befogadó célközönséget illetően is a heterogeneitásra helyezzük a hangsúlyt: lesz szó babalapozgatókról, gyerekkönyvekről és ifjúsági regényekről is, de kifejezetten családi szórakoztatásra szánt drámaszövegekről vagy a fiatal felnőtteket célzó meseátiratokról is értekezünk.
Terveink szerint megférnek egymás mellett a kortalan klasszikusok és formabontó újdonságok, a kötelező olvasmányok és a rajongói fikció, csakúgy, mint a magyar anyanyelven, illetve a magyar fordításban megjelent művek elemzései.
Lajstromba veszünk számos izgalmas irodalomelméleti felvetést és metodológiai megközelítést, melyek segítségével a legváltozatosabb módon szándékozunk elemezni a gyerekirodalmi szövegeket, többek közt a kognitív narratológia, a fogyatékosságtudomány, a drámapedagógia, az ökokritika, az ikonográfia, vagy a fordításelmélet tükrében. Érkezik tanulmány Lázár Ervin és J. R. R. Tolkien meséiről, a növények és a szörnyek gyermek- és ifjúsági-irodalmi ábrázolásairól, olvasóvá nevelésről, fiktív világok építéséről és vizuális történetmondásról. Szerzőink irodalmárok, esztéták, kritikusok, könyvtárosok, kutatók és pedagógusok.
Hosszú távon mi volna a rovat legfontosabb célja?
Célunk hosszú távon felhasználható irodalomelméleti, irodalomtörténeti szövegtárat létrehozni olyan izgalmas esettanulmányokból, melyek hiteles lenyomatát adják a XXI. századi bölcsészettudományos gondolkodás dilemmáinak, ugyanakkor a mindennapi, megélt valóságunk társadalmi problémáira is reflektálnak.
Komparatista szemüveggel a magyar mellett a nemzetközi gyermek- és ifjúsági irodalommal is foglalkozunk, és távlati terveink közt szerepel az ezek vonatkozó szakirodalmával párbeszédben álló tanulmányokat, illetve fordításokat is megjelentetni.
Arra kívánunk rávilágítani, hogy – rebellis jellege ellenére – a gyermekirodalmi szövegek mélyén valahol mindig van egy didaktikus réteg, mely, az ifjabb generációt felkarolandó, igyekszik segítséget nyújtani a változó világunkban való eligazodáshoz. És pontosan e metaimaginárius aspektus miatt tanulságos a gyerekirodalom a felnőtt olvasó számára is, mert szembesít a változó elképzeléseinkkel azt illetően, hogy a képzeleti tevékenység milyen sokoldalúan telítődhet terapeutikus erővel, öltheti a túlélési mechanizmus változatos formáit, és adhat támpontot az önmagunkkal és egymással való békés együttélés módjainak megtalálásához.
A mese varázsa – a tematikai síkon túl – gyakran a nyelvi, stilisztikai szinten bontakozik ki, miközben segít rátalálni saját hangunkra, és megtanít meghallanunk másokét.
Ahogy a népszerű képeskönyv, A telhetetlen hernyócska alkotója, Eric Carle írja, „A gyerekkönyvek az eszünkbe idézik: a legreményvesztettebb időkben sem vagyunk teljesen tehetetlenek, hiszen ott van nekünk a kedvesség, a nevetés, a törődés.” A gyerekirodalmat és a róla szóló tanulmányokat tehát egyfajta iránytűként is szeretnénk olvasóink kezébe adni.
Mi jelenti számodra a legnagyobb személyes kihívást ennek a rovatnak a vezetésében?
Vélhetőleg kihívást jelent majd a megfelelő hang, stílus, nyelvezet kialakítása, a helyes egyensúly megtalálása tudományosság és közérthetőség között. A szaktanulmányokkal akadémikus közönséget szeretnénk megcélozni, ám ugyanakkor felhasználóbarát módon útmutatót is igyekszünk adni a gyermekirodalom különböző értelmezési megközelítéseihez, műfajaihoz, korszakaihoz. Sokféle hangnak tervezünk teret engedni a rovatban, így bizonyára lesz olyan tanulmány, amelyik inkább az egyik, és olyan esszé is, mely a másik irányba billen el.
Izgalmas feladat a gyerekirodalom-kutatás idegen nyelvű terminusainak gördülékeny magyarítása, a young adult literature-től a silent bookon át a crossover fictionig és a transmedia storytellingig. Célunk, hogy a komparatista orientáció mellett ne veszítsük szem elől a magyar sajátosságokat sem.
Kihívást jelent még az a kérdés, hogy amennyiben a gyerekirodalom-kutatásról felnőttek írnak felnőttek számára, mégis miképp gondoskodunk arról, hogy ne szakadjunk el teljesen a gyerekolvasóktól. Ezen megfontolásból biztos megvitatunk majd recepcióesztétikai kérdéseket, illetve azt boncolgatjuk, mennyiben működhet a gyermekirodalom a generációk közti párbeszédet elősegítő összekötő kapocsként. Ha feloldatlanul is marad ez a dilemma, Harmath Artemisszel egyetértve úgy vélem, már részleges sikerként könyvelhetjük el, ha a felnőtteket sikerül megnyernünk a kortárs szövegekkel, hiszen ők jobban át tudják adni ezeket a gyerekeknek. A személyes olvasói élményeiről egyébként az IGYIC.hu egyéb rovataiból tájékozódhatnak az érdeklődők. A magam részemről elmondhatom, hogy a szerkesztői munka legélvezetesebb része, amikor a tanulmányokban felmerülő gondolatokat rendre megvitatom négy gyermekemmel, akiktől – sokszor úgy érzem – talán a legtöbbet tanulhatok a gyermekirodalom lényegéről.