Vigyázat! A következő szöveg abszolút elfelejtett szavakat tartalmaz!
„Költő vagyok, a szavak szerelmese” – vallotta meg (a gyaur) Esti Kornél krédóját a török leánynak anyanyelve iránti rajongásáról, miközben a gőzpöfögészeti tovalöködönc vontatta idegen földön.
A toposszá avanzsált alliteráció valószínűleg Győri Hannára is igaz, aki fordítóként és szerzőként szintén anyanyelvének alapos ismerője, emellett a Pagony Kiadó szerkesztője és a társasjátékok egyik felelőse. Legújabb kártyajátéka, az Abszolút elfelejtett szavak azoknak a játékos kedvű ifjoncoknak és örökifjaknak való, akiket elbűvöl a szavainkban rejlő erő, még akkor is, ha egy-egy szó pontos jelentésével nincsenek tisztában.
A Pagony Kiadó „melléküzemágként” készített és árusított eredeti társasjátékai közül kettő kimondottan az anyanyelvhasználatot hivatott fejleszteni.
A Megvadult betűk után az Abszolút elfelejtett szavak hasonló külső megjelenésű kisdobozos, egyszerű kivitelű játék, ezt ugyanúgy Bernát Barbara díszítette geometrikus formákkal, mint az előzőt, csak most a sárga, narancs, rózsaszín meleg színeivel.
A játék elsősorban azoknak való, akiket – kilenctől kilencvenkilenc éves kor között – lázba hoz, ha számukra addig ismeretlen szavakkal találkoznak.
Hasonló élmény, mint amikor az idegen nyelvek haladó szintű tanulásakor már értjük a célnyelv szerkezeteit, alapvető szókincsét, de olyan elemekre bukkanunk, amelyekről eddig fogalmunk sem volt. Ugyanezt élheti át minden apró pulya is, aki a felnőttek beszélgetését hallgatva igyekszik felfogni a körülötte zajló világ titkait. A játékban ugyanis ritkán vagy ma már egyáltalán nem használt szavak jelentését kell minden segítség nélkül kitalálni.
Nem egyszerű „vaktában találgatás” folyik azonban, miközben a résztvevők elmondják az ötleteiket
Egy ismeretlen, de nem teljesen idegen hangzású hangsor hallatán a hangulati érték vagy a képzőként felismert végződés segít az új elem megközelítő elhelyezésében. Sejtjük, hogy milyen szófajú, milyen jelentéskörbe tartozhat, még akár mondatba is tudjuk illeszteni, csak teljesen halandzsának hat. Persze magyar nyelvtörténettel, nyelvjáráskutatással foglalkozó egyetemi oktatóknak nem akkora a kihívás, mint az elsődleges célközönségként sejtett tinédzsereknek. (Ne tanítsuk egerészni a macskát!)
A játékban használt szókincs többrétegű
Találkozunk tájnyelvi lexémákkal, ritkán előforduló idegen szavakkal, a nyelvújítás elvetélt próbálkozásaival, közöttük a valószínűleg csak szórakozás céljából kitalált „egyenbillegészeti körduplány”-jellegű gólemekkel, a régi pesti argó – fattyúnyelv – elemeivel, és a viszonylag ritkán emlegetett jiddis jövevényszavakkal, amelyek együtt valóban különleges hangulatú és hangzású válogatást eredményeznek.
Talán lehetett volna valamilyen szempont alapján variálni az egy-egy kártyára kerülő szavakat a legegyszerűbben tűnő betűrend helyett, például hasonló jelentéskör alapján. Azonban a legsemlegesebb sorrend mögött is komoly gyűjtő- és rendezőmunka állhat, melyről a füzetke végére került – teljesség igénye nélküli – forrásgyűjtemény árulkodik. (A lista végén olvasható „és a szüleim” ebben az esetben nem egyszerű gesztus, hiszen egy sokféle kapcsolatrendszerrel aktív társadalmi életet folytató literátus entellektüel família gyermekeként Győri Hanna mintha egész életében erre és az ehhez hasonló játékokra készült volna. E tekintetben egy társasjáték is árulkodik a szerzője személyiségéről, akárcsak egy szépirodalmi alkotás.)
Az Abszolút elfelejtett szavak kis skatulyájában 110 kártyán, laponként nyolc sorszámozott szó olvasható, ráadásként pedig egy közmondás, kilences számmal jelölve
A kártyát kezében tartó játékossal szemben sem éri diszkrimináció a többieket, úgyhogy nem is kell feltétlenül eltakarni a lapot, hiszen a jelentés nem ott olvasható, hanem a szabályfüzetben, amely így egyszerre szótárként is szolgálja a játékot. A résztvevők által felsorolt ötletek közül ugyanis ennek segítségével lehet gyorsan tisztázni, hogy akadt-e helyes válasz, és szinte észrevétlenül ebből lehet tanulni. A játék örömét nem a helyes találat adja meg, hiszen a legfiatalabbak számára így inkább a fiaskók sorozatos csalódása jutna, hanem a kreativitás, amellyel nyelvérzékük alapján találgathatunk.
„Igazán kompetitív gyerekeknek nem is ajánlanám a tippelgetést, mert ők valószínűleg dühöngve vágnák a sarokba két kör után az egész dobozt, miután elnyerték sipittyen a lottyot. Azoknak viszont alkalmas, akik nem a győzelemért izgulnak, hanem a többiek gyakran váratlan, de nyelvünk ismeretéről tanúskodó válaszaira kíváncsiak.
Ebből a szempontból önismereti és csoportdinamikát fejlesztő társasjátékként lehet játszani. Egyáltalán nem baj, ha a játékosok keresztben viszik a lajtorját az erdőben: úgy sokkal mulatságosabb!
A szabálykönyv leír ugyan egy játékmódot kisebb csoportoknak, amelyben a mellékelt narancssárga fakockákkal lehet jutalmazni azt, akinek az ötletét a legtöbben méltányolták, illetve aki eltalálta a szó valódi jelentését. Plajbásszal fel is lehet jegyezni a szerzett pontokat. Emellé egy osztályok által is lefuttatható menetet is javasol, amely nemcsak nyelvtanórákra, hanem akár osztályfőnökire is alkalmassá teszi a kártyákat.
Mindkét módot kipróbálva úgy tapasztaltam, hogy azonos életkorú csoportban igazságosabbnak érzik az esélyeket – még akkor is, ha az olvasottság és a nyelvérzék eltérései befolyásolják a tanulók válaszait.
Ráadásul a gamifikáció néven hivatalossá vált könnyedebb tanítási módszerrel a tanórák szerves vagy akár rendszeres részévé lehet tenni az Abszolút elfelejtett szavakkal pár perc alatt lezajló kedélyes, az esélytelenek nyugalmával átélt tét nélküli játszmát.
Ha a sportból keresnék rá hasonlatot, a kapufalövő versenyhez tudnám hasonlítani, amelyben kiderül, hogy a keskeny oszlopot vagy a keresztrudat sokkal nehezebb szándékosan eltalálni, mint a jóval nagyobb felületű hálót, miközben a labdarúgó-mérkőzés közben egyenesen szégyen odarúgni a labdát.
Irodalmi párhuzammal pedig az Örkény István Egyperces novelláinak Használati utasításában leírt feje tetejére állított világban a sírgödörbe felfelé hajigált göröngyök koppanásán érzett felszabadult örömhöz, vagy az Így írtok ti bevezetőjében folyton mellélövő kiképzőtiszt poénjához.
Ahogyan paródiát sem könnyű írni, és minden író mást emelne ki a karikatúrájában, itt is elképzelhető ugyanarra az alapra többféle variáció.
Győri Hanna sem a játék kivitelezését, sem a reguláit nem komplikálta túl, de épp az alapidea egyszerűségéből kiindulva – mely bevallása szerint egy Idegen szavak szótárával játszható tábori időtöltés emlékéből fakadt – minden felhasználónak a saját fantáziájára bízta, mit hoz ki a 110 kártyából.
A játék során a meggyőző erőt is lehet gyakorolni, ha már valaki jól tudja a kutyát pórázon vezetni. Akár még egy improvizációs játék zsebszövegeiként is be lehet dobni a váratlanságuk és nehezen érthetőségük miatt még hatásosabb elemeket. Valahol a verzatilitásban van a kutya elásva.
Sajnálatos módon sokaknak a magyar nyelvvel és nyelvtannal kapcsolatos emlékei a szófajok felismerésére, a mondatelemzésre vagy a nem mindenki számára kézenfekvő helyesírás szabályaira szorítkoznak. Pedig anyanyelvünk a gondolatközvetítés legkézenfekvőbb és kimeríthetetlen kincsestára, melynek egyéni ismerete, fejlesztése nemcsak a világ befogadását teszi árnyaltabbá, hanem a kifejezés pontosságát is segíti.
Sokan az olvasást tartják a leghatékonyabb szókincsfejlesztő tevékenységnek. Erről kár is lenne vitát nyitni. Kedvet hozhat viszont a klasszikusok, például az egyre gyakrabban elparentált Jókai-szövegek számos idegen hangzású szavához, ha fiatalon megismerjük őket, vagy legalább megtanuljuk felvenni a kesztyűt, és kis fáradsággal explorálni a jelentésüket, majd internalizálni. Vagyis megtanulni, és akár a szókincsünk, akár a személyiségünk részévé tenni.
Kovács Gergely
Abszolút elfelejtett szavak (társasjáték)
Tervezte: Győri Hanna
Illusztrálta: Bernát Barbara
Pagony, 2021
4490 Ft