A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karának KID (Kommunikáció – Irodalom – Dráma) Tanszéke harmadik alkalommal rendezte meg a Művészetpedagógiai műhelyek konferenciát május 24-én. A Buborék mint helyszín, a szervezők személye és a tanácskozás keretei évek óta változatlanok, a konferencia azonban idén is tudott újat mutatni a résztvevőknek.
Miután kezdettől figyelemmel kísérem a rendezvényt (korábbi beszámolóink itt és itt olvashatóak), néhány általános tapasztalatról is beszámolhatok. Rendkívül izgalmas látni, hogy a tanszék által 2021-ben létrehozott Buborék nevű élménytér milyen sokféle „szerepben” működik: galériaként, játszóhelyként, hallgatói tevékenységek színtereként, és jól funkcionál mind a műhelyfoglalkozások, mind a tudományos előadások helyszíneként is. A tanszék oktatói (Bujdosóné Papp Andrea, Gesztelyi Hermina, Kis Gábor és Láposi Terka) rátaláltak arra, hogyan lehet nyitottá, befogadóvá és otthonossá tenni az épület helyiségeit, így a Buborék valóban az élményközpontú tudásmegosztás és tanulás terévé vált. A konferenciák során egyre több művészeti neveléssel foglalkozó műhely jelentkezett: míg az első alkalommal még elsősorban egyetemi tanszékekkel, intézetekkel ismerkedhettünk meg, addig a harmadikon már inkább a felsőoktatás keretein kívüli jó gyakorlatokra került a hangsúly. Ezáltal a tanácskozás, az eddigiekhez hasonlóan, idén is remek lehetőséget nyújtott a kapcsolatépítésre és a tapasztalatcserére.
Az eseményt Pálfi Sándor, a Karon működő Gyermeknevelési Tanszék vezetője nyitotta meg. Beszédében művészet és pedagógia feszültségeit, valamint a művészetnek a nevelésben való szerepét és terét elemezte.
Bujdosóné Papp Andrea, a KID vezetője előadásában bemutatta a tanszék munkáját az idei tanévben. Kiemelte a Buboréknak mint a szimbolikus és a kritikai gondolkodás terének jelentőségét, valamint külön felhívta a figyelmet Az Év Gyerekkönyve-jelölt művekkel foglalkozó kurzusra is, mely lehetőséget ad a hallgatók és az oktatók számára a kortárs gyerekirodalmi trendek értékelésére.
Az előadásokat Czimer Györgyi folytatta: ő az Antalfai Márta által kidolgozott Kincskereső meseterápiás módszert mutatta be, melyet több éve sikerrel alkalmaz egyéni és csoportos foglalkozások során. A módszer jungi alapokra épül, és 12 hónapon keresztül minden hónap adott meséjét dolgozzák fel a mesei szimbólumok felfejtésével s a mese alkotásban való tárgyiasításával. Mindezek az önismeret mélyítéséhez járulnak hozzá.
Az elhangzottak jól kapcsolódtak Sándor Ildikó előadásához, aki „három sapkát viselve” a Hagyományok Háza és a Meseszó Egyesület képviseletében, valamint az ELTE TÓK oktatójaként volt jelen – a sapka mint motívum visszatérő elem lett a beszélgetésekben. Az előadásban „a mesemondás három aranyalmáját” ismerhettük meg: Sándor Ildikó a művészet, a közösség és a tudás kölcsönhatásaira helyezte a hangsúlyt. A Hagyományok Háza munkatársaival az elmúlt években is találkozhattunk a konferencián, mindannyian más-más szempontból meséltek az intézményben zajló munkáról. Idén az élőszavas mesélés esztétikájáról, közösségformáló erejéről és demokratizmusáról hallhattunk, a mese ugyanis – miként az előadó Szőcs Boldizsár szavaival élve kiemelte – „a szegény ember egyeteme”.
Harmath Artemisz irodalomtörténész, a Petőfi Kulturális Ügynökség programvezetője, gyerekirodalmi szakértője az intézmény összművészeti programjairól beszélt. Az előadás címében is kiemelte, hogy a PKÜ Zenés Olvasósarok nevű országjáró programja egyszerre élményszerű és szakszerű, jól átgondolt elméleti háttérrel és drámapedagógiai előkészítéssel. Miként arról a fotók és videók is tanúskodtak, a program nemcsak a kicsiknek, hanem az őket kísérő szülőknek, pedagógusoknak is a közös olvasás és játék élményét kínálja. (Az Olvasósarok programról szóló cikkeink ITT olvashatók.)
A játékosság jellemezte Edelényi Vivien, a Csokonai Nemzeti Színház színművésze és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója előadását is. „Elméletbe ágyazott gyakorlat” jellegű prezentációján először a DRHE-n végzett szakmai tevékenységéről beszélt, ezt pedig egy részlet követte az Anne Frank naplója alapján készült monodrámájából. Mindezt közös, drámapedagógiai irányultságú feldolgozás követte.
Hlavacska András és Molnár Kincső Bernadett, a Debreceni Egyetem BTK Asztaliszerepjáték Kutatócsoport tagjai pedig a szerepjátékok világába vezették be a hallgatóságot, bemutatva ezek kommunikációs sajátosságait, valamint a csoport eddigi kutatási eredményeit. Előadásukban megfogalmazták, hogy bár látszólag távolabb állnak az eddig bemutatkozott művészetpedagógiai műhelyektől, számos kapcsolódási pontot találtak például az élőszavas mesemondás és a szerepjátékos történetmesélés megszólalási módjai között, így az előadás élénk beszélgetéssel zárult.
Délután interaktív foglalkozások és műhelybeszélgetések zajlottak. Sándor Ildikó, Kiss Ágnes, Fuchs Péter, Hacsi Panni és Szilágyiné Szabó Judit vezették a Recept mesekörhöz című foglalkozást, ahol a mesekör mint munkaforma gyakorlati alkalmazását mutatták be élőszavas mesemondással. Czimer Györgyi a Kincskereső módszer működését prezentálta a gyakorlatban, zárásként pedig Kis Gábor tartott „térkitöltő sétát” a Buborékban, demonstrálva a térhasználat kreatív módszereit.
A konferenciát követő visszajelzések alapján egyértelmű volt, hogy ez a májusi nap nem csupán szakmailag, hanem közösségi élményként is kiemelkedően sikerült. A III. Művészetpedagógiai műhelyek konferencia ismét bizonyította, milyen gazdag lehetőségeket rejt magában a művészet és a pedagógia találkozása, és hogyan segíthet a szakembereknek a folyamatos fejlődésben. Kíváncsian várjuk a következő alkalmat, hogy újabb inspiráló műhelyekkel és gyakorlatokkal ismerkedhessünk meg.
(A fotókat Kis Gábor és Kiss Róbert készítette.)
Lovas Anett Csilla