Hosszasan lehetne elemezni, miért tartjuk a mai napig vonzónak a kalózokat?
Ez azért is érthetetlen, mert néhány évszázaddal ezelőtt ők voltak a vizek rettegett népe, s kíméletlenül fosztogatták a békés kereskedőhajókat, valószínűleg sok köze lehet a rablóromantikához.
Akár a farsangi jelmezeket, akár a filmek és mesék tematikáját nézzük, népszerűségük nem csökken, bár manapság egyre gyakrabban jelennek meg tréfás, veszélytelen, sőt megértésre vágyó különcökként.
A mai gyerekek szülei közül sokan talán még emlékeznek a televíziós Kölyökklubra, melyben Jónás Rita köszöntötte kapitányként a kiskalózokat, vagy a SpongyaBob rajzfilmekben olykor felbukkanó, kissé szerencsétlen Félszemre, de találkozhattak a 2020-as, Kalózok a szomszédból (De Piraten van Hiernaast) című – meglehetősen vegyes érzelmeket ébresztő – holland filmmel is, amely egy kalózcsalád társadalmi beilleszkedéssel való küzdelmét mutatja be.
Gyerekkönyvek terén sem ritka, hogy kalózos témába botlunk, tavaly jelent meg például az öt év felettieknek Kiss Judit Ágnes A kalózok és a vajas keksz című kötete a Most én olvasok!-sorozatban, a nagyobbak pedig többek között Adamik Zsolt Ördögbőr grófja rettentő kalandmeséit izgulhatják végig. A Cerkabella Mesepogácsájának köszönhetően most a kisebbek is vitorlát bontva kalandozhatnak Veszpi Gyula Főkalóz kapitányával.
Noha a kötet hároméves kortól ajánlott, a modern kori utalásoktól hemzsegő történet a nagyobbak számára is élvezhető, s Mándi-Kövesdi Dóra illusztrációinak hála, a felolvasó felnőtt is garantáltan remekül szórakozik.
Főkalóz kapitány ezúttal sem félelmet ébresztő, kampókezes-falábas tengeri rém
Sokkal inkább hasonlít egy hol dacos parancsokat osztogató, hol bármilyen apróságnak önfeledten örülni tudó kétévesre, aki persze azért mindig mindent magának akar.
Mindezt erősíti, hogy főhősünk ráadásul beszédhibás, pöszesége pedig amellett, hogy humorossá teszi, egyúttal a gyerekek számára ismerőssé, közülük valóvá és szerethetővé formálja a karakterét. Jó kalózhoz illően természetesen a hajója a mindene, amelyet minden nap fényesre suvickol – egy szívecskés ronggyal. Az első mesében (A híres kalózcsata) a Gyémánt-szigetért harcolnak a kalózok, ahol mindenki beveti az összes fegyverét, hogy megszerezze magának az óriási kincset, a mi tisztaságmániás Főkalózunk azonban így reagál a támadásra: „Ha egy karcolász isz lesz a hajómon, visszafordulok, ész hazamegyek!”
S bár végül nem fordul vissza, egy hatalmas forgószél hajóstul, mindenestül felkapja őt és legénységét, s – Óz birodalma helyett – a Szivárvány-tóig repíti őket.
A kalózoknak szembesülniük kell egy olyan élethelyzettel, amely az addig megszokottól teljesen eltérő: se kincs, se más hajók, csak ők és ez az idegen hely, ahol semmi sem az, aminek elsőre hinnénk.
A szereplők sokszínűsége és karaktereik kidolgozottsága már a kalóztársadalom leírásában is feltűnik
A csatában Kalózcsajok, Kalóznagyik és Kalózkölykök is felvonulnak, akik rózsaszín, rozoga vagy épp legóból készült hajókkal érkeznek, és ágyúikból az adott csoportra jellemzően parfümöt, száraz kenyeret vagy rágógumit lövöldöznek. Később pedig sokak által már jól ismert szereplők csatlakoznak a történethez, megjelenésük azonban távol áll a sztereotipikusan elvárt formáktól.
A sárkány például kifejezetten segítőkész, de a jedi sem harcol lézerkardjával, hanem összenőtt kacsákat választ szét, a tündérek pedig nemhogy előnyhöz nem juttatják azt, akinek a kívánságát teljesítik, de még jól meg is leckéztetik a nagyravágyó illetőt.
A kötet kilenc kis meséje lazán kapcsolódik egymáshoz
Néhány történetben a kalózok csak mellékszereplőként vannak jelen, mégis célszerű sorban olvasni őket, hiszen végül kerek egésszé áll össze a cselekmény.
Elsőre meglepő, ahogy Főkalóz után hirtelen sárkányok, lovagok mutatkoznak be, akik a tópart lakosságát alkotják, s (egyelőre) nem sokat tesznek hozzá a legénység történetéhez. Némelyik fejezetben épp csak az említés szintjén szerepelnek a kalózaink, az epizódok az új szereplők bevezetését, megismertetését szolgálják, hiszen a végkifejlethez majd mindegyikük hozzájárul.
A második mese, A sárkánykölyök és a százszínű tűzbogyó a sárkány nézőpontjából indul, ő szemléli, ahogy néhány kalóz ügyetlenül próbál százszínű tűzbogyót szedni, amire ő már egy éve vár (a sárkányok ettől a terméstől lesznek képesek tüzet okádni). A kis sárkány ennek ellenére nagyon segítőkész, és csereüzletet ajánl, hogy mindenki jól járjon.
Az elválaszthatatlan kacsatesók két hőse a kalózok figyelmetlensége miatt összeragadt kiskacsa, akiket az ifjú jedi ment meg fénykardjával. Bár a kacsákkal később már nem találkozunk, jedikkel igen, ráadásul elég nagy szerepük lesz az utolsó fejezetben.
A negyedik történet ismét egy sárkányról (A legboldogabb sárkány) szól, ám ő a hétfejűek nemzetségét reprezentálja – legalábbis egy darabig, mert hamarosan hat csacska fejtől megszabadítja egy lovag, aki ezúttal nem jedi, hanem igazi középkori páncélos harcos. Természetesen ez a mese sem válik véres horrorrá, mivel a fent nevezett sárkány kimondottan örül, hogy örökösen civódó kobakjaitól elbúcsúzva végre nyugodt életet élhet. (A sárkányfejek közti vita tárgyát ezúttal az a mulasztás képezte, amelynek következtében a kalózok „ellopták” a tűzbogyókat.) A sárkány és a lovag így majdnem olyan mély barátságot köt, mint a mesei hagyományt szintén alaposan felforgató Shrek-filmekben Szamár és Sárkány.
A kötet további öt meséjének főszerepében ismét Főkalóz áll, aki így vagy úgy, de mindig pórul jár, főként a Tündérkirálynak köszönhetően. Előbb az arannyá változtatott hajója süllyed el, később az aranyhal tesz neki keresztbe.
A szerző a népmesei motívumokat játszi könnyedséggel elegyíti a modern történetek hőseivel
Így humort csempész az egyébként unos-untalan mesélt sárkányos-lovagos történetekbe is. Nyilván korosztálytól függ, mennyi háttérismerettel rendelkezik a hallgatóság Star Wars- vagy épp Batman-témában, mindenesetre a felolvasó szülő vagy a mesét hallgató nagyobb testvérek biztosan értékelni fogják ezeket a cinkos kikacsintásokat. (És aki már látott valaha Batman-figurát, az itteni illusztrációt imádni fogja.)
Fontos apróságok
Mándi-Kövesdi Dóra tervezőgrafikusként rengeteg csodás tárgyat alkotott: a Bátor Tábornak például pólót, füzetet, kulacsot, részt vett Polgár Judit Kalandozás a sakktáblán című foglalkoztatójának illusztrálásában, valamint az ő képeit láthatjuk Kereki Noémi Gyerekcipőben a konyhában című, kiskuktáknak szánt szakácskönyvében is.
Grafikái első ránézésre egyszerű, kedves kis rajzok, bájos színekkel, szerethető karakterekkel, ám ennél sokkal izgalmasabbak, ha felfedezzük az apró részleteket, melyek jórészt a felnőttekkel mosolyognak össze.
Elég szembetűnő például a kalózok tetoválása és a kalóznagyik hennafestése, a nagyi mögött száradó fehérneműk (10) viszont már inkább csak a böngészve szemlélőknek tűnnek fel: itt a népszerű táncdal csipkés kombinéja halálfejmotívumba torkollik. Ez az elem uralja A születésnapi buli fejezetét is: nem csupán a Főkalóz tortáján, de a dekoráción is több helyen megjelenik. A születésnapi zsúrok modern elemei és a kalózklisék egyesülése ironikus hatást eredményez, ilyen a fekete szív alakú lufi koponyamintával.
Az éppen nagytakarítással foglalatoskodó Főkalóz szettje (27) egyszerre szólítja meg a gyerekeket a rózsaszín szívecskés köténnyel és a felnőttet az ezalatt rejtőző AC/DC-pólóval.
Szintén apróság, és egészen biztosan nem mond semmit egy háromévesnek, ám annál többet a felolvasó szülőnek A különleges focilabda című fejezet kijelzője, melyen a legendás magyar–angol mérkőzés eredménye, a 6:3 világít.
A képek hűen tükrözik a szöveg régi-új összefonódásait
Ezt láthatjuk például a 34. oldalon, ahol a lovag és a sárkány barátsága közös pizzázásban manifesztálódik. Bár az illusztráció a szöveg egy-egy momentumát ragadja ki, Mándi-Kövesdi Dóra a szövegtől független, modern elemeket csempész a rajzokra, melyek jól rímelnek Veszpi Gyula meséivel, hiszen a szerző is éppen a hagyományos mesei elemek mai korba forgatásával játszik.
„Csalással született varázslatnak csalóka a hatása is”
Veszpi Gyula a népmesei állandóság tavát is felkavarja, hiszen nem csupán a tündérek, de még a kívánságokat teljesítő halak is másként működnek, mint ahogy arra hagyományosan számítanánk.
Ahogy Lázár Ervin A legkisebb boszorkányban a hangsúlyt a boszorkányok érzéseire helyezi, úgy világít rá itt is a szerző a három kívánság aranyhalának vágyaira – ami természetesen épp elég önző ahhoz, hogy hősünk ismét csalódjon. Főkalóz kapitány a maga esetlenségével a történetek túlnyomó többségében a rövidebbet húzza, ezért megsajnálja az olvasó.
Főhősünk azonban nem adja búslakodásra a fejét, a legképtelenebb helyzetekben is optimistán tekint előre:
„Ez a pocolya lesz a mi tengerünk! – kiáltotta el magát a Főkalóz. – Mi leszünk az elsző tavi kalózok!”
Rugalmasan alkalmazkodik a váratlan pillanatokhoz, s – a szokásos út helyett – a tóban való horgonyzás közben szerez tapasztalatokat. A Tündérkirály gazdagsággal, kincsekkel kapcsolatos cseles varázslatai akár „a pénz nem boldogít” közhelyes üzenetét is hordozhatnák, ám kalózkontextusban sokkal inkább az akadályt, a céljaink elérését nehezítő körülményeket jelentik.
Bár a befejezés boldog, mégsem tipikus happy end, hiszen nyitva hagyja a révbe érés kérdését (és a folytatás lehetőségét is). Ráirányítja a figyelmet arra, hogy nem mindig csupán a cél elérése a fontos, sokkal inkább a kitartás, maga a sikerhez vezető út – még ha olykor egyhelyben toporgunk is.
Pataki Mónika Lilla
Veszpi Gyula: Főkalóz kapitány
Cerkabella Könyvek, 2021
Illusztrátor: Mándi-Kövesdi Dóra
74 oldal
2990 Ft