Alkalmas és megfelel mindkét nemhez tartozó, mindenféle korú és mindenféle nagyságú gyermekeknek?
A Digi-book Kiadó régi adósságot törlesztve az elmúlt évszázad elején megjelent mesegyűjtemények első kiadását vállalja. A Skót tündérmeséket zanzibári, japán, kelta gyűjtemény és néhány ritkaság követte. A „tündérmesék” hívószó szinte mindegyik kötet esetén mást jelent. A mai fantasztikus ifjúsági irodalom előzményének tekintett Edith Nesbittől A sárkányok könyve mellett Comtesse de Ségur régi francia tündérmeséi hosszabb példázatos alkotások. (A szerző egy másik könyvéről ITT írtunk korábban – a szerk.) A sorozat színes borítóinak és belső képeinek illusztrátora, a tündérmesékre specializálódott Vaspöri Cintia a köztudatban élő motívumok és stílus felhasználásával a kötetbeli kultúrákhoz igazodva csinál kedvet a tartalomhoz, önálló hangulatot teremtve mindegyikhez.
A mesegyűjtemények sorából kicsit kilóg az Ír tündérmesék (Irish Fairy Tales). A borítón szerzőként feltüntetett William Butler Yeats (1865–1939) Nobel-díjas ír költő valójában a gyűjtemény szerkesztője volt. A friss kiadvány bevezetőjében – a kiadót is irányító fordító –, dr. Bujtor László nemcsak őt mutatja be röviden, hanem a mesecímek alatt zárójelben forrásként jelzett személyeket is.
Némi hiányérzetet okoz, hogy ha a kevésbé ismert neveknek utánajárt, akkor Yeats portréjánál miért Hegedűs Géza Világirodalmi arcképcsarnokának szócikkére támaszkodik. Viszont hűen megtartotta az egész kötet szerkezetét, az 1892-es első kiadás címlapjától és mottójától kezdve a ciklusokon át a függelékig, sőt a különös fülszövegig.
Arról vitatkozhatunk, hogy a mesék „gyermekeknek” valók-e…
A kötetbe gyűjtött szöveg némelyike néprajzi gyűjtésekre emlékeztet, ahogyan az adatközlők elmesélték a velük történt furcsa eseteket. Így az ír irodalmi újjászületés (Irish literary revival) egyik kulcsfigurájának hozzájárulásaként olvashatjuk őket. A brit birodalom legközelebbi gyarmataként kihasznált ír nemzet kelet-európaihoz képest megkésett XIX. század végi ébredését olyan művészek sürgették, akik más lehetőség híján maguk is az angol nyelvű kultúrában szocializálódtak. A többségükben jómódú, művelt protestáns alkotók ősei a brit birodalom szolgálatában szerezték és gyarapították vagyonukat.
Mintha a magyarországi romantikát és népiességet a dunántúli katolikus arisztokrácia pörgette volna fel német nyelven.
Ha már a főnemesek, akkor Esterházy Péter újította meg hasonlóképp az irodalmi nyelvünket, mint az ír irodalom forradalmárai.
Kapcsolataik, lehetőségeik és lelkiismeretük segítették őket abban, hogy az 1840-es évek végének éhínsége és kivándorlási hulláma után a nyugati falvakba visszaszorult ősi kelta ír (gael) nyelv emlékeit az utolsó előtti pillanatban rögzítsék. Úgy sikerült ezt közvetítők segítségével megoldani, hogy többnyire maguk sem beszélték tökéletesen az őslakók nyelvét.
Yeats többször nyaralt gyerekkorában vidéki rokonoknál, ahol az eredeti formájukban hallott ír mesék nagy hatással voltak rá
Hiányos nyelvismerete miatt ragaszkodhatott gyűjteményében mégis az angol nyelvű változatokhoz. Így több olvasóhoz juthattak el a mesék, az elnyomónak tekintett angolok nyelvét használva fel az ír öntudat erősítéséhez. A népi hagyományok iránti érdeklődés mellett a szakirodalom szerint még Yeats okkultizmus iránti vonzódása is állhatott. Nem sokkal a mesegyűjtemény kiadása előtt, 1890 márciusában lépett be Londonban az Arany Hajnal Hermetikus Rendjébe.
Apjától „örökölt” vallási szkepticizmusa fordíthatta a metafizikai kérdések felé, és pályája későbbi szakaszában több olyan elméleti műben foglalta össze gondolatait, amelyek egyik forrása a népi misztikumban ismerhető fel.
Az ír kultúrának hagyományosan is fontos eleme a miszticizmus, a túlvilág iránti nyitottság, együtt a különféle tündérekkel.
A XIX. századi írek által alkotott angol nyelvű irodalom különösen gazdag a fantasztikus történetekben, melyek közül a legismertebb Bram Stoker – Erdélyben játszódó – Drakulája.
Az Ír tündérmesék fő témája is a megtapasztalható fizikai valóságon túli jelenségekkel történt „harmadik típusú találkozások” gyakran élményszerű leírása
Általában néven nevezett szereplők keverednek számukra olykor szerencsés, néha végzetes körülmények között az összefoglaló néven tündéreknek nevezett különleges életmódú, mégis emberi motivációk hatására cselekvő teremtményekkel. A világ népmeseirodalmában is megjelenő elemek közelítik a műfajhoz a történeteket. Az ördög malma című mese nemcsak a Faust-motívumot, hanem A paraszt meg az ördög című Grimm-mese ravaszkodását is idézi. A vetélkedő hajadonok a Pancimanci magyar népmeséjével osztozik a titkos név kiderítésének motívumán.
A többnyire ártó szándékú pogány kelta eredetű túlvilági lények között kitüntetett szerepet kap a kereszténység hatására az ördög, akit viszont emberszerűvé „szelídítenek” a népi megnevezések.
Az „öregfiú”, „öreg Nick” (95) még rokonszenvesnek is találja az ezredes ravaszságát, amellyel őt kijátssza: „csak jobban kedvellek, hogy annyira furfangos vagy” (98).
A fordítás hűen követi az eredeti történetek stílusát, így sokszor elmarad a „volt egyszer”-jellegű kezdés vagy a „boldogan éltek” befejezés. De még ahol meg is van, a valós helynevek és valószerű személynevek erre a régi, például Boccacciónál is felismerhető, a hitelesség hatását keltő elbeszélői hagyományra emlékeztetnek: „Élt egyszer valamikor, és nem sok idő telt el azóta, Tipperary megye határában egy tisztességes és becsületes pár, bizonyos Mick Flannigan és Judy Muldoon” (47).
Az angol szöveggel összevetve azonban néhány stilisztikai vagy tartalmi hibát is találtam
Yeats saját bevezetőjének első mondatában az „I am often doubted” szenvedő szerkezete nem azt jelenti, hogy „gyakran támad kétely bennem” (23), hanem éppen a szerkesztő kijelentését kérdőjelezik meg hallgatói. A mesékben is akad leiterjakab: a „sign was on it” inkább jelenti azt, hogy „volt arra utaló jel”, mint amit a fordító választott: „olyan jel volt rajta” (38).
A „he had been pulling a cord with each” sem valószínű, hogy a fordító által választott kötélhúzást jelenti, inkább ezt: „két vasat tartott a tűzbe”, hiszen egy legény döntésképtelenségére utal két csinos és ügyes lány között. Amikor viszont dönt – „made up his mind” –, akkor sem a „meggondolta magát” (39) a legjobb fordítás.
A két előző szólás száz éve még közkeletű lehetett, ma már nem szerepelnek az internetes szótárakban, de ilyen régi szövegeknél érdemes lenne régebbi, nyomtatott szótárat használni, különösen, ha a kötet inkább forrásként, mint mesekönyvként alkalmazható. Kissé zavaró a szakaszok között hagyott tág sorköz is egy elbeszélő szövegnél, ahol párbeszédek esetén rövid bekezdések követik egymást.
A függelékben Yeats az ír tündérek osztályozását és alapos leírását kínálja, majd „az ír folklór kiemelkedő ismerői” következnek, ami a mai olvasó számára alig használható, hiszen nem könnyű beszerezni nálunk még Lady Wilde – Oscar Wilde édesanyja – misztikáról és babonákról szóló 1919-es tanulmányát sem, nemhogy a korábbiakat. Ehelyett az internet vagy valamelyik hazai egyetem angol tanszékén működő ír kutatóintézet segítségével korszerű bibliográfiai ajánlót is toldhattak volna a könyvhöz.
Hibái mellett az Ír tündérmesék és a sorozat többi, évszázados darabjának magyar megjelenése jelentős esemény, hiszen a smaragd szigettel és a többi egzotikus kultúrával kapcsolatosan bennünk élő közhelyeket kiegészíthetik a jelentős szerzők által gyűjtött hiteles történetek közreadásával.
Kovács Gergely
W. B. Yeats: Ír tündérmesék
Fordító: Dr. Bujtor László
Illusztrátor: Vaspöri Cintia
Digi-book Kiadó, 2022
208 oldal
4990 Ft