„A kabriózásban az élvezet maga a kabriózás”
Kemény Zsófi Rabok tovább című regényét olvasva a felvázolt kaotikus külső történések és lelki fordulatok legalább olyan nehezen követhetők voltak, mint a gyakran képzavarokba torkolló, az emelkedett és a köznapi feszültségére épülő, szürrealisztikus nyelv. A főhős-elbeszélő egy budapesti hipszterforradalom közben szerelmi kalandba keveredik, ennek történetét mondja el.
A regény cselekménye, a benne szereplő, kizárólag fővárosi huszonévesek reakciói és verbális interakciói egy teljesen idegen világra nyitottak rést.
Az újraolvasás előtt tájékozódva az internetes videók, interjúk egy metakommunikációjában félszeg, azonban nyelvhasználatában, véleményének kimondásában magabiztos slampoetristát mutattak, aki e rétegműfajban elért sikerein felbuzdulva rapperként is bemutatkozott. Színpadi szövegeinek önkritikus megjegyzéseiből a „slam Kormos Anettje” szólt ki, performanszjellegű klipjei pedig Karafiáth Orsolya happeningjeire emlékeztettek.
A 2015 és 2017 között, a szerző húszas éveinek elején írt Rabok tovább jelentőségéhez képest is sok írás született a regényről. (Tíz az online sajtóban jelent meg, hét lelkes olvasók könyvajánló blogjain, ahogyan egy TDK-dolgozat összeszámolta és -hasonlította.[1] Ezek itt azért fordulnak elő a kritikában szokásosnál nagyobb sűrűségben, mert a három éve megjelent könyv recepcióját nem lehet figyelmen kívül hagyni.)
Kaotikus forradalom sértődött úrifiúkkal
A megjelenést frissen követő értékelések általában erős bírálattal közelítettek a kidolgozatlan jellemek, az elő nem készített cselekményfordulatok, illetve a háttérben vagy inkább mellékszálként felvázolt forradalom ábrázolásához. A regény iránti fokozott érdeklődés azzal magyarázható, hogy a szerző régóta jártas az irodalmi közegben, illetve hogy a megírás és a kiadás idején több, főként fővárosi fiatalokat utcára hívó tiltakozás is felvetette a lehetőségét az általánosabb érvényű tüntetéseknek vagy akár egy forradalomnak is. A Rabok tovább forradalmi szálával azok tudtak azonosulni, akik rokonszenveztek a 2015-ben az internetadó bevezetése ellen, majd 2017-ben a CEU mellett tüntető tömegekkel. Kemény Zsófi azonban nem következetesen tálalja a forradalmat. Szihalmi Csilla találóan jegyezte meg, hogy az erős vezetők, „látható elvek és értékek nélküli küzdelem eleve bukásra van ítélve”[2], de a többi, főleg a kormányt jellemzően bíráló médiumok kritikusai kifogásolták, hogy az író „nincs tisztában a politikai és társadalmi mozgások természetrajzával”,[3] ahogyan Károlyi Csaba fogalmazott, felsorolva az ellentmondásokat. Azt már meg sem kérdőjelezte, hogy a befolyásos szülők segítségével birtokba vett elegáns szállodai szobák fehér szőnyege mitől sáros egy forró nyár közepén, vagy miért a Gellért Szálló uszodája fogadja be a hajléktalanokat.
Több írás is kötötte a regény forradalmát az aktuális társadalmi hangulathoz, sőt volt, aki hiányolta a valódi társadalmi változásokat előidéző megmozdulásokat.
Szerintem azonban a regény ügyesen kerüli a valós politikai szereplőkre történő utalásokat.
Előfordul ugyan az „Orban legend” szójáték, és a fő esemény miniszterelnöki beszéde is él a „barátaim” megszólítással, de a fiktív néven megjelölt vezetőket és családjuk szerepét általánosabban jelzi a szöveg. Mátyás király újratemetésének ötlete és megvalósítása annyira abszurd, amennyire az aktuális adórendszer törekvései ellentétesek a regényvilágban leírttal. (Érdekes párhuzam, hogy egy akkor még radikálisan ellenzéki fiatal demokrata politikus a Hősök terén, Nagy Imre újratemetésén elmondott ünnepi beszéde is hozzájárult a rendszer békés változásához 1988-ban.) A fiataloknak Mátyás személyiségével nincs bajuk, bár azt éppen tudhatnák, hogy a regény világán belül teljesen logikus a kormány kötődése a hadsereget szintén jelentős adóemelésekkel fejlesztő uralkodóhoz.
Szinte rémálomszerűen zavaros és előkészítetlenül logikátlan a forradalom eszkalálódása, amire az tűnne a legelfogadhatóbb narratológiai magyarázatnak, hogy az elbeszélő valójában végigálmodja a cselekményt, ha a legelejére nem illesztette volna oda a Pestről Révfülöp felé kabrión száguldó ifjú párt. Ráadásul itt, a felütésben, majd a lineáris cselekményidőbe illesztve is hangsúlyos a bódulat kamaszosan túlzó megjelenítése erjedt füge és joint képében. De a füge héjának alkoholtartalma csak akkor méltó a helyzethez, amely „vadságot és könnyelműséget kívánt” (7), ha a szituáció valójában veszélytelen. A gazdag családokból kicsöppent lázadó ifjak, akik többnyire vagy a csoporton belüli ragadványneveket (Rémusz), vagy gyermekkori rövidített névalakokat (Panni, Beni, Bora) viselnek, maguk is becézik a mozgalmukat. A „Szabi” akár egy forradalmár neve is lehetne, vagy csak munkaszünet, de csak annyit sugall, hogy semmilyen konkrét elképzelésük vagy céljuk sincs. Vagány dolog a lázadás, de csak annyira veszélyes, mint „ellopni” apánk autóját vagy éjjel belopózni a családi nyaralóba. A főszereplőt elcsábító Giovanni, ez a narcisztikus és agresszív Don Juan, sanyarú múltat hazudik Borának, akinek annyi érzéke sincs a valósághoz, hogy rákérdezzen, miből tellett bébiszitterre a nagy szegénységben.
Erős, kétdimenziós nőalakok és nyelvi kísérletezés
A szerző és a főszereplő determinálja a regény feminin jellegét. A nőalakok még esetlenségükben is erőssé tudnak válni, mint Rebeka, az orvostanhallgató barátnő, aki azonnal beáll a sebesülteket ápolni, vagy Margit, a nagydarab „tyúkanyó”-figura, aki ölni is képes egy kisgyerekért, de még ők is egysíkú mellékszereplők maradnak, akárcsak Panni, akivel a legnagyobb trauma történik, amikor megerőszakolják. A fiúk viszont elkényeztetett, trágár szájhősök, akik valójában a szüleik ellen lázadnak és káromkodnak. A trágárságokat el lehet fogadni az egyes szereplők jellemzésének eszközeként, de ez sem teszi plasztikusabbá a figurákat.
A gyakran kifogásolt képzavarok a groteszk hangvételt erősítik, de Kész Orsolya szerint „ahhoz, hogy a regényt paródiaként olvassuk, nem elég ironikus és túlrajzolt”.[4] Kovács Rita a szerző másik műfajára utalva kiemelte, hogy „egy nagyon hosszú, elnyújtott slamre emlékeztet, mely pont a műfaj két lényeges sajátosságát vesztette el: az élőbeszédet és a tömörséget”[5] Terpeszkedő hasonlatai az élőbeszéd pergőtüzében nem adnának alkalmat az elmélyültebb elemzésre, olvasva azonban a fizika és a logika törvényszerűségeit nélkülöző ellentmondásokon akadunk fenn. A legegyszerűbbek az indokolatlan ismétlések (egy bekezdésben háromszor az „idegesít” és toldalékolt alakjai, 61) vagy az üres tautológia, amely a hétköznapi beszédben is zavaró („A kabriózás közben az élvezet maga kabriózás.” 7) Kabriózás közben az elbeszélő a haja „tizenhat dimenziós koordináta-rendszer” (8), miközben az országúton haladva „a fák kikerültek minket” (8). Első találkozásukkor Giovanni úgy bámulja a lányt, „mintha egy speciálisan rám fókuszáló szemüveg lenne a szeme”. (35)
A próbálkozások néha eredményesek
Több digitális képi világból kölcsönzött hasonlatot is olvasunk, melyekben a valóság és annak modellje helyet cserél. A tüntetést 4DX-es moziként nézik, amelyből kilépve „egy ugyanolyan terembe jutottam, csak ez valóságosabb volt. A vászon pedig, ha akartam, akármeddig elért.” (75) A „szerelemlátó” Rebeka az elbeszélő elképzelése szerint a földalatti mozgalom szerveződésekor „az emberek között húzódó világító vonalakat látott volna”. (34) Így a hagyományos prózanyelv iránti elvárásainkat felfüggesztve élvezhetjük is a kísérletezést. A képek másik csoportjában a narrátor szereplői „műalkotásként fogalmazzák meg gondolataikat…, ez válik számukra az élőbeszéd kifejezési formájává.”[6] Kondor Vilmos kiemelte, hogy egy ilyen zaklatott történetet csak ezen a nyelven lehet hitelesen elmesélni, a szerzőnek „saját, külön bejáratú nyelve van, olyan, amiért sokan egy életen át dolgoznak mindenféle siker nélkül”.[7]
Young / new adult?
Minden nyelvi merészsége ellenére a kommersz szórakoztató irodalom fogásait alkalmazza. A bugyi nélkül könyvtárba menő egyetemista vagy az éjjeli balatoni fürdőzés az erotikus regényújságok szintjét súrolják, akárcsak a kezdetben a szexista megjegyzéseket öntudatosan kifogásoló Bora, aki aztán annyira megadja magát a testiségben szerzett tapasztalataival kérkedő fiatalembernek, hogy együtt szöknek Révfülöpig és vissza. A regény nemcsak „jól bejáratott forradalom-narratívákkal dolgozik”[8], hanem olyan melodramatikus motívumokat is alkalmaz, mint az elvesztett, aneurizmás első szerelem traumája vagy az apa oszladozó hullája a házban.
A szerző pszichológushallgatóként nyilvánvalóan tisztában volt ezeknek a jelképi erejével, de a magas irodalom befogadója még mindig elvárja az eredetiséget vagy a kiüresedett motívumok ironikus tálalását.
(A Jelenkor kiadói profiljába ezek alapján nehezen illeszkedik a könyv.)
Bárány Tibor felismerte ugyan az elbeszélő-főszereplő megjegyzéseiben az ironikus hiperreflektált szubjektumot,[9] de éppen saját helyzetének felismeréséig nem jut el a még tapasztalatlan szubjektum. Ha eljutna, a keserű csalódás helyett lehetne egy fejlődésregény főszereplője.
A hagyományos műfaji besorolás mellett az életkori kategória is kérdéses. A young adult helyett a nemrégen bevezetett new adult pontosabb megjelölés, amely a kamaszkor elmúltával, a felnőttkorba belépve a tapasztalatszerzésre helyezi a hangsúlyt. A Rabok tovább esetében ez különösen érvényes, hiszen nemcsak Bora, hanem barátnője, Rebeka szülei is éppen a cselekmény elején költöznek külföldre új életet kezdeni, magukra hagyva egyetemista leányaikat. Azonban 2017 óta sokat változott a világ, benne az ifjúság is. Kérdéses, hogy a későbbi fiatal felnőtteknek vagy új felnőtteknek is üzen-e valamit Kemény Zsófi regénye.
Kovács Gergely
[1] Hunfalusi Réka, „Kritikák a digitalizáció korában – A professzionális és a laikus kritikák összehasonlító elemzése egy regényen keresztül (kézirat)
[2] Szihalmi Csilla, „Nem nyughatnak” Litera. (2017. augusztus 4.),
[3] Károlyi Csaba, „Szabi” Élet és Irodalom LXI. évfolyam, 35. szám, (2017. szeptember 1.)
[4] Kész Orsolya, „Könyvhuzamok/Facebook-forradalmárok, szevasztok (Kemény Zsófi és Potozky László regényeiről)” Látó (2017. december)
[5] Kovács Rita, „Tényleg ilyenek a mai fiatalok?” PRAE (2018. 04. 14.)
[6] Kis Petronella, „Lázadni képtelen túszok” Kortárs Online (2017.07.12.)
[7] Kondor Vilmos, „Kemény Zsófi és a húrelmélet” Könyves Magazin (2017. november 02.),
[8] Kész Orsolya
[9] Bárány Tibor, „Forradalom2017” Élet és Irodalom LXI. évfolyam, 35. szám, (2017. szeptember 1.)
Kemény Zsófi: Rabok tovább
Jelenkor, 2017
279 oldal
3299 Ft