Posztmodern korunknak és a fiatalkor útkeresésének legfontosabb szervezőelvei a határok átlépése, a tabudöntögetés, az új értékek keresése
Ferenczy Noémi vértanúkról szóló könyve mindennek megfelel, igaz, nem abban az értelemben, ahogy a média a leggyakrabban tálalja ezeket a tágan értelmezhető fogalmakat.
Az Egy közülünk című, zsebkönyv méretű kiadvány többféle határt is átlép. A székesfehérvári ciszterci iskolában dolgozó katolikus tanárnőt a jellemzően református kolozsvári kiadónál dolgozó szerkesztő, Daray Erzsébet kérte fel, hogy szabadon válogasson egy régi könyvből, és írjon mai fiataloknak szóló történeteket a korai kereszténység századaiból. Nemcsak a felekezeti és a közigazgatási határokat lépi át a kötet, hanem merőben eltérő korszakok között is hidat képez.
Az Egy közülünk tizenöt története szűk keresztmetszete az először 1789-ben megjelent vaskos kötetnek, Szikszai György – akkor éppen debreceni – református lelkész, prédikátor Mártírok oszlopa című könyvének, mely „105 fejezetben 348 ókeresztény vértanú életét, szenvedéseit és halálát mutatja be”.[1]
Érdemes elidőzni a forrásszöveg és a későbbi kiadások történetén, hogy megértsük a friss, 128 oldalas könyv jelentőségét. A francia forradalom évében a szerző hitvédő szándékkal válogatott az ókeresztény idők mártírjainak történeteiből, amikor Magyarországon a felekezeti harcok már elcsitultak, viszont a felvilágosodás egyházellenessége kezdett erőre kapni. Terjedelmes bevezetőjében Szikszai a „vallást csúfoló és tagadó” embert is megszólította, akit a hitéért halni is képes számtalan példakép a vallás és a halál utáni élet gondolatai felé terelhet.
Valószínűleg a legtöbb olvasó a hitvalló keresztények közé tartozott. Ők olvasták száz év alatt rongyosra, amíg új kiadása meg nem jelent. Összehasonlítva például Szikszai György másik könyvével, a több kiadást is megért Keresztyéni tanításokkal, a Mártírok oszlopáról feltűnően keveset tudunk a maga idejéből. Második, 1900-as karcagi kiadásához ugyanis több csonka példányból kellett összeállítani a teljes egészet, hogy annak a kiadót levelekkel ostromló négyszáz olvasónak az igényeit kielégítsék, akik még nagyszüleik elbeszéléseiből hallottak egyáltalán a könyvről, és szerettek volna egy ép példányt a kezükbe venni.[2]
A reformáció korát kutató Győri L. János tanulmányából kiderül, hogy Szikszai György nagy munkát fektetett könyvének előmunkálataiba: az ókeresztény mártírakták mellett hetven ókori és kora középkori szerzőtől gyűjtötte a történetek részleteit, s bevezetőjében a mártíromságról és a mártírhistóriák hasznáról is elmélkedett. Kerülte a felekezeti ellentétekre való utalásokat, aminek részben az lehetett a magyarázata, hogy makói lelkészsége idején a csanádi katolikus püspökkel igen jó viszonyt ápolt.
A Mártírok oszlopát a rendszerváltás után aztán kétszer is kiadták, 1994-ben egy magánkiadó, majd 1996-ban a Koinónia. Innen fakadhatott az ötlet, hogy megbízzák az iskolájában diákszínpadot is vezető Ferenczy Noémit.
Az Egy közülünk komoly mártírológiai előzményei ellenére is eredeti és korszerű könyv
Szikszai archaikus nyelvét ma már nem sokan olvasnák szívesen, ráadásul annyira szűk réteg ismeri, hogy bármilyen új feldolgozás csak a javára válna, és újra felé terelheti a figyelmet.
A tizenöt történetben az Újszövetség főszereplői és mára elfelejtett vértanúk szerepelnek. Ferenczy Noémi mai nyelven megszólaló kétezer éves szereplőivel könnyen azonosulunk.
Földrajzi értelemben is széles a skála, hiszen a hajdani római birodalom több tartományából kapunk történeteket. A tájékozódást segíti a hátsó borítón elhelyezett színes térkép.
Minden történetet pontokba szedett tények követnek, amelyek kiegészítik a novellákat, de néhol feleslegesen ismétlik a pár oldallal korábban érzékletesen közölt ismereteket. Az évszámok és a vértanúhoz fűződő későbbi hagyományok hasznosak, de a megindító mesélés hangulatát megtörik. Jól kiegészítik viszont Szucher Ágnes történetenként egy oldalt kitöltő monokróm illusztrációi, melyek a szöveg lényegét sűrítik egy-egy jelképes motívumokkal kiegészített képbe. Természetesen az emberek állnak a középpontban. Mivel a kereszténység hőskora Jézus feltámadása után kezdődött, Ő maga csupán egyszer, a pénzes zacskójával ábrázolt Máté mögött jelenik meg, egy vegyes összetételű kis csoport tanítása közben (20). Ugyanennek a csoportnak egy másik változata a Laurenciusz házából előlépő nyomorúságosoké, akiket a keresztények fogadtak csak be: itt a kapu szimmetriájához igazodóan, kitárt karral megjelenő főszereplő „pótolja” Krisztust, akinek szavára cselekszi a jót (42).
Ferenczy Noémi szabadon kezelt vértanútörténetei azzal hozzák közel a fiatalokhoz a térben és időben távoli eseményeket, hogy a szereplők érzelmeire, gondolataira figyelő novellák néhol kitalált szereplőket mozgósítanak. Marciánusz és Nikander feleségeit jóval a vértanúság után látjuk hajlott hátú özvegyasszonyokként, akik egymásrautaltságukban a férjeikre emlékeznek, ám a gyenge jellemű Flávia csak a demencia következményeként tudja megbánni élete fő bűnét. Lévi Máté elhívásának apokrif változatában a kiégett vámszedő érti meg az elhívás lényegét. Gyerekkorukban egymással versengő barátok kerülnek szembe, hogy a végzetes kínvallatás után a földi hatalom képviselője válaszút elé érkezzen: a gyűlölete fokozódjon, „vagy pedig mindent újrakezdjen, de teljesen másképp” (A nagyban is hű, 44).
Többször kerülnek kiemelt pozícióba az üldözők, főleg római tisztviselők. Közülük páran már majdnem belátják, hogy a keresztények ártalmatlanok. Rusztikuszt az üti szíven, hogy a vádlott egy szinten említi őt a cirkuszi oroszlánokkal (Jelek). „Kevély és pompakedvelő” római császárok törnek-zúznak, vagy faggatóznak gúnyosan a másnap kivégzendő tarzusziról (Az egyik történet vége). A császár érdekeit szolgálva keresztényeket csúfoló utcai mutatványos, Genéziusz megtér, ám az igazságot hirdetve vértanúvá válik, hiszen korábbi népszerűsége már veszélyes a hatalomra (Lepel).
A legmeghatóbb történet az együgyű szinopei kertészé, aki a kivégzésére küldött katonákat is vendégül látja, és amíg alszanak, megássa a saját sírját kedves virágai között (Átmeneti szállás, 53). Nemcsak a hitükhöz ragaszkodók halála nemes, hanem a Krisztusban megélt élet is szép, ahogy a történetek sugallják. Bár a nemek közötti egyenrangúságot éppen a fundamentalista keresztény gondolkodás tagadja bibliai alapon, Tekla, az első női vértanú történetében a fiúkkal egyenlő erővel bíró, majd Szíriában keresztény közösséget alapító nő a lányoknak mutat példát (Kő kövön).
A régi legendáriumok nyomán a történetek célja a példaállítás
A válogatás fő szempontja a hűség, a kitartás, a ragaszkodás változatainak érzékeltetése. Az alcímben jelölt korosztály szélesen értelmezhető, és akár a középiskolában is el tudok képzelni olyan személyiségfejlesztő foglalkozást, ahol egy-egy történetet feldolgoznak, mondjuk drámapedagógiai módszerekkel. A legendanovellák szerkezete, jelenetezése, a mai élőbeszédhez közel álló párbeszédek alkalmasak az érzékletes bemutatásra és a közös elmélkedésre. Az egyéni olvasó számára azonban komoly indíttatás kell ahhoz, hogy vértanúkról olvasson.
A Koinónia egy szűk, de a hétköznapok dilemmáira nyitott és homogén protestáns közösségre számít, ez a könyvük viszont szélesebb körű ismeretterjesztésre is alkalmas.
Stílusuk alapján a történetek könnyen befogadhatók, csak nehezen jutnak el a szélesebb közönséghez. Egyházi iskolák, gyülekezeti könyvtárak remélhetőleg rátalálnak. Az elkényelmesedett kereszténység számára a mindennapok sok kihívása is elegendő próbatétel, amelyhez lélekerősítő löketet adhatnak a hőskor önfeláldozó példaképei.
A középkori mártíraktáktól eltérően Ferenczy Noémi nem emelte ki a véres kínzások és megaláztatások jeleneteit, de érzékeltette, mennyire borzalmas körülmények között kellett a vértanúknak erősnek és hűnek maradniuk. A mai olvasóknak az is elég, ha a szépséggel és ártatlansággal kontrasztos pofozást és trágárságokat a bordélyba küldés fenyegetésével toldja meg az először atyaian jó szándékú tiszt (Tűz, kereszt). A Jézus nevét kiáltó hívő erős bizalma, a sok fájdalmat okozó keserű öregasszony megsegítése, a kínvallatása közben gúnyolódó fiatalember lélekjelenléte, a gyilkosait megvendégelő halálraítélt jósága azonban nem a szenvedés és a halál képeit hangsúlyozza, hanem a földi lélekjelenlét jelentőségét.
Kovács Gergely
Ferenczy Noémi: Egy közülünk – Keresztény vértanúkról fiataloknak
Illusztrátor: Szucher Ágnes
Koinónia Kiadó, 2021
128 oldal
2900 Ft
[1] Győri L. János: Gondolatok Szikszai György Mártírok oszlopa (Pozsony, 1789) című könyvének újraolvasása kapcsán, in Fazakas Gergely Tamás – Imre Mihály – Száraz Orsolya: Mártírium és emlékezet: Protestáns és katolikus narratívák a 15–19. században, Debrecen, 2015, 100–110, 101.
[2] Első kiadása: Szikszai György: Mártírok oszlopa, Pozsony, Véber S. P., 1789. Második kiadása: Szikszay György:a Mártírok oszlopa, sajtó alá rendezte Kádár Imre, Karcag, Sződi S., 1900.