A gyerekek számára sem lehet tabu a halál
Segíthetnek-e a gyász feldolgozásában a gyerekkönyvek? Minden életszakaszban újra visszatér a gyerekkorban megélt gyász? Hogyan kerülhet közel egy felnőtt a gyerekek gyászához? Mit vár el a társadalom egy gyászoló gyerektől?
Ezeket a nehéz, ám örök érvényű kérdéseket járta körbe állandó kerekasztal-társaságunk, amelyhez most Rácz Katinka szociális munkás, gyerekgyászkísérő, a Napfogyatkozás Egyesület elnökségi tagja csatlakozott, aki munkája során sokszor támaszkodik a mesék gyógyító erejére.
A könyv, amiben kötve hiszünk: Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? (Rádai Andrea fordítása, Pozsonyi Pagony)
Tényleg segíthet egy gyerekkönyv a gyászban?
Rácz Katinka határozott igennel felelt erre a kérdésre, neki nagyon jó személyes tapasztalatai vannak ezen a téren. Sokszor hívja segítségül munkája során azokat a gyerekek számára készült könyveket, amelyek a veszteséget, a gyászt vagy egyéb traumákat tematizálják.
Úgy gondolja, hogy a gyerekekhez való kapcsolódás egyik legfontosabb eszköze lehet egy jól megírt történet vagy vers. Hamarosan képzett meseterapeuta lesz, és akkor már konkrét helyzetekre konkrét meséket is ajánlhat majd a gyógyulásra váró gyerekeknek. Benji Davis: Nagypapa szigete című képeskönyve a Móra kiadásában egészen felnőttkorig segíthet a gyász enyhítésében Katinka elmondása szerint.
A gyerekkorban átélt gyásszal egész életünkben dolgunk lesz
A Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című kötetnek, ami a beszélgetés apropóját adta, szintén Katinkának hívják a főszereplőjét. Ő tizenhárom éves, és háromévesen vesztette el az édesanyját. Természetes számára, hogy nincs anyukája, hiszen szinte egyáltalán nem emlékszik arra az időszakra, amikor még élt.
Harmath Artemisz szerint a kislány annak idején nem élhette meg a gyászát, és ez a történet arról szól, hogy most dolgozza föl apránként, ebben a szomszédjuk segít neki. A szomszéd történetesen egy elég magányosan élő középkorú író, akinek nincs se férje, se gyereke, csak egy macskája meg egy csomó növénye.
Harmath Artemisz azt is elmondta, hogy a holland szerző, Annet Huizing igen finoman szőtte össze az íróvá válás és a gyászfeldolgozás útját, és a növekedés irányába vitte a történetet. Amikor tanított, ő általános iskolásokkal olvasta közösen ezt a regényt.
Létezik írói receptúra?
Nényei Pál egész más oldalról közelített a könyv felé, ő úgy látta, hogy a szomszédban lakó író inkább a bestsellerek receptjét osztotta meg a kislánnyal, és az „édes mostoha”-könyvek csoportjába sorolta a kiadványt. Nényei úgy gondolja, ezek a melodramatikus eszközök, amelyeket Huizing használt, nem kifejezetten az izgalmas irodalom irányába vitték a könyvet.
Podcastunk kortársi segítője ezúttal a 12 éves Gréta volt, aki Nyulász Péter kérdésére elmondta, hogy Katinka történetét alig tudta letenni, és összekötötte a saját friss veszteségélményével. Miközben beszélt, egy ponton a hosszú csönd jelezte, milyen mélyen megérintette őt ez a kötet és a témája…
Szó esett még arról, hogy a jó művész „legjobb barátja” a halál, mennyire lehet hatásvadász egy gyásszal foglalkozó gyerekkönyv, és miért olyan nagyszerű mű A tenger dala című animációs film.
A legfrissebb epizódot a Magyar Kultúra Podcastok-csatornán hallgathatod meg.
Korábbi adásainkról ITT, ITT, ITT, ITT és ITT olvashatsz
Ha a gyerek gyászol című Meseterasz-adásunkat is érdemes megnézni: ITT
Fotók: Csali Annamária