Most először rendeztek silent book konferenciát Magyarországon, Végtelen történeteink címmel, mégpedig Egerben
Az előadásokból és műhelyekből álló rendezvénynek, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiállításnak a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár adott otthont, többek közt a 2. Budapesti Illusztrációs Fesztivál vidéki programja keretén belül.
A szavak nélküli könyv, illetve a képkönyv kifejezéssel is illetett műfaj hazánkban még kevésbé ismert és népszerű.
Éppen ezért gondolhatták a szervezők, hogy elsősorban a könyvtáros közönségnek érdemes több oldalról körbejárni és bemutatni a témát funkciói szerint. Ez a könyvtípus ugyanis remekül használható a könyvtári foglalkozásokon, illetve fontos szerepet tölthet be az olvasásfejlesztésben.
A telt házas programon Tőzsér Istvánné Géczi Andrea, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár igazgatója mondott köszöntőt, Pauer Erika gyermekkönyvtári csoportvezető pedig háziasszonyként működött közre a flottul és kényelmes körülmények közt szervezett programon.
A konferenciához kapcsolódott az intézmény képkönyvkiállítása, Magyarországon egyedülálló módon több mint száz képkönyvvel.
Délután általános és középiskolás diákcsoportokkal tartott bemutató foglalkozásokon is részt vehettek az érdeklődők. A konferencia beszélgetéssel, tapasztalatcserével zárult.
Dr. Lovász Andrea
A mese/ és gyerekirodalom-kutató, gyerekkönyvek és antológiák szerkesztője, Bevezetés a képkönyvek világába című előadásában a gyerekirodalmi origónak tartott Flóri könyvétől indította gondolatmenetét, azon belül az illusztrációtörténet áttekintését. Bezerédj Amália könyvében a statikus képek még csupán magyarázatul szolgáltak a szöveghez – mondta el a kutató. Nemcsak a nyelv, de legősibb funkciója szerint a kép is mágikus hatalmú, és a kollektív rítus része. Eredete szerint univerzálisan érvényes üzeneteket közvetített, mint például a barlangrajzok.
A silent book, ahogy később Máray Mariann is megjegyezte előadásában, eligazító cím nélkül nem is létezik.
Lovász Andrea felhívta a figyelmet arra, hogy tehát mégiscsak egy nyelvi elem adja meg a történetnek a kezdő lökést. Az egyetlen nyelvi útjelzőből, a címből kiindulva aztán a silent book „olvasása”, értelmezése dekódoló játékká, nyomozássá válik. Az összeállított történet kreativitást igénylő alkotófolyamat. Ami pedig a képek összefűzéséből gondolatban előáll, az mindig egyedi. Így a szöveg lesz a kép „illusztrációja”.
Nemcsak a művészeti nevelésben lehet jól alkalmazni a silent bookokat, de ezek a könyvek empátiára és értékpluralizmusra is nevelnek. Hiszen a kép a titokról szól, így a képek befogadója azonosulni próbál a rejtély mögöttesével: értelmező és fantáziatevékenysége egyszerre van jelen. Végül is az értelmező saját, egyedi történetén keresztül önmagát meséli el.
Ehhez pedig bátorságra van szükség, hiszen önmagam elmesélése egyfajta coming out. Ki is az, akiről mesélek? Itt érkezünk el a pszichológiai funkción túl a képkönyvek filozofikus megközelítéséhez, miszerint a képkönyv is identitásépítő médium. A saját világnézetünkre találunk rá a történetalkotás által.
Lovász Andrea ezután egy izgalmas kérdésfeltevéssel folytatta előadását: Mi volna, ha a képkönyv olvasásának szituációját archaikus formaként és benne a képkönyvet mesélőként fognánk fel? Hiszen a képkönyv feladatot ad, partnernek tekintve a gyereket. Így rajzolódhat ki a képkönyvolvasás eseménye mint a proppi modellel leírható mesetevékenység: útnak indítónk a könyv, a hős az olvasó, a képek pedig a segítői ebben az útkeresésben.
Dr. Révész Emese
Művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténet Tanszékének docense hatalmas képanyaggal illusztrált előadását primér módon, vizuális ingereken keresztül is befogadhattuk, mindig a szóban forgó illusztrátor vagy stílus képeit észlelve.
A képkönyvek pedagógiai haszna című előadásának bevezetőjében a szakember elárulta, hogy mivel a téma elég friss, magyar nyelven most ismerkedünk a terminológiával, illetve éppen alakítjuk.
Azért nem kedveli a „szöveg nélküli könyv” elnevezést, mivel ez valamilyen hiányra utal. Ezzel megerősítjük a magyar vásárlóközönség amúgy is betűéhes hozzáállását. A silent book azért nem megfelelő nevezés, mivel a képek által felfogható üzenet verbalizálható, akkor pedig már nem néma. A művészettörténész ezért meggyőző módon a képkönyv kifejezést ajánlja.
Ezután a képkönyv- és egyéb képeskönyvtípusokat segít rendszerezni, eszerint képkönyvnek nevezhető Rofusz Kinga Otthon című műve, Marék Veronika sorozatai képeskönyvként aposztrofálhatók (itt egyenértékű szöveg és kép), a harmadik kategória pedig az illusztrált könyv lehet.
Rokon műfaj a lapozó, a böngésző (ebben statikus képek vannak) és a papírszínház (ez kollektív műfaj).
A silent book esetében a „nézés” tevékenysége intenzívebb, mint a mesélés. Itt magunk szabjuk meg a mesélés ritmusát, nem úgy, mint a mozgókép esetében. A terminológia tisztázása után történeti áttekintés következett. Az előzmények kutatása a képregényig vezet. Az ezredfordulón felgyorsult a silent book-alkotás, önálló versenye is lett a műfajnak, azaz médiumnak.
Ennek egyik oka lehet az ezredfordulón bekövetkezett képrobbanás.
Az is segíti ennek a könyvtípusnak a terjedését, hogy a világon bárhol, nyelvi korlátok nélkül befogadhatók a képek („nyelv fölöttiek”). Ráadásul „globálisan”, azonnal érthetők, amint a szemünkkel észleljük őket. Az oktatásban is jól használhatók a silent bookok, mert saját szavakkal oldjuk föl a képi kódokat, ez pedig a szókincs gyarapítására is jó hatással van.
Bepillantást nyerhettünk a legfontosabb silent book-alkotók névsorába és könyveik stílusvilágába
Így példaként szerepelt az 1991-es, Tuesday című könyvéért Caldecott-díjat kapott David Wiesner, a műfaj egyik nagy klasszikusa, aki a XX. századi szürrealista hagyományokból fantáziavilágot teremt képeivel, vagy Bernardo Carvalho (Um dia na praia), illetve a világhírű Suzy Lee.
A képkönyv máskor nagyon egyszerű történetet vagy helyzetet ábrázol feszes vizuális dramaturgiával. Peter Van der Ende 2019-es Wanderer című könyve egy papírhajóról szól fekete-fehér grafikákkal.
Shaun Tan The Arrival című 2006-os opusza a grafic novell műfajában elismert Issa Watanabe Migrants című 2020-as műve expresszív színekkel, állatfigurákkal, empatikusan mesél korunk nagy társadalmi kihívásáról, a migrációról.
A magyar művek közül Bertóti Ágnes nevét említi először a művészettörténész, aki a silent bookok nemzetközi versenyébe került 2021-ben Lamella című munkájával, mely a bullying témáját dolgozza fel megrázó módon.
Nemzetközi eredményeink előzményeként Bányai István munkásságát és 1995-ös Zoomját említi, amely akkor került be a nemzetközi TOP50-be.
A magyar képkönyvkiadás eredményei között a Csimota designbook-sorozatáról beszélt a művészettörténész: a szériában öt különböző grafikus öt különböző stílusban dolgozott fel egy ismert mesét.
A kiadó ötlete alapján különböző nyelveken szerepelnek a címek a borítón.
Ezek után Révész Emese bemutatta a sorozat darabjain, hogy mi minden határozza meg a vizuális stílust. Ilyen maga a technika, a vektoros grafikáktól kezdve a linómetszeten át a gobelinig és a papírkivágatig. A hangnem lehet drámai, ironikus, archaikus vagy klasszikus. Jellemző a kötetekre a belső ritmus vagy az absztrakció mértéke, a tér–idő-használat mint drámai eszköz. Erre láthattunk nemzetközi példákat, különleges megoldásokat is. Például a stroboszkopikus vagy a pluriszcenikus ábrázolást, amikor egy képbe több jelenetet sűrít az alkotó (Frank Flöthmann: Piroska és a farkas).
Máray Mariann szubjektív hangvételű előadásában saját alkotótevékenységének pszichológiájába és műhelytitkaiba avatta be a résztvevőket
Képeit 2017-ben beválogatták a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásár kiállítási anyagába. Két könyvterve is bekerült az illusztrátorok számára kiírt szintén nemzetközi verseny, a Silent Book Contest döntősei közé. Elnyerte a külföldi Compostela- és a hazai Hubby-díjat.
A While You Are Asleep humoros hangját nagyon is feszes, szigorú kereteket adó munkában találta meg. Ugyan korábban nem gondolt silentbook-készítésre, de a határidő és a szigorú keretek inspirálták, sokat fejlődött általuk.
A While You Are Asleep narrációja attól izgalmas, hogy több narrátort hoz játékba. A művész egy nappali (zebra) és egy éjszakai (véznaujjú maki) állat szemszögéből láttatja a jeleneteket. A könyv fontos üzenete, hogy „milyen önzetlen dolog a barátság”. Ehhez a témához megismerkedett az éjszakai és a nappali állatfajokkal, afrikai növényekkel.
A képzőművész elmondta, hogy külföldön ért el inkább sikereket, mivel a magyar kiadók nem találták a magyar közönség számára fogyaszthatónak a képi világát. Kész művekkel pályázik nemzetközi versenyeken, szigorú paraméterek között. A While you Are Asleep 300-400 alkotás közül került az első 10 közé.
Máray Mariann szerint a silent book lényege a jól felépített vizuális narráció.
Ő úgy látja, a silent book egyszemélyes műfaj, legjobb a műalkotásban egyedül elmélyedni. Mivel minden egyes ember mást mond ki magában, így „arról szól, akinek a szerző szánja”.
All the Lonly People című, akrillal és színes ceruzával készült munkája kapcsán elmondta: „a cím olyan, mint a bőrönd fogantyúja”, elviszi az egész csomagot. Anélkül viszont a képek csak a levegőben lógnának.
A közérthető és jól felépített előadások együtt izgalmas szempontokat, sok új információt és nagyszerű vizuális élményt nyújtottak a résztvevőknek. A műhelyek ezeket gyakorlati irányba vitték tovább, konkrét ötletekkel szolgálva a könyvtárosok nemcsak érdeklődő, de igen aktív csoportjának.
Fotók és szöveg: Harmath Artemisz