Játsszunk egy kicsit!
Képzeljük el, hogy a lehet (Maybe) nem Kobi Yamada, hanem egy magyar szerző ötlete, akinek még sosem jelent meg könyve, de ismer egy lányt még általánosból, aki a kisképzőbe járt, most meg reklámgrafikus, nagy vágya azonban, hogy gyerekkönyveket illusztrálhasson.
Szerzőnk marketinges egy telekommunikációs cégnél, számos továbbképzésen, workshopon és csapatépítő tréningen vett részt, de különben sem áll távol tőle az önsegítő könyvek világa. Véletlenül meglátja az Aranyvackor pályázat felhívását, megkeresi volt osztálytársát, hogy pályázzanak. Rászán egy hétvégét, végiglapoz néhány motivációs könyvet, beleolvas egy Coelho-regénybe, amit a volt barátnője felejtett nála, kezébe akad a középiskolai szöveggyűjteménye, végül rákeres néhány, a Facebookon keringő mondásra. Aztán a rövidke szöveget odaadja az illusztrátornak. A zsűri pedig fogja a fejét. Mihez kezdjenek egy olyan szöveggel, amely banális prózába fordítja Kosztolányit, miközben az illusztrátor képes költészetté emelni ezeket a közhelyes mondatokat?
„Csak egyetlenegy van Tebelőled. Sohasem volt belőled másik ezelőtt, és soha nem is lesz ezután. […] Lehet, felfedezel valamit, amit még soha senki nem vett észre korábban?”
A magyar költészetet valamennyire ismerőkben ezek a sorok biztos, hogy felidézik Kosztolányi Halotti beszédét: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belőle több és most sem él” és a Hajnali részegséget: „az égbe bál van, minden este bál van”.
De a Facebook-búvárokban felidézhetik azt a mondást is, hogy „vigyáznom kell magamra, mert belőlem csak egy van, mások többen vannak, őket könnyebb pótolni”.
Mindebből azt a nem túl forradalmi következtetést vonhatjuk le, hogy ugyanazokat a gondolatokat meg lehet írni világirodalmi szinten, és semmitmondó közhelyekkel is, meg a két véglet között még nagyon sokféleképpen.
A lehet szerzője megmaradt a közhelyes pátosznál. Mi mást mondhatnánk az ilyen mondatokra?
„Szeretet vezérelje tetteid. Hallgass a szívedre, figyeld, merre vezet.”
Hozzáteszem, egy költő-műfordító feljavíthatta volna a sok helyen versformába tördelt, de prózai szöveget
Érsek-Obádovics Mercédesz fordításában előfordulnak keresett mondatok, könnyen javítható csikordulások: „fényeddel beragyogd azon helyeket, hol régóta sötétség honol”; „Lehet, építesz majd dolgokat, melyek magasan törnek fel az égig?”
Magasra törnek, fel, az égig – nyúlnék a korrektúraprogram után.
A címlapon szereplő alcím szerint a lehet „mese a mindannyiunkban ott rejlő végtelen lehetőségről”. Ez az alcím nem pontos, mert a könyv nem mese abban az értelemben, hogy nincs benne történet. Inkább az aforizmagyűjteményekhez, és a már emlegetett önsegítő könyvek tartalomjegyzékéhez áll közel. Másrészt az alcím sűrítve magában rejti a könyv mondanivalóját: bármi lehet belőled. Néhány mondattal bővebben ezt fejti ki a fülszöveg, és alig valamivel bővebben maga a szöveg is.
Hazatért boldogság
Érdemes összevetni mindezt a szerzőről közölt információkkal, aki „vezérigazgató egy olyan cégnél, ahol csodálatos emberek csodálatos dolgokat csinálnak”. „Boldogan él élete szerelmével és két szuperjópofa gyermekével a repülő lazacok földjén, ahol hihetetlen kalandokat él át nap mint nap.” Ez a sok boldogság azért már egy kicsit megfekszi egy magyar átlagszülő gyomrát.
De hát ez a könyv a keep smiling hazájából érkezett, és éppen a pozitív életszemléletet hirdető motivációs könyvek gyermekeknek szóló változata.
(Hogy erre Magyarországon is erős igény van, azt jelzi Beck Andrea mesekönyveinek sikere.)
A szerzőnek egyébként ez már a harmadik, Magyarországon megjelent kötete a Mit kezdjünk egy problémával? és a Mit kezdjünk egy ötlettel? után.
Gabriella Barouchnak viszont a fülszöveg szerint ez az első képeskönyve
Ami biztos, hogy nyomot hagy a könyv olvasójában. Kitalált a szöveghez egy kislányfigurát, a fején egy sasra emlékeztető, levelekből összeálló sisakkal, és ezzel a szimbólummal a szövegnél sokkal költőibb módon üzeni ugyanazt, amit a szöveg: szárnyalj bátran, szabadon! A kezeslábasban, apró, ház alakú hátizsákkal megrajzolt kislány egyébként az egyetlen szokatlanul ábrázolt szereplő. Állandó társának, a turcsi orrú kismalacnak és a többi állatnak (őz, nyuszi, sün, mókus, madarak) az ábrázolása nem lép ki a megszokott keretekből.
Ami mégis izgalmassá teszi a rajzokat, az a perspektívával való játék.
A kislány hol egy virág belsejében öntözget, hol magasabb az egymás hegyére-hátára épített házaknál. Egyszer a gombákra is létrával kell felmásznia, hogy pöttyöket ragasszon rájuk, máskor ugyanazok a gombák eltörpülnek a lába alatt. Elhasznált szimbólumokkal dolgozik (hold, csillagok, lepkék, hullámzó tengeren hányódó csónak, az ismeretlenbe vezető lépcső), a végeredmény mégsem lesz unalmas vagy közhelyes. Az illusztrátor odafigyel az apró részletekre, játszik a világossal és a sötét(kék)kel.
És a végén, mintha csak olvasta volna Weöres Sándort, bóbitapihék között, bizony, szárnyat igéz a malacra.
Szárnyaló fantázia
A kötetben nem szerepel életkori ajánlás, de ebben az esetben ez nem feltétlenül baj. A reprezentatív kiállítású képeskönyv korhatártól függetlenül megtalálhatja a maga olvasóközönségét. A gyerekeket már csak azért is, mert valóban képeskönyv. Gyakran esik szó arról, hogy a magyar gyerekirodalomban még mindig gyanakodva néznek a szöveg nélküli vagy minimálszöveggel megjelenő könyvekre. Ez a kötet viszont szöveg nélkül, csupán a képekkel is megállná a helyét.
Elég lett volna, ha a motiváló sorokat csak Gabriella Barouch olvassa el, az üzenet a képeken keresztül is átjön. Hiszen ha valóban bízunk abban, hogy az olvasónak végtelenek a lehetőségei, hinnünk kell abban is, hogy közhelyes szövegtámasz sem szükséges a fantázia szárnyalásához.
Beleolvasva azonban a könyvhöz érkezett értékelésekbe, be kell látnom, hogy nagyon is sokan igénylik a verbális megerősítést. A lehetőség adott: olvassa és/vagy nézegesse a lehetet ki-ki úgy, ahogy szeretné.
Turbuly Lilla
Kobi Yamada: lehet
Illusztrátor: Gabriella Barouch
Scolar Kiadó, 2021
48 oldal