Fotó: magyar-kronika.hu/
Vissza
  • 2022.06.15
  • Kovács Gergely

Gyereknek lenni…

A Magyar Krónika 2022 májusi számáról

Egy hiánypótló magazint szemlézett Kovács Gergely.

Milyen gyereknek lenni? 

Az anyák napjától a gyereknapig terjedő, változatos időjárású májusban, melynek esője is aranyat ér, a Magyar Krónika „Gyereknek lenni” alcímmel szerkesztette egybe impozáns tematikus számát. A konzervatív értékrendű kulturális és közéleti magazin, első és hátsó borítóján Szegedi Katalin vörös alapszínű meseillusztrációival valóban egyfajta mesevilágba vezeti be olvasóit.

Első rovatában, melyben a „parányi” melléknév a hívószó, öt, a témához illően rövid írás az apróságok világába enged betekintést. Az új kisbolygót felfedező csillagász, a miniházakat népszerűsítő anya, a csonthéjasok magjából kicsiny műalkotásokat faragó mester és a koraszülötteket énekével erősítő fejlesztőpedagógus portréit a mindenség gyerekkori álomkertjeit idéző jegyzet követi.

Magyar Kronika Kovacs Gergely-06

A hazai építészeti örökség kincseit rendszeresen bemutató rovatban olvasható a bajnai Sándor–Metternich-kastélyról riport, mely a romantikus Ördöglovas, Sándor Móric gyerekkorából eredő története miatt illik a szám vezérfonalához. Az ő személyisége vonzó lehet egy kalandokra fogékony gyerek számára. Így értelmet nyer a „Gyerekekkel az Ördöglovas kastélyában” cím.

Magyar Kronika Kovacs Gergely-05

„A hely szelleme” című rovatba hat részletes pályakép került olyan személyiségekről, akik sok gyerek életét teszik szebbé, jobbá, élhetővé

A Bajzáth Mária mesepedagógussal készült portréinterjú ürügye a nemrégiben megjelent, a tavaszi évkör ünnepei köré épített Kerek élet fája című mesekalendárium. (ITT írtunk korábban  a kötetről – a szerk.)

Bajzáth Mária egyszerre szól szakmai hitvallásáról és a mesék jelentőségéről minden korosztály életében, a társadalmi tabuk életkorhoz illeszkedő feldolgozásáról és arról a kihívásról, hogyan lehet visszaadni annak a mára már szülővé vált, felnőtt nemzedéknek a mesélés és az olvasás élményét, akiknek a gyerekkorából ez kimaradt.

Szerinte „vissza kell vezetni őket ahhoz az örömhöz, amit a mesehallgatás jelent”.

Ha egy ilyen műhelymunka után az óvodás gyerek „azzal megy az óvodába, hogy képzelje az óvó néni, meséltek neki otthon, könyvet kapott”, akkor már a rövid fellángolás egy hete alatt is legalább hét mesét hallott a kisgyermek. „Az ész mellett tehát a lélekre is hatni kell” (33).

Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta Zenebatyu elnevezésű programjával és újrahasznosított anyagokból házilag barkácsolt hangszereivel hasonló célokat tűzött ki maga elé, más művészeti ágban. „A zene mindenkiben érzelmi lenyomatot hagy” (38). Akárcsak a mese, a zene is minden korosztálynak szól. Mindketten – a mese- és a zeneterapeuta – rendszeresen járnak idősotthonokba is, ahol ugyanolyan nyitottan fogadják foglalkozásait, mint az óvodákban.

Magyar Kronika Kovacs Gergely-07

A gyermekszívek szó szerint értendő

Gyógyításának mestere, Prodán Zsolt gyermekszívsebész főorvos mutatkozik be egy interjúban, aki harminc éve műti az apró szívek veleszületett rendellenességeit, a teljes értékű és hosszú élet reményét adva a családoknak. A Marosvásárhelyről áttelepült, majd müncheni munkahelyéről Budapestre hazaköltöző doktor bácsi a református vallástanárától, Rózsai Tivadartól kapott útravalót idézve magyarázza pályaválasztását: „»Fiúk, a munka megtart!« És mennyire igaza volt!”

„Az életre edzeni” cím a szív és a lélek után a társadalmi korlátokból való kitörés lehetőségét is biztosító testmozgás világába vezeti az olvasót, Maka István monori példájával. Az állami gondozásból a továbbtanulás útján magát felépítő fiatalember már a lakásotthonban, gyerekként, majd később főiskolai tanulmányai mellett ugyanott, a gyermekvédelemben dolgozva is a segítségnyújtás szerepét vállalta, mintát mutatott nekik, majd a heti többszöri fociedzés rendszerességével, a tisztán tartandó és büszkeséget adó mez viselésével kínálta a gondozottaknak a kábítószerek és a bűnözés világának építő és gazdagító alternatíváját. Módszeréből azóta országos program lett, a helyi igényekhez igazított megoldásokkal.

Magyar Kronika Kovacs Gergely-03

A gyerekek legközelebbi társadalmi közegének, a család egy sajátos változatának segítséget nyújtó Egyszülős Központok megálmodójával készült interjút társasjáték-készítőkről írt riport követi

A szövegek illusztrációi mesekönyvszerű gazdagságúak, mivel a gyakran egész oldalas színes fényképek mellé a „Műhely” rovatban nemcsak Szegedi Katalin jellegzetes meseillusztrációi sorakoznak fel, hanem a matt papírt is felváltja a fényes. A színpompás, álomszerű képek alkotója vall az interjúban az elmerült kreatív folyamatról és csodával határos fordulatokról. Rövid bevezető szöveg után többoldalnyi színes és monokróm családi fénykép idézi az elmúlt évszázad gyermeki lépéseit, mosolyait és könnyeit, Farkas Anita pedig a Szevasz című kortárs novellaantológiát ajánlja, Mán-Várhegyi Réka novellájának teljes szövegével kedvet csinálva. ( A kötetről ITT írtunk korábban – a szerk.) Smid Róbert a Petőfi Kulturális Ügynökség gyerekvers-gyűjteményét ismerteti komoly bizakodással: „A Felhőpárna innen nézve is biztosíték arra, hogy a líraolvasásnak lesz jövője itthon” (87). (A kötetről ITT írtunk korábban – a szerk.) Ayhan Gökhan a gyászfeldolgozás legkisebbeknek szóló irodalmi alkotásainak hátterét és három könyvet mutat be.

Felhőpárna-01

Farkas Anita a dramatizált mesék világából mutat ízelítőt

A Kuflik újabb rajzfilmjéről írt ismertetőjét a Budapest Bábszínház tagjával, Hoffer Károllyal készült interjú követi, aki így vall a báb varázslatáról: „mi létre akarjuk hozni a csodát azzal, hogy megmozdítunk egy tárgyat, te pedig éppen arra vágysz, hogy megmozduljon. Az én játékomat a te fantáziád tölti ki: valójában a színház itt, nálunk, a nézőben születik” (101). Lobenwein Norbert fesztiválszervező gyerekkora táncdalfesztiváljait idézi, nosztalgikusan emlékezve a Limbó hintó elsöprő sikerére.

Magyar Kronika Kovacs Gergely-02

A magazin a távolabbi múlt idézésével folytatódik

Pap Lázár a középkor gyerekkortörténetét foglalja össze, később nem túl szerencsés és igen rövid életű V. László királyunk gyermekkorára utaló források idézésével, Emil Keszthelyen címmel pedig Festetics László rousseau-i hatású neveltetéséről és arról, milyen felnőtt is lett belőle. Sajnos az ő renoméja sem volt sokkal jobb, Széchenyi István sem kedvelte, ezt írva róla: „Felesége, Istenemre, rászolgált a mennyországra” (117).

Farkas Anita Marék Veronikával készített portrébeszélgetése zárja a magazint, mintegy megkoronázva azt a reneszánszukat élő rajzos mesék nyolcvanöt éves királynőjének bölcs gondolataival, amelyek közül az állatokra vonatkozó mondatok a legmeghatóbbak: „ugyanaz a véleményem róluk, mint a kisgyerekekről: ártatlanok, ezért nem érdemlik meg a szenvedést. Mégis szenvednek. De boldogok is tudnak lenni” (129).

 Kovács Gergely

 

Gyereknek lenni – a Magyar Krónika kulturális és közéleti magazin 2022. májusi száma (96. szám)

130 oldal

1290 forint