A slam poetry az ifjúsági kultúra része. Eredetileg is több médium ötvözete, tehát összetett jelenség. Mivel hibrid műfaj, hangsúlyosak benne a szóbeli kultúrákhoz tartozó archaikus elemek. Az eredendően orális jellegű költői közlés a slam poetryvel a vokalitás közegébe talál vissza. Oda, ahol a költészet hosszú évszázadokon át eleve létezett. A slam poetry olyan szöveg, amelyet a szerzője leír kézírással vagy digitális eszközzel. Ezt a szöveget azután az írója maga olvassa föl. Gyakran rögzítik digitálisan, így utólag a szöveg audiovizuálisan elérhető. Nem ritkán könyvként is kinyomtatják.
„A jó slammer elgondolkodtat, megnevettet, meghökkent; előadása nyomot hagy a közönségben” (Vass Norbert). „A slam olyan költészeti bajnokság, ahol mindenki megkapja a maga három percét” (Gyukics Gábor).
Vagyis a slam poetry könnyen befogadható, határokon átívelő műfaj, nem elit irodalom, viszont erősen jelenléthez kötött, alapvető jegye a közvetlenség.
A műfaj amerikai és magyarországi indulásával, kulturális gyökereivel Vass Norbert foglalkozik részletesen: ITT
A slam poetry egyfajta lázadást képvisel, amely visszatérően jelen van a költészet történetében. A beatkultúra hatvanas évekbeli szelleme máig hat, és ahogy a kortárs költészetben általában, úgy ebben a műfajban is tetten érhető. Az 1980-as években az USA-beli Black Mountain College a XX. századi radikális gondolkodás és művészet egyik legendás alkotóműhelye volt, amely a személyes alkotói szabadság, a demokrácia és az individualizmus sajátos amerikai ideáljait és utópiáit ötvözte. A hétköznapiság, a politikusság jegyében a költészetre a társadalmi tükör szerepét is ráruházva működött. Alkotói számára fontos volt a természetesség, az akadémikus költészettel szembeni lázadás, a realitás érzékeltetése, bemutatása a fikción keresztül, így az írásbeliségben is az élőszószerűség, a médiumok közül pedig a szóbeli, szóban előadott költészet került előtérbe. Gyakran rendeztek felolvasásokat: readingeket, közös zenéléseket. A slam poetry is ezekben a szabad, szóbeli formákban, a közönség reakcióival együtt élve érvényes és hatásos.
Magyar nyelven először Gyukics Gábor szervezett slam előadói esteket, aki Amerikában ismerkedett meg a műfajjal. Az első verseny 2006-ban, a Műcsarnokban volt.
(Vö. Mészáros Márton: Medialitás és gyerekirodalom, szerk. Hermann Zoltán – Lovász Andrea – Mészáros Márton – Pataki Viktor – Vincze Ferenc, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2020.; Vass Norbert: Kis hazai slamtörténet, Szépirodalmi Figyelő, 2016, 37–51.)