Vissza
  • 2021.05.19
  • Csörgei Andrea

„A gyerekeknek azért nem érdemes beszélni a halálról, mert úgysem értik”

A TABU a gyerekirodalomban című előadás-sorozat rövid összefoglalója következik: a beszámoló első részét ITT olvashatjátok, a másodikat Csörgei Andrea írta.

A TABU a gyemekirodalomban című konferencia három előadásáról szeretnék rövid, tartalmi összefoglalót adni

Dr. Révész Emese PhD habil. egyetemi docens: Amiről nem beszélünk, azt megmutatjuk? Tabutémák képei a gyerekkönyv-illusztrációkban

Tabu 2-06

Ha a gyerekirodalom kapcsán az illusztrációk iránt érdeklődünk, egészen biztos, hogy találkozunk dr. Révész Emese nevével, hiszen a művészettörténész évek óta szakértője ennek a területnek.

Előadásában olyan, elsősorban óvodás korosztályúaknak szóló könyvekkel ismertetett meg bennünket, amelyek képeikkel segítséget nyújtanak abban, hogy bizonyos nehéz helyzetekből fakadó szorongásaikat könnyebben feldolgozhassák a gyerekek.

Révész Emese hangsúlyozta: bár hajlamosak vagyunk egy gyerekkönyvtől azt várni, hogy „elringassa”, „mesevilágba repítse” az olvasóit, ma már ez nem kizárólagos funkciójuk.

Vannak kiadványok, amelyeket az úgynevezett „segítő könyvek” közé sorolhatunk: ezek kifejezetten „nehéz” vagy tabutémákat helyeznek fókuszba, mint például a halál, az erőszak, a stressz, a rasszizmus, az autizmus vagy más betegségek, illetve olyan hétköznapi szorongást keltő helyzeteket, mint például a sötétségtől való félelem, a gyerekkori szemüvegviselés vagy a szobatisztaság, a testvérféltékenység. Révész Emese előadása most ezekből merített néhány példát. Ezek a kötetek nemcsak szövegvilágukban foglalkoznak a kényes helyzetekkel, hanem azt is megmutatják, hogyan lehet összehangolni a minőségi képeket, azzal a szándékkal, hogy rázós témákat mutassunk be a gyerekeknek. A képek sokkal konkrétabbak, mint a szavak, így kézzelfoghatóbbá teszik a félelem tárgyát, ráadásul az illusztrátor képes arra, hogy egyszerre ábrázolja, és rögtön fel is oldja az attól való rettegést. Ehhez különösen nagy segítséget jelent a humoros ábrázolás vagy a képi elvonatkoztatás.

Konkrét példákat is láthattunk a félelem különféle szempontok szerinti megközelítésére, megjelenítésére.

Tabu 2-12

Joar Tiberg és  Yokoland Szia, Félelem! című könyve például arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindenkinek vannak félelmei, ez természetes érzés, ami valójában nem rossz, hanem számos helyzetben megvéd minket. Az üzenetet a humoros, színes laza illusztrációk is megerősítik.

Marék Veronikától a ma már klasszikus műnek számító Laci és az oroszlán ezzel szemben éppen képi letisztultságával, koncentráltságával segít a témára fókuszálni és a lélektani állapotokat tökéletesen megjeleníteni (például amikor a kép háttere részletes szobaábrázolás helyett egy nagy sötét folt, a sötétséget ábrázolva).

Dániel András két művét is példának hozza Révész Emese. A Nincs itt semmi látnivaló! az elalvás nehézségét és az ezzel egy időben jelentkező, sötétségtől való szorongást, a Mit keresett Jakab az ágy alatt? pedig egy ágy alatti, titokzatos szörnyekkel teli utazás történetét meséli el. Mindkét könyvben tetten érhetjük a szerzőre oly jellemző humort, a groteszk látásmódot, az apró meglepetéseket a rajzokon, a különleges fantázialényeket.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Több könyv is a félelemmel azonosítható szörnyek szerethetővé tételével próbálja a feszültséget oldani. Ide sorolható például Pifkó Célia – Orosz Annabella Szörnyek a szobámban, Demény Péter – Orosz Annabella Városi állatok, Maurice Sendak Ahol a vadak várnak, Julia Donaldson – Axel Scheffler A Graffaló című műve, vagy Majoros Nóra – Szabó Levente Rém a szobádban-kötete.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

A haláltémát illetően az előadó kiemelte Szulyovszky Sarolta A hálás virág című könyvét és Dezső Andrea Mamuska című művét. Míg az előbbi pompázatos, meseszerű, stilizáló képek, addig az utóbbi különleges fekete-fehér, ezáltal emlékeket idéző illusztrációkkal teszi könnyebben feldolgozhatóvá ezt a kényes témát.

Végül Rufusz Kinga Otthon című lélegzetelállító, szöveg nélküli képkönyvéről (azaz silent bookjáról) esett szó, ami egy csodás folyamaton keresztül színes, fekete-fehér, majd ismét színes képek segítségével ábrázolja azt a tulajdonképpeni gyászfolyamatot, amit egy gyerek egy költözés alkalmával átélhet.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Dr. Urbanik Tímea PhD egyetemi docens
Tabu és életigenlés Gimesi Dóra „tündérmeséiben”

Gimesi Dóra író és dramaturg több díjnyertes gyerekkönyv szerzője. Ezek közül dr. Urbanik Andrea a 7–12 éveseknek szóló Csomótündér című művét elemzi előadásában, melynek meséi sajátos mitológiai realizmussal érintenek olyan nehéz témákat, mint a válás, a magány, az öregség vagy az elszigeteltség.

A kötet öt mesét tartalmaz. A címadó történet, a Csomótündér a kapcsolat létrejöttéről és megszakíthatóságáról szól, a Tíz emelet boldogság a Duna két partján élő óriásházak egymásra találásáról, az Istipisti és a kővirágok pedig a saját boldogság és a mások igényével való találkozás összefüggésének kérdéséről. A Hessmese tétje összegyűjteni és összeragasztani a szétszaggatott szerelmes leveleket, az utolsó mese, a Tündér ballonkabátban pedig tündér és halandó kapcsolatának lehetőségéről szól.

A Csomótündér című mese részletes elemzésekor az előadó felhívja a figyelmet a „csomó” szó többletjelentésére, mely rögtön játékra hívja az olvasó fantáziáját, majd ez a játékos felütés folytatódik a különféle tündérfelsorolásokban is: tavasztündér, konyhatündér, villamosvezető tündér. Ez utóbbi rögtön be is emeli a művet az úgynevezett „városi mesék” közé, amelyek jellemzője, hogy mindig valahol a valóság és a mesevilág határán mozognak. A Csomótündér főszereplő tündérei ehhez mérten élnek tulajdonképpen hétköznapi „emberi” életet (például egyetemre járnak).

Tabu 2 Urbanik-01

Ezeknek a párhuzamos világoknak a megjelenése a gyerekkönyvekben a fejlődéslélektanból ismert mesetudat–valóságtudat kialakulásának a szempontjából is fontos.

A mesei részt erősíti a népmesei, mitológiai motívumok megjelenése. Boldizsár Ildikót idézi Urbanik Tímea, amikor arról beszél, hogy a műmesék általában a népmesék szimbólumkészletét használják, transzformálják vagy racionalizálják, s ez felfedezhető ebben a mesében is, amelynek témája az egymásnak rendelt szerelmesek történetének újragondolása.  Jellemzők a mesére a mitológiai párhuzamok (például az Apollónia nevű tündér, az élet fonalát fonó tündérek, akik a moirákat idézik fel stb.) vagy a szimbólumok (például az életet, a kapcsolatot szimbolizáló fonal) felbukkanása is.

A mese kulcsa mégis „emberi”: az Apollónia tündér által elkövetett tévedés (nem a valóban egymásnak rendelt szerelmeseket köti össze), ami végül ahhoz vezet, hogy Menyusnak két apukája és két anyukája lesz (mindkét fél megtalálja a „válás” után az igazi, neki rendelt párt). A tévedés is része a tündérek által működtetett rendszernek, és akár még új lehetőséget, pozitív változást is hozhat, feloldást adhat a válás miatt szorongó gyereknek.

Tabu 2-01

A mese reflektál a gyerek szempontjából leggyakrabban felmerülő problémákra (például a gyerek felelősségének kérdésére): kimondja, hogy a házasság megkötésében a feleken kívüli erőknek is nagy szerepük van, s ez felmenti mind a szülőket, mind a gyereket a kizárólagos felelősség alól.

A tabutéma az értékőrzés és értékmentés terepe lesz ezekben a városi tündérmesékben, mindez nem didaktikus módon. Gimesi meséi szervesen illeszkednek a népmesei hagyományokhoz, bevezetve a mesehallgatókat-olvasókat az irodalom varázslatába.

Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, meseterapeuta
Prevenciós előadások lehetőségei mesékkel a veszteségek (halál, gyász, válás) témájában az óvodában és az iskolában

Révész Renáta előadásában arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a halálról, veszteségről, válásról való beszélgetés ne számítson tabunak se családi, se oktatási környezetben, hanem képesek legyünk nyíltan, akár prevenciós céllal is beszélni ezekről a témákról.

Tabu 1-01

A felnőttek gyakran hivatkoznak arra, hogy „a gyerekeknek azért nem érdemes beszélni a halálról, mert úgysem értik”. Való igaz, bizonyos esetekben másképp élik meg, mint a felnőttek (a gyász jelei kevésbé egyértelműek, nehezebben fejezik ki az érzelmeiket, sokszor belül lappang a szorongás, ami például alvási, evési zavarokban, fejlődési regresszióban nyilvánulhat meg), de ez nem azt jelenti, hogy ne értenék a veszteség jelentőségét. Érdemes hát magunkban feloldanunk ezt a tabut, és ezáltal a gyerekekben is lebontani az ezzel kapcsolatos gátakat.

Erre nagyszerű alkalom, ha már előre, prevenciós jelleggel is beszélünk a halálról, a veszteségről, így elkerülhető, hogy ha később valóban bekövetkezik a szomorú esemény, váratlanul érje a gyereket, és csak nehézségek árán dolgozza fel.

Körülbelül iskoláskorra alakul ki a halálnak az a fajta megértése, ami a felnőttekre is jellemző (hogy az egy visszafordíthatatlan állapot), előtte átmenetinek vagy fokozatosnak gondolják a kicsik, az álommal vonnak analógiát, illetve perszonifikálják a halált. Ha bekövetkezik a krízis, fontos, hogy a gyász különféle hatásairól beszéljünk velük. A kisiskolásokkal már akár a saját, veszteséggel kapcsolatos élményeinket is megoszthatjuk.

Krízis esetén a szakértő az alábbi könyveket ajánlja:[1]

Monika Weitze: Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát; Tihanyi Edit: Varázsfelhő; Benji Davies: Nagypapa szigete; Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu!; Kiss Ottó: Ati és a Holdvilág; Mesélj nekem sárkányokról, ördögökről (szerk.: Luzsi Margó); Kolozsi László: Apufa; Peter Carnavas: Az elefánt.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Néhány népmese: Hogyan keletkezett az éjszaka? (hindu); Kő és bambusz (brazil); Lotilko szárnyai (tunguz); A föld visszaveszi, ami az övé (grúz) vagy Az aranytök (szerk.: Nancy Davis, Laura Simms, Korbai Hajnal) című gyűjteménymeséi.

A váláskor érzett veszteség sok tekintetben hasonlít a halállal kapcsolatos gyászhoz. Életkortól függően az érzelmek széles skálája jelenhet meg a gyerekeknél a fokozott ragaszkodástól, a rémülettől, a regressziótól kezdve a visszautasítástól való félelmen, a haragon, a depresszión át egészen akár a szégyenig vagy az agresszióig.

Könyvek, amelyek segíthetnek, fogódzókat nyújthatnak a gyereknek a folyamat megértéséhez vagy (például „sárkányos mesék” által) a dühének, haragjának „megéléséhez”:

Gimesi Dóra: Csomótündér; Julia Donaldson: Papírbabák; Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban; Patrice Karst: A láthatatlan fonal; Rigler Ilona – Pacskovszky Zsolt: Hogyan élheted túl a szüleid válását?

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

De – ahogy már szó került róla – a gyásztanácsadó szerint az egyik legfontosabb dolog a prevenció. Fontos, hogy a preventív foglalkozás nem azt jelenti, hogy nem beszélünk a halálról, hanem azt, hogy kicsit máshová helyezzük a hangsúlyt.

Az előadás elején remek példákat kaphattunk arra, hogy a különféle állatok milyen különböző módon élik meg a gyászt, társuk elvesztését.

A szakember szerint ez remek felvezetés lehet egy prevenciós foglalkozáson, ahol később is érdemes a természet körforgását, az élet és a halál összefüggéseit a fókuszba helyezni. Sőt, ebben a prevenciós helyzetben akár a humor is megjelenhet. (Például ahogyan azt a Szegény halász sárfala vagy a Möndölecskék című magyar népmesékben láthatjuk.)

Egy-egy ilyen prevenciós foglalkozáshoz még remek kötetek az alábbiak:

Szepes Mária: Pöttyös Panni. Harkály anyó; Barbara Walsh: Sammy az égen; Pernilla Staffelt: Halálkönyv  vagy a Coco című animációs film.

(A képre kattintva megnyílik a galéria)

Végezetül ötleteket kaptunk néhány úgynevezett relaxációs mesekönyvhöz, amely abban segíthet, hogy a gyerek lelkileg regenerálódhasson, szorongásai oldódjanak. Például:

Lori Lite: A Vidra-öböl; Buborékrepülés; Mariam Gates: Jó éjt jóga; Lorena Pajalunga: Jó reggelt jóga.

Csörgei Andrea

[1] Révész Renáta Moly-oldalán az előadásában említett kötetek nagy részének részeletes ismertetője elérhető: ITT