A magyar költészet napja alkalmából a párizsi Liszt Intézetbe kapott meghívást az IGYIC pedagógiai műhelye, a Vadlazac
A párizsi magyar családokat és az óvodás, kisiskolás korosztállyal foglalkozó pedagógusokat várta közös műhelyre és játékra a Zene és olvasóvá nevelés című eseményen a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) — Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centruma (IGYIC) az impozáns kulturális intézménybe.
A három részből felépülő komplex összművészeti program középpontjában a néphagyományok álltak és a kortárs költészet: Weöres Sándor, Varró Dániel, Kovács András Ferenc, Keresztesi József és Bertóti Johanna verseinek érzéki-játékos-zenei vonulatával foglalkoztak a pedagógus előadók, rámutatva, milyen nyelvi elemekből épül(het) fel a vers-zene.
A lelkes közönséget, melynek jelentős hányada gyerek volt – pár hónapos kortól egészen a kiskamaszokig – Cseke Ákos tudományos és pedagógiai kooperációért felelős munkatárs köszöntötte a Liszt Intézet részéről.
Az esemény első felében bemutatkozott az IGYIC, prezentálva kortárs gyerekirodalom tárgyú projektjeit, médiafelületeit, amelyek hasznosak lehetnek a diaszpórában élő magyarok számára (MeseCentrum – online gyerekirodalmi magazin, Csimborasszó – megzenésített gyerekversek, Meseterasz – videókritikák, Kötve hiszem – gyerekirodalmi podcastsorozat).
Ezt követően Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, tanár, az IGYIC vezetője kiselőadást tartott a költészetről Kortárs gyerekversek és a hangzósság címen: az ősköltészet és a gyerekköltészet összefüggéseiről mesélt, néhány kortárs gyerekverssel is meglepve az egybegyűlteket.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Szavak és hangok
A párizsi program második felében Paár Julcsi okleveles zeneterapeuta, énekes tartott egyórás családi foglalkozást. Az interaktív családi műhely címe Szóból-hang / hangból-szó – a zene mint az önkifejezés lehetősége volt.
Az előadó a gyerekközönséget élő-loop-technikával vonta be a játékba, amelynek lényege, hogy hangmintákat vesz fel, s ezeket a hangokat zenévé, hangzássá alakítja. A looper-pedál egy erősítőre volt kapcsolva, amelyet összekötöttek a mikrofonnal, a gyerekek pedig különböző állathangokat és a párizsi utcazajt utánozták. Ahogy egyre több hangot rögzített az eszköz, úgy vált izgalmasabbá az egész hangegyüttes.
Paár Julcsi a jelen lévő gyerekek által ismert dalokat is feldolgozta: kisebb csoportokban kellett hanggal és mutogatással demonstrálni a többieknek például a Tavaszi szél vizet áraszt vagy az Egy boszorka van kezdetű dalokat. A gyerekek és a játékra nyitott felnőttek leleményesen adták elő saját rejtvényeiket, és találták ki egymás feladványait.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Volt sok közös éneklés is: Paár Julcsi megtanította az Általmentem a Dunán, kétkerekű kotyigán című népdalt, amiben a looper is segítségükre volt a refrén ismétlődéséhez, a szólamokkal való játékhoz. A legvégén Kovács András Ferenc Napsugár-csízió című versének zenés változatával ismerkedtek meg a gyerekek.
A program záró részében Harmath Artemisz verseskönyvajánlóval készült a gyerekekkel foglalkozó felnőtt közönség számára: bemutatta a legújabb magyar kortárs antológiákat és gyerekirodalmi tendenciákat. A párizsi magyar szülők leginkább a tematikus, korosztálybeli olvasáskészségnek megfelelő gyerekkönyvek után érdeklődtek.
Ezzel párhuzamosan én egy különteremben gyerekfoglalkozást tartottam Varró Dániel két humoros limerickjéből. A gyerekek két versrészlet közül választhattak, amit megtanultak, és amelyekhez kollázstechnikával versképeket készítettek.
Volt egy úr, lakhelye Párizs,
Rászóltak: „Fogyjon le máris.”
Onnantól nem evett
feltéthez köretet,
„Pá, krumpli – mondta – és pá,
rizs!”
Veress Gyöngyi
A Vadlazac programjairól bővebben ITT