A Kolibri Klasszikusok-sorozat részeként a hetedik, összességében a kilencedik magyarra fordított Dr. Seuss-könyv a Kalapos Macska visszatér.
Macskák minden mennyiségben
Az eredetileg 1958-ban The Cat in the Hat Comes Back címen megszületett könyv a Kalapos Macska folytatásaként, sorrendben viszont a Grincs (1957) után jelent meg. A történet szerint Sári és testvére (aki egyben az elbeszélő is) egy téli napon a munkába induló édesanyjuktól feladatul kapják a ház körüli hó eltakarítását. Ekkor megjelenik a Kalapos Macska a színen, és ahogyan az első részben is, kellemetlen perceket okoz a testvérpárnak.
Kezdetnek tortát eszik a vízzel teli kádban, majd a maga után hátrahagyott rózsaszín mocskot ahelyett, hogy feltakarítaná, a ház újabb és újabb részeire, bútoraira, sőt a szülők ruhadarabjaira, végül pedig a házat körülvevő fehér hóra transzportálja (némi asszisztenciával). A végső nagy munkához, a hó tisztításához aztán segítségre is szüksége lesz a címszereplő macskának, méghozzá 26 kiscica képében. Ezek a cicák matrjoska babaként egymás kalapja alól bukkannak elő, mindannyian az angol ábécé egy-egy betűjét reprezentálva. Feltűnésüktől csak fokozódik a zűrzavar, a megoldást pedig a Vuum (az eredetiben Voom, valószínűleg a broom vagy boom és a vacuum szavak összerántásából született szó) nevű szerkezet hordozza, amely visszafehéríti és el is takarítja az útból a havat. Erről a titokzatos gépezetről a Kalapos sem tudja, hogy mi is valójában, és az illusztrációkon sem szerepel, így teret engedve a képzelőerőnek, az olvasó teremtő fantáziájának. Erre a megoldásra, akárcsak az illusztráció felfedezésre váró elemeire is szükség van, ugyanis ebben a nagyjából 60 oldalt kitevő történetben nincs jellemfejlődés, sőt valójában jellemek sem, mindenki azt hozza, amire tőle számíthatunk. A testvérpár korábbi macskatapasztalataik alapján aggódó, passzív megfigyelők, a macskát korholva csak követik az eseményeket, a Kalapos pedig maga a konstans bolondéira, a káosz. A történetnek nincs valódi tétje, hiszen az első rész sémáját működteti, miközben az ábécé megismertetésének nem titkolt célját teljesíti, így maga az ábécé lesz a főszereplője a könyvnek, ezzel egyúttal kijelölve az olvasóréteget is.
A Kalapos Macska visszatér egy pergő, tanító szándékú akcióhalmaz a rajzfilmek hőskorából, emiatt nem is rendelkezek túl sok dimenzióval.
Olyannyira akciódús, hogy kritika is érte a forrásnyelvi szöveget, mondván, az erőszakot propagálja, ugyanis a takarítás mint valamiféle küzdelem, harc, vadászat, jelenik meg, amelynek célja az ölés, a foltok kivégzése.
Bár ezeknek a bírálatoknak a szöveg és az illusztráció is tompítja az élét, ugyanis mindkettő játékfegyverekről beszél (pop guns).
My cats are all clever.
My cats are good shots.
My cats have good guns.
They will kill all those spots!
Come on!
Kill those spots!
Kill the mess!” yelled the cats.
Jók az én cicáim,
ügyesen céloznak,
most majd meglátjátok:
mindent rendbe hoznak! (44)
– Rajta! Tisztíts! Pusztíts! –
A sok cica szaladt,
gereblyék és ütők
püfölték a havat. (51)
Kétes interpretációk hálójában
Létezik olyan interpretációja is a könyvnek, amely szerint a történet egy hidegháborús allegória: a Vuum atombombaként megtisztítja a világot a kommunistáktól, akár a Kalapos gépezete a házat a rózsaszín (tehát pink) folttól. Ezt az értelmezést az is erősíti, hogy a pinko a kommunisták és a kommunista szimpatizánsok pejoratív elnevezése volt. Manapság már látni olyan próbálkozást is, amely Dr. Seuss életművét rasszista és a fehér felsőbbrendűséget hirdető szövegkorpuszként kíséreli meg olvasni.[1] A kelet-európai gyerekolvasó számára ezen (gyakran a szerző más műveivel, nyilatkozataival is cáfolható) interpretációk kontextusa meglehetősen távoli, viszont rendkívül érdekes dinamikáját és retorikáját adja a gyerekirodalmi szövegekkel való foglalkozásnak, így szakmabelieknek tanulságos a velük való szembesülés.[2] A feltartott kisujjú, cilinderes macska lehetséges, hogy valamiféle blackface-háttérrel is rendelkezik, de ennél valószínűbb a cilinder által képviselt társadalmi réteg paródiája.
Bár a gyerekkultúra közege, markerei jobbára nemzetköziek, illetve globalizáltak, a gyerekvilág univerzális problémáit igyekeznek megszólaltatni, ugyanakkor bizonyos klasszikus szövegek adaptálása, akárcsak az irodalom más területein, nehézségekbe ütközik. Lehet ez történeti, társadalmi vagy nyelvi akadály, amely nem érint egyformán minden célnyelvi kultúrát. A szövegek működési módja, az értelmezői közösség differenciálódása, más, nem alacsonyabb rendű olvasatokat hordozhat. Az a szempont is megfontolásra érdemes, miszerint egy szöveg annak klasszikus voltától függetlenül nem szükségszerűen lefordítandó. Rengeteg adóssága van a magyar könyvkiadásnak a fordítás terén, de úgy vélem, hogy ez a kötet nem tartozott ezek közé. Lehetséges korrektül elvégezni a fordítás feladatát, de az eredeti szöveg – amely itt most a nyelvi bravúrokat, leleményeket sem igazán mozgatja meg – ellen is áll a fordításnak. És itt nemcsak azt szükséges megemlíteni, hogy a magyar fogalmazástanítás során a Seuss-i poétika egyik alapjának számító szóismétlés milyen megítélés alá esik, de ezen Dr. Seuss-szöveg számunkra (vagy egy elképzelt magyar gyerekolvasó számára) morális üzenetet, állásfoglalást sem igen tartalmaz, viszont erőteljesen kibomló intenciója egy angol nyelvű játékos, szórakoztató ábécé-soroló létrejötte. Ugyan nem elhanyagolható a szórakoztató funkciója sem egy szövegnek, sőt a pedagógiai célok nem túl tolakodó jelenléte is elfogadható, de az életmű kontextusában ezen szöveg igen direkten csatornázza be a pedagógiai/metodológiai célokat. Nincs jelen univerzális erkölcsi maxima a szövegben, mint például a Horton Hears a Whoban („A person’s a person, no matter how small!”), a hidegháborús olvasatot pedig maga az író építi le[3], így marad egy betűsoroló szöveg, amely az angol ábécé betűit segít megtanulni egy kezdő olvasónak. Ezzel a pedagógiai célzottsággal egyébként nincs probléma, de tekintetbe véve az eredeti szöveg redukált, repetitív szókészletét, akár egy az angolt kezdő szinten művelő gyerek is meg tud vele birkózni némi segítséggel, főként a kompetencia/használatfókuszú idegennyelv-oktatás felől nézve.
Dr. Seussnak deklarált célja volt, hogy az unalmas olvasási gyakorlószövegeket valami friss és izgalmas váltsa fel, ez a szövegszervezési elv aztán a szöveg egyik kifutási iránya.
Jelentéssel töltődik fel az, hogy a Grincs után egy újabb téli történet következik:
This was no time for play.
This was no time for fun.
This was no time for games.
There was work to be done.
Nézd, lehullt a hó!
De nincs benne jó,
most örülni kár,
hisz nagy munka vár. (3)
A már említett ismétlések a belső koherencia, a gondolatritmus megteremtése felé irányulnak. A magyar fordításban ez kevésbé látványos, emiatt veszít lendületéből és némileg a hangulatából is a szöveg.
This was no time for fun.
I said, "Cat! You get out!
There is work to be done.
I have no time for tricks.
I must go back and dig.
– Nem! – mondtam dühösen. –
Kifele! Sicc!
Dolgoznunk kellene!
Ez most nem vicc!
Munka van, nincs játék,
disznólkodás!
Lapátolás van és takarítás! (12)
A fordítót dicséret illeti
Fontos kiemelni azonban a fordító, Szabó T. Anna nem könnyű munkáját, aki több helyen is kompenzálja a fordításból eredő veszteségeket. Csak egy jellemző példán keresztül szemléltetnénk mindezt: a pink szó (a magyar rózsaszín a kötetben egészen későn kerül elő), rímelés szempontjából sokkal produktívabb használható, mint magyar összetett szó megfelelője. Ugyanakkor a fordítónak pont itt sikerül kivételesen jól visszaadni az eredeti szöveg lendületét és ismétlés-poétikáját.
Lett rózsaszín halom,
rózsaszín hófolyó,
sok rozsdás hóember,
rózsaszín hógolyó. (51)
Az sem okoz hiányt a befogadásban, hogy a rózsaszín viszonylag későn kerül elő a szövegben, ugyanis az illusztráció kiegészíti ezt a hiátust, így a (képet is) olvasó nem szenved hátrányt, látja, hogy a kosz pink/rózsaszín.
Attól tehát, hogy az adott könyv valamilyen oknál fogva klasszikusnak minősíthető, nem következik kötelezően az, hogy le is kell fordítani, hiszen látjuk, hogy a Kalapos Macska visszatér is némileg tétnélkülivé válik magyar nyelven, hiszen a legfőbb komponensét, az angol nyelvi elemet kiiktatjuk a fordítás során, miközben az eredeti könyvből az magyar idegennyelv-oktatás is profitálhatna.
Herédi Károly
Dr. Seuss: Kalapos Macska visszatér
Fordította: Szabó T. Anna
Kolibri Kiadó, 2019
64 oldal
2499 Ft
[1] Katie Ishizuka – Ramón Stephens (2019): The Cat is Out of the Bag: Orientalism, Anti- Blackness, and White Supremacy in Dr. Seuss's Children's Books. Elérhető ITT
[2] Az egyik szerző, aki több helyen is hangot ad véleményének, a bírósági tárgyalás dramaturgiáját alkalmazza egy helyütt, „tanúkat” idézve meg.
[3] Egy forrás szerint Dr. Seuss így magyarázta a rózsaszín használatát (bár itt a könnyű rímeltetésről nem tesz említést): „They’ll take a book of mine that has one color in it and talk about my great sensitivity in handling that color, and why I chose that color, when the fact is that Bennett Cerf called me up one morning and said, ‘We’re having a bit of a financial problem, so cut down your colors.” Forrás ITT Magyarul: Fogják a könyvem, amelyben egyetlen szín van csak, és annak az egyetlen színhasználatnak nagyfokú érzékenységéről beszélnek, valamint arról, hogy miért választottam azt a színt, miközben a valóság az, hogy Bennett Carf felhívott egy reggel és azt mondta, hogy „Van némi anyagi problémánk, csökkentsd a színek számát.”