Járj szerencsével!
A népmesék kedvelőinek bizonyára ismerősen cseng a hamuban sült pogácsa kifejezés, amely nélkülözhetetlen kellék a szerencsét próbálni induló gyermekek tarisznyájában. Találó tehát a címe az idei év egyik különleges antológiájának, a Hamupogácsának, hiszen ez a kötet éppen ilyen fontos lehet az ifjú generáció (és szüleik) számára.
A mese szerepéről így ír Boldizsár Ildikó meseterapeuta[1] a kötet előszavában: „A népmesék az évezredek tudását, az előző generációk kollektív bölcsességét őrzik, s megnyugtatnak bennünket azzal kapcsolatban, hogy mindaz, ami velünk – vagy éppen a gyerekeinkkel – történik, már megtörtént egyszer, s a megoldáshoz vezető utak, a leszűrt tapasztalatok történetek formájában élnek tovább.”
Sosem forgattunk még ilyen hosszan egyetlen mesekönyvet sem, mint a Hamupogácsát – s ez abszolút a javára írandó!
A kötet ugyanis nem pusztán egyszerű meseantológia, hanem olyan komplex, precíz struktúrával felépített könyv, amely a mesélést valóságos drámafoglalkozássá varázsolja.
Az előszóban a szerkesztők – a Boldizsár Ildikó által megalkotott Metamorphoses meseterápiát gyakorló Kreil Melinda és a könyvtáros-tanár, drámapedagógus Csörgei Andrea – felhívják a figyelmet, hogy a mesék önmagukban is „hatnak”, az olvasásukat követő foglalkozások akkor nyújthatnak támpontot, ha egy bizonyos témában szeretnénk elmélyülni, ha konkrét célunk van a meséléssel (például a szorongás oldása).
A kötetben szereplő alkotói feladatok, kérdések és játékok természetesen csak iránymutatók, szabadon variálhatók, elhagyhatók, a szerkesztők hangsúlyozzák, hogy minden esetben a gyerek igényeihez kell alkalmazkodnunk.
Érdemes időt szánni a foglalkozásokra, nálunk legalábbis óriási sikert aratott a rögtönzött drámajáték és a különböző tevékenységek, így egy-egy mese több napig is bejárta az otthonunkat: az olvasás után hol vicces feladatokat oldottunk meg, hol komoly önismereti kérdéseket feszegettünk, később kézműves tevékenységgel kapcsolódtunk vissza a meséhez, megint máskor a kötetben szereplő receptet készítettük el, például Borga Gábor kedvencét, a pizzát.
Az életkori ajánlás szerint öt éven felettieknek szól a kötet, és bár a mesék egy része a kisebbek számára is élvezetes, a felmerülő témák és a „feladatok” többnyire valóban a nagyobbakat szólítják meg. (Kilenc- és hétéves fiaim lelkesen vettek részt a szóbeli játékokban is, míg négyéves lányom inkább a kézzel fogható dolgokat részesítette előnyben: rajzolt, tésztát gyúrt, hajtogatott.)
A kötet hat témakört ölel fel, minden csoportban két, a világ különböző részeiről gyűjtött népmese[2] és két kortárs történet szerepel.[3]
Noha nem ez volt a szándékom, minden egyes témakörhöz tudtunk kapcsolódni, meglepett, milyen könnyedén beszélgetünk olyan problémákról, amelyek egyébként fel sem merültek volna.
Hiszed vagy sem
Szülőként roppant hálás vagyok az első csokor mese témafelvetéséért, hiszen a családunkban én is botlottam már kisebb-nagyobb füllentésekbe, élénk fantáziával átszínezett történetekbe, és eddig csupán a farkast kiáltó fiúra (és a „sánta kutyás” szólásunkra) támaszkodhattam.
Az itt sorakozó mesék nem csupán az őszinteség–hazugság tengelye mentén tekintenek a problémára, hanem segítenek eligazodni a hazugság különböző árnyalataiban is: különbséget tesznek a nagy képzelőerővel megáldott gyermek nagyotmondása, a furfangos tréfálkozás, az ártó szándékú hazugság vagy épp az elhallgatás között. Sőt, A legjobb mesemondó (Berg Judit) főhőse épp egy füllentéssel húzza ki barátait a pácból, így beszélgethetünk arról is, létezik-e „jó hazugság”.
Képes vagyok rá?
A második fejezetben az önbizalomhiányról és ehhez kapcsolódóan az iskolai feladatoktól való szorongásról találunk meséket. A főhősökkel nagyon könnyű azonosulni, hiszen mindannyian éltünk már át hasonló helyzeteket, mint ők: megrémültünk egy új kihívástól (A tigris és a barackmag, koreai népmese), vagy épp úgy éreztük, nem vagyunk elég jók abban, amit csinálunk (Maksai Kinga: Mimi). A történetekből kiderül, milyen bénító erejű lehet ez a félelem (Szabó Imola Julianna: Leopold gombóca), s hogy noszogatással, fenyegetéssel nem tudunk segíteni a másikon, elfogadással azonban igen (A gyáva Samba, afrikai népmese).
Segítenek megérteni, hogy nem vagyunk, nem lehetünk mindenben jók, arra azonban érdemes hangsúlyt fektetni, amiben azok vagyunk.
Erőt adnak ahhoz, hogy bízzunk önmagunkban, hogy a vállunkon üldögélő „Bürgöncöt” (saját magunk folytonos kritikusát) messzire űzhessük.
Egy, kettő, három, te leszel a párom!
Hiánypótló témafelvetés a társakhoz való kapcsolódás felett érzett szorongás. A történetek rávilágítanak arra a tényre, hogy egy közösségen belül mindenkinek megvan a maga helye, szerepe, senki sem felesleges. Különösen fontos ezzel tisztában lenni egy nagy létszámú iskolai osztályban – vagy egy többgyermekes családban.
A mesék megmutatják, mennyire különbözőek vagyunk: van, aki harsány, van, aki félénk, van, aki bántó, egyesek pedig áldozattá válhatnak.
Felhívják a figyelmet arra is, hogy komolyabb probléma állhat amögött, ha valaki zárkózott (Gimesi Dóra: Emma csöndje), ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a visszahúzódó gyermek egyszerűen csak jobban kedveli a csendesebb elfoglaltságokat (Molnár Krisztina Rita: A bogárleső fiú).
Lesz-e helyem a bolygón?
Időszerű téma a klímaszorongás, hiszen úton-útfélen rémisztő információk környékeznek meg minket s ezáltal a gyermekeinket. Félelmetes látni, ahogy a probléma valós megoldása helyett újabb iparágak épülnek a környezetvédelemből is hasznot húzni kívánók részére, bolygónk védelme helyett annak pusztulását okozva.
Ebben a fejezetben a természet körforgása, az embernek és környezetének törékeny szimbiózisa tárul elénk.
Egyik kedvenc történetünk Az útelágazáson álló fa című japán népmese: a megható történetet – bár ez nem volt „feladat” – nyomban átírta a hallgatóságom, annyira remélték, hogy Hanako szeretett fáját végül nem vágják ki. Meglehetősen direkt elnevezésekkel, mégis mesésen írja le Várfalvy Emőke Holnapja a környezetvédelemmel kapcsolatos halogatásokat, a zöldre festés hamis ígéretét, aminek következtében a főhős, Holnap – a baljós Világvége köz 1-ben – mély álomba szenderül, és nem tervezi, hogy újra eljön az emberekhez. A kilátástalanságot egy gyermek, az új generáció töri meg, reményt adva a jövőnek.
Másképp gyönyörű
Ez a rész a többségtől való különbözést, a kirekesztettség érkezését járja körül, amely egyaránt előfordulhat egy bizonyos közegben (pl. iskolában), és a szűk családi körben is.
Az egyik történetben (A delfinfiú, ona legenda) egy törzs tagja válik delfinné, akit a víztől való félelme miatt közösítettek ki, Lackfi János Bándi Bandi becsobban, avagy hogyan ússzunk szárazon? című meséje egy fogyatékkal élő felnőtt és egészséges társai megható kapcsolatát meséli el (igencsak viccesen), míg a magyar népmesében (Mese a királylányról, aki nem akart boszorkány lenni) a főhős a családjában nem találja a helyét. Kiss Judit Ágnes A könyv című történetében Titi a csoporton belüli csúfolódást és a családon belüli elhanyagolást egyaránt megtapasztalja, míg végül a mesék birodalmában találja meg az erőt, amellyel felvértezheti magát a külvilág „támadásai” ellen.
Engedjem? Ne engedjem?
Sokféle gyászfeldolgozást segítő mese látott már napvilágot, az itt szereplők mégis egészen különlegesek, mert nem csupán a halállal járó veszteséget járják körül.
Az egyik mesében egy betegség miatt megváltozott körülmények okoznak űrt a gyermek lelkében, aki aztán leleményességével képes azt kitölteni (Mészöly Ágnes: Mese a télikertről), egy másikban az élet körforgása jelenik meg a természet ciklusaira rímelve (Kék áfonya, nyenyec népmese). Személyes kedvencem Dániel Andrástól a Made in Mexico, ahol Gizella néni olyannyira ragaszkodik egy kabáthoz, hogy az végül teljesen megbetegíti, s végül a tárgy eltűnése hoz számára megkönnyebbülést.
Egy szeretett játék elvesztése vagy egy megszokott élethelyzet megváltozása (például az óvodai évek vége) éppúgy szorongást okozhat egy gyermeknek, mint a szeretett személy elvesztése, ám ezt felnőttként gyakran hajlamosak vagyunk bagatellizálni.
Mesekulcs
A történetek után találunk egy Mesekulcsot is (ez a rövid bejegyzés kizárólag a felnőtteknek szól!), itt a mese mondanivalójáról, a mesefoglalkozás céljáról kapunk bővebb információt.
Ez a rész akkor jelenthet segítséget, ha célzottan, egy bizonyos élethelyzetre keresünk mesét, hiszen ennek alapján eldönthetjük, megfelelő-e az számunkra.
Jól jöhet akkor is, ha valamiért kevésbé tudunk azonosulni a történettel, hiszen ez a pár sor olyan aspektusokra is rávilágít, amelyek esetleg nekünk nem jutnak eszünkbe.
Hangolódó
A mesékkel való foglalkozás a Hangolódóval kezdődik. Ezek többnyire egyszerű játékok, mondókák, mozgásos feladatok, amelyeknek célja a „bemelegítés”, a foglalkozásra való előkészítés, csoportoknál segíthet a figyelem összerendezésében, az ellazulásban.
Beszélgessünk
Itt néhány kérdést találunk a mesével kapcsolatban, de ránk vonatkozóan. Mi nagyon szerettük, hiszen olyan kérdések vetődtek fel, amelyeket egy hétköznapi beszélgetés során nem szegezünk a gyermeknek, ám itt remek alkalom nyílt, hogy meséljenek arról, miben érzik magukat tehetségesnek, mi a szerepük az osztályban, kire szeretnének hasonlítani, mikor érezték úgy, hogy a torkukban lévő gombóctól megszólalni sem tudnak. Éjszakába nyúló beszélgetések kerekedtek, amelyek során én is jobban megismertem a gyerekeimet, és ők is önmagukat.
Játsszunk együtt!
Izgalmas ötletek is várnak minket, miképp játszhatunk a mesével. Ezek nem csak csoportban lehetnek jók, otthon is kipróbálhatjuk őket, akár egy gyerekkel is, akinek a szülő lesz a társa. A fiaim párban vettek részt benne, de akadt olyan játék, amelybe én is szívesen bekapcsolódtam.
Szóbeli és mozgásos játékok egyaránt szerepelnek, volt, ahol a képzeletet szabadjára engedve minél bődületesebb hazugságot adtunk elő, máskor csukott szemmel találtuk ki, milyen tárgyat tartunk a kezünkben, vagy épp „Bürgöncként” zavartuk verset szavaló társunkat, akinek a negatív hatások (pl. kinevettük, azt állítottuk, nem is tudja a verset stb.) ellenére az előadásra kellett koncentrálnia. Előfordult, hogy fát öleltünk, rajzoltunk magunknak idegen tollakat, hogy velük ékeskedjünk, vagy épp mesét mondtunk saját magunkról.
Ügyeskedő
Néhány meséhez izgalmas feladatok is társulnak: süthetünk pizzát, készíthetünk túrógombócot, kipróbálhatjuk a kavicsfestést vagy a bábkészítést, ültethetünk, madáretetőt alkothatunk, vagy akár saját kártyapaklit is „gyárthatunk”. Ezekhez a feladatokhoz általában egyszerű eszközökre (zsírkréta, csomagolópapír, ragasztó, használt konzervdoboz) van szükség és némi kreativitásra.
Mivel mi esténként olvasunk közösen, ezek az alkotói tevékenységek másnapra vagy hétvégére tolódtak, ami miatt ugyan – egy csoportos foglalkozáshoz képest legalábbis – nélkülöztük a spontaneitást, cserébe viszont több idő jutott a mesében való elmélyedésre. Átgondoltuk, mit hogyan képzelünk el, és akár újra elővehettük az adott mesét, vagy csak felidéztük az emlékezetesebb momentumokat.
Hangulatkártyák
A kötet mindezen túl még egy ráadásjátékot tartogat: Kertész Erzsi író, pszichológus szaktanácsadásával készült huszonnégy (témakörönként csoportosított) hangulatkártyát, amelyekhez Tóth Olivér Artúr drámapedagógus-mesemondó többféle, a mesékhez kapcsolódó játékötletet gyűjtött össze.
A játékok célja az önkifejezés segítése, az érzések megfogalmazása.
Mindegyik előtt praktikus információk szerepelnek: láthatjuk, hány fő számára ideális az adott játék, mi az ajánlott életkor, és hogy mely területeket érint a feladat (például kommunikáció, asszociációs képesség, kreativitás, empátia, az érzelmi intelligencia fejlesztése stb.)
Évgyűrűk
A lélekmelengető bambuszzöld borító a három kívánságot idézi, igaz, a (talán a Hamupogácsát rejtő) hátizsákkal a víz fölé hajoló gyermek aranyhal helyett egy szivárványos guppit csodál.
A divatillusztrációkat is készítő, ruhatervezőként végzett Keszeg Ágnes csodásan színes rajzaiban öröm elmerülni, nem csupán az alakok aprólékosan megtervezett ruhakölteményei, hanem a képeken megjelenő természetrajzokból áradó szeretet miatt is. Az illusztráció a mesék mellett a foglalkozások leírásában is helyet kap, így például rajzokon keresztül követhetjük egy papírcsónak hajtogatásának lépéseit, vagy különbségkeresőt játszhatunk két kísértetiesen hasonló képen. Figyelemre méltó az is, ahogy az oldalszámok a fa évgyűrűinek közepén foglalnak helyett, ami egyaránt utal a velünk együtt létező természetre és arra az évezredek alatt felhalmozott bölcsességre, amelyet az ősrégi fák vagy maguk a népmesék őriznek.
Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint felkapni a tarisznyánkat, és felfedezni őket!
Pataki Mónika Lilla
Hamupogácsa
Cerkabella Könyvkiadó, 2022.
Szerkesztő: Csörgei Andrea, Kreil Melinda
Illusztráció: Keszeg Ágnes
Főszerkesztő: Lovász Andrea
229 oldal
8000 Ft
[1] A módszer dióhéjban: minden élethelyzetre íródott olyan mese, amelynek segítségével orvosolható a lélek. Boldizsár Ildikó a Hamupipőke Facebook-profiljában ilyen esetekből mutat be néhányat.
[2] A magyar, erdélyi, afrikai, japán, koreai, szerb népmesék mellett olyan különleges darabokat is találunk, mint a nyivhi, az imanysi, a nyenyec, a tadzsik mesék vagy az ona indián törzs legendája.
[3] A tizenkét kortárs mű pedig olyan fantasztikus magyar szerzők tollából származik, mint Berg Judit, Dániel András, Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kollár Árpád, Lackfi János, Maksai Kinga, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Somfai Anna, Szabó Imola Julianna és Várfalvy Emőke.
A fotókon a szerző gyermekei szerepelnek