A Királylányok nagykönyve örök darab
A gyerekszoba főhelyére, napi használatra való. Negyven fordulatos és költői szépségű mesét kap az olvasó Zalán Tibortól egy impozáns kiállítású, gazdagon illusztrált mesegyűjteményben. Így néznek ki, talán még szebbek is, és ilyen hangon szólalnak meg gyermekkorunk meghatározó alapdarabjai, ahogyan ez az aranycirádával hívogató kincstári könyvtárgy is teszi.
A negyven királylányt vizuálisan is megjelenítő-felvonultató „királylány-katalógus” a kislányok álma, de a kötet lányos apáknak sem utolsó olvasmány
A hátsó borító tájékoztatása szerint a királylánytípusok megrajzolásakor a (két)leányos apa szerzőt a királylányság mibenléte, vagyis az egyediség és a nőiesség titkai foglalkoztatták. Amint írja: „negyven mesén keresztül vezetett útja” ennek a titoknak a megfejtésében. A mesék címét egy-egy női név adja, utalva az egyes királylányok egyéniségére: Esthajnal, Rebeka, Ágnes, Cilike, Eszter, Csipike, Hildegárd – lehet választani a listából. A nyolc–tíz éves gyerekek bizony nagyon szeretik a listákat, a karakterkártyákat…
Valamennyi képzeletbeli hősnőről éteri-lírai portrét készített Kürti Andrea: ezek az arcok és termetek távol állnak a Disney-hercegnők vonásaitól. Persze az utolsó mese névadója, Gabi úgy önazonos, hogy éppenséggel nem akar lány lenni.
Az elismert, többszörösen díjazott magyar költő, író arra vállalkozott, hogy új meséket írjon hol a francia lovagregény-eredetű európai, hol az orosz varázsmeséket megidéző tündérmesék szellemében. (Korábban úgy nyilatkozott nálunk, hogy „elfáradt benne a mese” – a szerk.)
A három-négy oldalastól akár 20 oldal terjedelemig terjedő szövegek nyelvükben, cselekményfordulataikban, szimbolikájukban is őrzik a folklórt, közben kortárs ízekkel gazdagítva őket. Hasonlíthatjuk a művet Simon Réka Zsuzsanna Ahány király, annyi mese című mesekönyvéhez, (erről korábban készült egy Meseterasz-adásunk – a szerk.) de ahhoz képest Zalán meséi még erősebben gyökereznek az európai népmese világképében, jelképrendszerében. Talán Zalka Csenge Virág népmese-átköltéseihez (Ribizli a világ végén, erről is készült egy Meseterasz-adásunk – a szerk.) áll legközelebb ez a szövegvilág, azzal a lényeges különbséggel, hogy Zalán meséiben a fordulatok és a képek merészebbek, a hagyománytól jobban elrugaszkodók.
A történetek egyrészt őrzik a népmesék patriarchális-feudális középkori berendezkedését, másrészt ki is forgatják. Hiszen a szerző – ahogy a kerettörténetből is kiderül – Habakuk király negyven leányából állít mindig egyet-egyet a mese középpontjába. Ám nemcsak nemváltás történik, ahogyan királyfi helyett királykisasszony lesz a főhős, hanem perspektívaváltás is. Hogyan él egy fiatal nő a hagyományos környezetben? Miben viselkedik másképp, mint az országvezető férfiak? Hogyan találhat magának megfelelő férjet? Milyen női tulajdonságok, erények segítik a lányokat, hogy megleljék saját útjukat, helyüket a világban?
Népmesei gyökerek
A népmesei hagyományokból visszaköszönnek a helyszínek: palota, rengeteg erdő, aranyhalas tó és olyan hősök, mint az öreg király, a hercegek, az ördög, a boszorka, a sárkányok. És persze a varázstárgyak: ló, pogácsa, kard, forrásvíz. Megmaradtak népmesei-archaizáló szófordulatok-szókapcsolatok (például „álló egy esztendeje”) és jelképek is, mint a szimbolikus számok. Háromszor kell valakit kérlelni és három próbát kiállni. Valamint bizonyos cselekményelemek is ismerősek, például a csodás átváltozások. Ide számítandó az is, hogy nem túl sok a párbeszéd, ez lendületet ad a történet olvasásának, szorosabbra fogja a dramaturgiai ívet.
Korszerű vonások
Ezekhez a lovagregényből eredeztethető népmesei elemekhez az író szervesen hozzákapcsol kortárs elemeket is. Például a fiktív kerettörténetből kiderül, hogy amit a kezünkben tartunk, az Habakuk király negyven meséje, melyet emlékezetből jegyeztek le, tehát az írásosság és a szóbeliség feszültségét érezzük ebben a királylányos univerzumban.
Egyértelműen maiak az egyedi írói hasonlatok, a tréfás névadások, mint a beszélőnevek: Maszat, a testőr vagy Potroha, a boszorkány. Ugyanígy az egyénített királylánykarakterek és a hol viccesen, hol költőien ábrázolt cselekményelemek. A következő sor sajátos szórendje is modern:
„Véres apró nyomok mutatják kínlódó útját a lánynak. Már a hold is fenn jár az ég peremén, a nagy égi mező vándorai, a csillagok tünedeznek fenn a magasban, de még fut, egyre fut Gertrúd, könnyei áztatják kétségbeesett kis arcát.”
A „kis” jelző egyszerre külső szemlélőt feltételez, amellett szerzői (férfi) tekintetet, mert ez a becézés nem fordul elő a népmesék narrációjában. Szintén a kortárs nyelvezetre példák a következő mondatok: „Kinek számít manapság egy vacak pamutharisnya?”; „Add elő, szemtelen cincogó.”
A hősöknek nemcsak népmesei, de írói előképeik is vannak. Némely vitéz, így az Ida című mese férfihőse tettei alapján igencsak hasonlít a cseh vitézzel vívó Toldi Miklósra, s a Rózsa és Ibolya című mesét idézi a Gertrud című Zalán-mese. De van itt Burkus király is, akit pedig a Mátyás királyos népmesékből ismerünk.
Arra is találunk bőven példát, és ezt én a szövegvilág, a stílus erényének látom, hogy egy mondaton belül keveredik a népmesei és a szerzői stílus. A következő példában kiemeltem a hagyományos fordulatokat:
„Gondolkodik a mamlasz legény, s hajnalig kimegy belőle a ménkű nagy szerelem.”
Miért lányok?
Az ifjúsági irodalomban is divatos erős nőkről, női szerepekről, női szemszögről beszélni. Több gyerekkönyvkiadó is épített a témára sorozatot. Éppen ezért nem meglepő – bár izgalmas – királylányok alakjai köré szervezni meséket. Megvizsgálva viszont, hogy milyen nőtípusokat képviselnek ezek a királylányok, látjuk, hogy Zalán Tibor mer hagyományos értékrendű szerepmintákban gondolkozni. Nem a háziasszonyira gondolok, hiszen királylányokról szól a szöveg.
Ám ha a mesék női viselkedésmintáit leltározzuk, olyan klasszikus erényeket találunk, amelyek a gyerekirodalom új trendjei közt nem tartoznak a preferáltak közé, és a marketinget sem ilyen hívószavakra építik a kiadók. Én ezt a kiadó részéről értékőrzésnek, a szerző részéről pedig bátorságnak értékelem.
Olyan tanulságokat gyűjthetünk ki a férfi-női szerepmintákról, mint hogy a férfinak el kell hagynia eredeti családját, hogy boldogan élhessen a feleségével; a férfi vadságának gátat kell szabni; a férfierények közé számítható a harc, a bátorság, a nő megóvása, következésképpen a nő védelmezendő lény.
Negatív mintaként ábrázolja a könyv a női kapzsiságot, a nagyravágyást, míg erényként a szelídséget, a kedvességet. Itt is szerepelnek még a férfiaknál is bátrabb királylányok, ám kommunikációjuk akkor is klasszikusan nőies marad, egyfajta női bölcsességgel párosulva.
Bár nem gondoltam volna, a fiaim is nagy örömmel választottak újabb és újabb királylányneveket a tartalomjegyzékből. A mesék kellőképp mozgalmasak, és épp elég küzdelmet, harcot, meglepetést vonultatnak fel ahhoz, hogy a fiúk fantáziáját is lekössék.
Harmath Artemisz
Zalán Tibor: Királylányok nagykönyve
Illusztrátor: Kürti Andrea
Cerkabella Könyvek, 2023
312 oldal
7990 Ft