A gyerekirodalom legegyszerűbb meghatározását az olvasásszociológia adja
Eszerint a gyerekirodalom olyan műfaj, amelynek célzott olvasója/hallgatója nem felnőtt. Ha ebből a meghatározásból indulunk ki, akkor a szöveg nem feltétlenül önmagában hordoz gyerekirodalmi jegyeket, hanem az odaértett célközönség alapján különítjük el, olvasói csoport alapján. Már a vásárlóerő sem azonos a célközönséggel, hiszen a kisgyerekeknek még a szüleik, a fizetőképesek vásárolnak.
Mivel a gyerekirodalom a kezdetektől fogva erősen függött a piaci tényezőktől, és mivel nagyobb üzletet jelent, mint a szépirodalom, így a mai napig érzékenyebben reagál a piaci változókra.
A gyerekirodalom másik meghatározását a pszichológiai-terápiás célrendszer adja, mely szorosan összekapcsolódik a piac felfokozottan pszichológia-központú igényeivel
Ez a szemléletmód a mentálisan, pszichésen egészséges gyerek fogalmából és elképzeléséből indul ki, ezért általában problémákra kínál tematikusan megoldásokat a szülőknek. Ezt szolgálja az olvasói célcsoport minél pontosabb életkori behatárolása [vö. Kucserka Zsófia: Gyerekirodalom: mi az, és kié?, in Hermann Zoltán – Lovász Andrea – Mészáros Márton – Pataki Viktor – Vincze Ferenc (szerk.): Medialitás és gyerekirodalom, KRE – L’Harmattan, 2020, 177–190]. (Erről ITT írtunk korábban)
Egy harmadik, az irodalomelméleti megközelítés
Ez a szöveg irodalmi jegyeiből indul ki, és történeti szempontokat is figyelembe vehet, vagyis azt, hogyan változott a stílus vagy az olvasásmód az évszázadok során. Ugyanakkor a romantika után az irodalomfelfogás már nem integrálta a lélektani és didaktikus szempontokat.
Ma tehát a gyerekirodalom leginkább három irányzat mentén határolható körül: az olvasóvá nevelés pedagógiai szempontrendszere alapján, a pszichológia terápiás célrendszere alapján, illetve az irodalomtudomány esztétikai/irodalomelméleti/(intézmény)történeti szempontrendszere alapján.