A XIX. században a napilap volt a vezető, egyben az első tömegmédium, amelyet a célközönség szélesítésének igénye hívott életre. Fáy András az 1879-ben induló Magyar Életképek irodalmi divatnapilap hasábjain megjelenő tartalmakkal mindenekelőtt a fiatal olvasókat kívánta megnyerni. Ezt a célcsoportot korábban nem szólította meg semmilyen tömegmédium, ahogyan a fiatal nőolvasókat sem. Ők képezték a már olvasni tudó, de az olvasáshoz mint szabadidős tevékenységhez addig hozzá nem férő réteget. Éppen ezért, a folyamat elindításáért lett a termék alacsonyabb árú és nagyobb példányszámú.
Az első magyar tömegmédium, amelyik gyerekirodalmi rovatot indított, és ezzel megszólította a gyerekeket és az őket nevelő szülőket, a Pesti Napló volt. A célközönségnek ezzel a kiterjesztésével a rovat a teljes populációt elérte. (V. ö. Hansági Ágnes: Gyerekirodalom és gyermekolvasó a XIX. századi magyar tömegmédiumokban, in Hermann Zoltán – Lovász Andrea – Mészáros Márton – Pataki Viktor – Vincze Ferenc (szerk.): Medialitás és gyerekirodalom, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2020.)
Bár korosztályosan azonos a célcsoport, manapság inkább egy fordított irányú folyamat ösztönzése zajlik a tömegmédiumok kiadói részéről. A fiatal olvasók megtartása, az irodalmi nevelődés (mint szocializáció és akkulturalizáció) játékban tartása cél. A kiadók a gyerekeket és a fiatal felnőtteket célozzák a gyermekirodalmi és ifjúsági irodalmi művekkel és az olvasást ösztönző sokfajta médiummal. Egyrészt (a szüleiken keresztül) ugyanúgy vásárlóerőt képeznek, mint a XIX. században, ugyanakkor az egyéb, főképpen vizuális médiumok (elsősorban a film) versenyében a tendenciákat tekintve alulmaradni látszanak.
Fordítottnak látszik a romantika korabeli folyamat a jelenkorihoz képest az olvasás terei szempontjából is.
Míg a XIX. századi divatlapok az olvasás személyes terére, az önfejlesztő olvasásra szocializálták fiatal és női közönségüket, addig napjaink médiumai felélesztik, illetve megteremtik a kisebb-nagyobb csoportokat elérhető közösségi formákat; mint például az interaktív, jelen idejű mesemondást, a kortárs gyerekirodalomhoz kapcsolódó csapatjátékokat, a vezetett sétákat és a vetélkedőket.