Mozgás és olvasóvá nevelés – kinetikus fejlődés és szöveg óvodáskorban
A Vadlazac2 második programján dr. Sándor Ildikó az ölbeli játék esztétikumáról, dr. Merényi Hajnalka a klasszikus és a kortárs irodalom szerepéről, dr. Kolozsváry Judit pedig az olvasás és a mozgásfejlődés kapcsolatáról tartott előadást, és mozgatta meg a résztvevők fantáziáját. Lehetett énekelni, színezni, egészen mini drámafoglalkozáson részt venni, és szabadon asszociálni színes pacákra és foltokra, mert még a Rorschach-teszt is előkerült a PIM múzeumpedagógiai terében.
Határok és érzékszervek
Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató a művészettel nevelés szempontjából mutatta be az ölbeli játékokat. Elmondta, hogy az érintés és a mozdítás segítségével a kisgyerek megtanulja a határait: hol kezdődik, és meddig tart ő maga, és mi a külvilág. Megismeri a testrészeit és a tudás- és tapasztalatszerzés legfontosabb kellékeit: az érzékszerveit. Az ölbeli játék szinkretikus jelenség: a szöveges rész a költészet elemi formája; a dalok, a ritmus és a recitálás a zeneiséget tanítják, a mozgásos elemek pedig a mozdulatművészet alapjait jelenthetik.
Egy kis anyanyelv
Sándor Ildikó hangsúlyozta, hogy az ölbeli játékok szövegei a maguk módján mind csiszolt kis művészi alkotások, melyekre a minimalizmus és a repetitív szövegek jellemzők. A mondókákban van alliteráció és a magas-mély hangrend párosítása (Megyen a medve, morrog a mája), a halandzsákban pedig csupán néhány értelmes szó jelenik meg, a gyerek mégis sokat tanulhat általuk az anyanyelvéről. Az értelmetlen szavak, például a „csibőricke”, „magóricska” esetén azt is megismerik, hogy a magyar nyelvben a toldalékok a hangrend szerint igazodnak.
A konkréttól az absztrakcióig
A szövegtartalom és a hozzá kapcsolódó mozgás szempontjából az ölbeli játékok általában a konkrét felől az absztrakció irányába haladnak. Például a Lóg a lába című mondókában még konkrétan a gyerek lábáról beszélünk, egy fejbiccentő versikében már továbblépünk: Erre bic, arra bök, a te fejed sütőtök!, ami ironikus hasonlat, és arra tanít a szöveg, a tartalom és a hozzá kapcsolódó érintésforma segítségével, hogy a világ dolgai formai, alaki és nagysági hasonlóságok szerint halmazokba rendezhetők. Majd egy arcsimogatóban már egy szó sem esik az arcról és a rajta található érzékszervekről, az érintéses mozgásos rész vetíti ki az arcot: a két kép metaforikus vagy metonimikus módon kapcsolódik egymáshoz. (Itt a kerek templomocska, / Itt a két égő gyertyácska, / Itt a két piros párnácska, / Itt a sekrestyeajtó, / Itt kijön a pap, / Meghúzza a csengettyűt: / Csingi-lingi, csingi-lingi!)
Befogadóból résztvevő
Rendkívül változatosak azok a taktilis és kinetikus ingerek is, amelyek az ölbeli játékokat kísérik: érintés, simítás, tenyérbe csapás, bökdösés, ütögetés, csiklandozás. Nagyon variábilis, és a finom mozdulatoktól a pregnáns ingerekig tart. A gyerek saját magáról és a külvilágról szerzett első tapasztalatait tehát a költészet, a zene és a mozgás művészete veszi körül differenciálatlan, szinkretikus formában, és ez az esztétikum világán túl gyakorlati funkciókat szolgál: befogadói szerepből aktív résztvevővé avatja őt.
Bizalmi kérdés
Sándor Ildikó az elmélet mellett a gyakorlatban is bemutatta az ölbeli játékokat, középre ült a rongybabájával, és közös éneklésre és szavalásra hívta a résztvevőket. Az egyik legfontosabb tudnivaló is kiderült: amikor a kisgyerekkel ölbeli játékot játszik a pedagógus, mindig kövesse a fokozatosság elvét! Az ölbeli játék bizalmi kérdés, lassan kell közeledni a gyerek intim zónái felé, fokozatosan kell elnyerni a bizalmát. A játékot mozgásdinamikai szempontból fel kell építeni, hogy íve legyen, a mondókákat és játékokat pedig váltogatni kell, mert az ismétlés biztonsága és állandósága mellé a gyerekek pillanatnyi fogékonyságához igazítva új élményre, impulzusra is szükség van.
Legyen élmény az olvasás!
Dr. Merényi Hajnalka azzal kezdte előadását, hogy az olvasóvá nevelés első fontos lépései már óvodáskorban elkezdődnek, és ekkor még az a cél, hogy elérjük: a gyerek lelje örömét a hallott szövegekben, legyenek motiválók a számára. A kicsik eleve fogékonyak erre, amit meg kell őrizni, és segíteni kell őket abban, hogy a történeteket szívesen hallgassák óvodáskorban is.
Kezdetben a legfontosabb a beszédértés csiszolódása, a szövegértést pedig a szöveghez kapcsolódó élményekkel kell alátámasztani, segíteni. A képzelőerő fejlesztése is hangsúlyos, az, hogy a gyerek képes legyen a hallott szöveghez belső képeket teremteni, ami persze munkával jár, hozzá kell szoktatnia magát, és ebben is segíteni kell őt.
Népköltészet és gyerekirodalom
Ezután szó esett arról, hogy a különböző gyermekirodalmi műfajok megismerése révén milyen új struktúrákkal gazdagodik a gyerek tudása. Óvodáskorban a népköltészet műfajai mellett már megjelennek a klasszikus és kortárs irodalmi alkotások is, amelyek leginkább tematikában és nyelvezetben nyújtanak újat. A gyerekirodalmi művekben például, a népmeséktől eltérően, sokszor nincsenek csodás elemek, és témájukban gyakran a gyerek mindennapjaihoz igazodnak.
Ha valami történik vele, például orvoshoz kell vinni, vagy először megy iskolába, könnyen találni olyan gyerekirodalmi történetet, amely tematikában a kicsik valós, mindennapi élményeiből válogat.
Ilyen történetekről szól például Berg Judit Maszat- és Sári-sorozata. Az irodalmi mesék a szókincs bővülésének új lehetőségeit is hozzák a gyerekek számára, az egyéni stílusokkal való találkozás pedig a kifejezőkészséget erősíti. A gyerekversek arra tanítják és bátorítják a gyerekeket, hogy az anyanyelvüket ne csak arra használják, hogy ki tudják fejezni magukat, hanem leljenek benne örömet, játsszanak vele.
Félelmek és feldolgozásuk
A gyakorlati foglalkozáson Merényi Hajnalka Szergej Szedov Anyukamesék című könyvéből (ITT írtunk róla korábban) választott egy történetet (egy kis pingvin félelméről volt szó), amelyet közösen dolgoztak fel a résztvevőkkel. A csoportmunka során szóba kerültek saját óvodáskori félelmek, amelyeket papírból kivágott geometriai formákkal lehetett társítani, majd kiszínezni. A könyvből felolvasott részletet pedig Merényi Hajnalka a vége előtt félbehagyta, majd a csoport tagjainak egy kis pszichodrámás elemmel, némajátékkal kellett valamilyen megoldást találniuk a konfliktus feloldására. A csoportmunka során a résztvevők a mesékről és gyerekkönyvekről való tapasztalataikat is megosztották egymással.
A kíváncsiság
Dr. Kolozsváry Judit az előadásában egyrészt a gyerek, másrészt a környezete felől közelítette meg az olvasóvá nevelés témáját.
A gyerekek életében az általános fejlődésen túl Kolozsváry Judit kiemelte a pszichés fejlődést, mely a lelki élmények felől közelít az olvasóvá éréshez. Lényeges motiváció a kíváncsiság, ami az emberiség fejlődésében is kulcsfontosságú. Mivel másként működik a női és a férfi agy, nem egyformán tehetjük olvasóvá a fiúkat és a lányokat. A fiúk agyában ugyanis a kíváncsiság motívuma borzasztóan erős, amihez olyan hormonális működés járul, amely tompítja a veszélyérzetüket, a lányoknál pedig inkább a biztonságos környezet megteremtése a motivációs cél, náluk azok az agyi hormonok termelődnek erőteljesebben, amelyek fékezik a kockázatvállalást. Az bizonyos, hogy a kíváncsiság felkeltése a környezet feladata.
A mozgás minden előtt
Kolozsváry Judit kiemelte, hogy a mozgás minden fejlődésnek az alapja. Ha nem mozoghat egy gyerek, akkor vagy el sem indul a fejlődés, vagy megáll, vagy visszafordul. Nagyon kockázatos – tette hozzá –, hogy már a bölcsődéseket és óvodásokat is hiperaktívnak bélyegzik azért, mert sokat mozognak. A gyereknek muszáj mozognia, hiszen a mozgás indítja el az összes testi, fiziológiás, hormonális és szellemi fejlődést: minden fejlődésfajta abban gyökerezik.
Ne címkézzünk!
Kolozsváry Judit beszélt még az agyi fejlődésről, a két agyfélteke együttműködésének fontosságáról. Ha a két félteke közötti szinapszisok (úgynevezett „összekötő fonalak”) valamilyen agyi hormonális akadály miatt nem tudnak jól funkcionálni, akkor nehezebben indul be az olvasástanulási folyamat, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy diszlexiás a gyerek.
Lényeges, hogy nem szabad „címkéket ragasztani a gyerekre”, ha nem az elfogadott tempó, elképzelés és ízlés ütemében fejlődik.
Érdekességként megtudta a hallgatóság, hogy sokszor az iskolában, alsó tagozatban azért mocorognak sokat a gyerekek, mert megmaradtak olyan csecsemőkori reflexeik, amelyek kompenzálásra kényszerítik őket. Ezekre már nincs szükség, de egy fejlődési hiba miatt nem tűntek el, nem épültek be egy fejlettebb mozgásformába. Ha a csecsemő születésekor és fejlődése során nem „használja el” a magzatkori és a csecsemőkori reflexeket, akkor azok megmaradnak, és gátolják a fejlődésben.
Kolozsváry Judit hangsúlyozta még, hogy a nagymozgások a magzatkori elemi mozgásokra épülnek, a finommozgások pedig a nagymozgásokra, és ezek olyan fejlődési sort és fejlődési minőséget alkotnak, amiben borítékolva van az olvasni tudás.
Workshopjában Kolozsváry Judit először arról beszélt, hogy szerinte jobb volna, ha a magunk megismerésével kezdenénk a pedagógusi pályát, mert nagyon fontos, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, az saját magával is tisztában legyen. Ezért játékra invitálta a jelenlévőket, és a Rorschach-tesztet hívta segítségül egy kis önismerethez. Asszociálni kellett a tintapacákra hasonlító rajzokra, alakzatokra, a kapott válaszokat pedig a gyerekekkel való foglalkozás, a pedagógusok szempontjából elemezte.
Szeretettel várunk benneteket október 15-én, pénteken délután a következő Vadlazac workshopunkra! A részleteket megtaláljátok: ITT! Ne felejtsetek el regisztrálni!
Könyvek Sándor Ildikó előadásához
Sándor Ildikó: Tücsökringató – ölbeli játékok; Kerekecske kutacska – újabb ölbeli játékok (Hagyományok Háza)
Programok:
Vasárnaponként délelőtt a Millenárison, a Nemzeti Táncszínházban Kőketánc Gyerektáncház
Könyvek Merényi Hajnalka előadásához
Szépirodalom
Könyvek, amelyek szándékosan arra születtek, hogy megmozgassák a gyerekeket, de úgy, hogy ne azt érezzék, tornafoglalkozás van, hanem a mozgás természetes módon induljon meg számukra.
Salinger Richárd: Erdei jógakaland (Bookline Könyvek) és Tábori jógakaland (Book24 Kft.)
Stiglincz Milán – Varga Norbert: Kalimpa (Pagony Kiadó)
Könyvek, amelyekben könnyen található mozgássá fordítható cselekmény
Lázár Ervin: Az igazságtevő nyúl (A Hétfejű Tündér című könyvben, Móra Könyvkiadó)
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme (Móra Könyvkiadó)
Könyvek a képzelőerő fejlesztésére
Dániel András Kuflik-sorozata (Pagony Kiadó)
David Grossman: Zsiráf, és irány az ágy! (Pagony Kiadó)
Nicholas Oldland: A vadvízi kaland (Tessloff Kiadó)
Szakirodalom
Németh Zsófia – Sipos Zsanett – Szegleti Gabriella: MocorGo – Hogyan segítsük gyermekünk pszichomotoros fejlődését játékosan? (Móra Könyvkiadó)
Szakirodalom Kolozsváry Judit előadásához
Sarlós Erzsébet: Sok gyerek életét rendbe lehetne tenni ezzel a terápiával, interjú. HVG.hu/itthon, 2018. 11. 09.
Sarlós Erzsébet: A sikeres írás-, olvasás-, számolástanulás alapja a nagymozgások megléte, katped.hu előadások
Tótszöllőssyné Varga Tünde: Fejleszthető tornával az értő olvasás, írás, számolás?, magánkiadás, 2006.
Király Tibor – Szakály Zsolt: Mozgásfejlődés és a motorikus képességek összefüggései gyermekkorban, Dialóg Campus Kiadó, 2011.
Olvassátok el az előző Vadlazac-workshopról készült beszámolónkat is: ITT!
Fotók: Bach Máté/IGYIC
Szokács Eszter