A Kolibri Gyerekkönyvek új művelődéstörténeti sorozata kortárs hangon vezeti vissza az ifjú olvasókat Európa kulturális gyökereihez
A két kötet, amit bemutatok, egymással szorosan összekapcsolódik. A német Frank Schwieger egyes szám első személyű elbeszéléseiből Ramona Wultschner illusztrációi segítségével a távoli ködbe vesző mitológiai és mondakör lényeges elemei bontakoznak ki, amelyek a jelen szórakoztatóiparának is tartóoszlopai. Érdekes módon különösen azok az hősi-epikus filmek, sorozatok, regényfolyamok idézik fel az ezredéves emlékeket, amelyek mai, hősökben nem bízó világunk önmagukat kereső fiataljai elé az emberfeletti szenvedélyt, erőt, bátorságot állítják példaként.
A skandináv mesék mindig is különleges helyet foglaltak el a magyar olvasóközönség életében
Andersent először Szendrey Júlia fordította magyarra, Nils Holgersson a mai szülők gyerekkorának rajzfilmélményeként hagyott mély nyomokat, akárcsak a három naiv norvég rabló története Kardamóm városából. (Erről szerzőnk ITT írt korábban – a szerk.)
A svéd gyerekvers szinte önálló műfajjá vált, az élőbeszédszerű szabad forma és a nálunk előtte kevéssé ismert őszinteség sok kamasz fantáziáját indította be nálunk egy nemzedékkel korábban.
A kortárs animációs filmek a sárkányszelídítő vikingek és a kitalált északi ország nővéreinek transzgenerációs traumáiról szólnak.
Ha a germán mitológia közkinccsé vált elemeire gondolunk, Arany Jánosnak is sokat köszönhetünk, aki Buda halála című hun regéjébe Krimhilda-Ildikó révén beleszőtte az északi mondavilágot is.
Ahogyan Thor kalapácsa is lesújthat a fantasztikus filmekben, ugyanúgy a lovagkor ideáljaira is szükségünk van. A rég letűnt – talán igaz sem volt – középkor könnyen eszményíthető világa is folyton visszatérő elem, akárcsak annak görbe tükre.
Sokan a Gyalog galopp karikatúrájából ismertük meg A kerekasztal lovagjait. A múlt század kiadványai közül pedig G. Beke Margit germán és kelta mondái határozták meg, mit tudnak a fiatalok Európa zordságában is egzotikus vidékeiről.
Kitérőként hadd említsem meg az Észak című skandinavisztikai folyóiratot, melynek 2019-es tavaszi tematikus száma nemcsak az északi nevelés, hanem a gyerekirodalom segédanyagaként is forgatható. Különösen érdekes végigböngészni a 2015 és 2019 között magyarul megjelent skandináv gyerekkönyvek bibliográfiáját. Skandináv gyerekirodalom ma is jelentős arányban jelenik meg nálunk, komoly szakmai hátteret is kapva.
E folyóirat egyik szerkesztője, Veres Kata fordította Frank Schwieger viking- és lovagkori összefoglalóit is
Az Odin és bandája alapvetően a viking mitológiába ígér bevezetést, de a kereszténységet korábban felvett, így az ősi, pogány hitvilágot hamarabb feledő germán (német) mítoszokba is betekintést enged. Elég csak a hét napjainak német és angol elnevezéseit felidézni: a Tuesday Tyr, a Wednesday Odin, a Thursday Thor, a Friday Frey nevét őrzi. Számunkra nemcsak a mai populáris kultúrában előforduló említések miatt lehet fontos a skandináv műveltségelemek ismerete, hanem az Európát és a globalizált világot uraló, alapvetően erős, kitartó, bátor, az egyenlőséget képviselő kultúrák szegletköveként is tekinthetünk arra a mitológiára, amely hajdan meghatározta az északi népek jellemét és szokásait.
A Merlin és bandája jóval tágabb anyagból válogat, emiatt eklektikusabb is lett. A kelta alapú Artúr-mondakör és a Nibelung-ének néhány elemét valós történelmi hátterű beszámolók követik, Robin Hoodtól Jeanne d’Arcon, Till Eulenspigelen és Tell Vilmoson át egészen a lovagkor paródiájának szánt Don Quijotéig.
Frank Schwieger könyvének tizennégy fejezetében a legnagyobb istenektől és istennőktől kezdve a fontosabb hősökig végigtekintünk a germán mitológia tablóján, ahol minden szereplő szóhoz jut.
Egyes szám első személyű beszámolójuk friss, lendületes, jellemzően mai nyelven meséli el a születésüket, családi viszonyaikat és egy-két jellemző történetüket, melyeket a személyesség és a közvetlenség hangulata hoz közel mindenkihez. A nevekhez kapcsolódó fejezetek bevezetőjeként egy-egy háromoldalas, enciklopédikus összefoglalóval indulnak a történetek. A könyv képregényeket idéző világa Ramona Wultscher fekete-fehér rajzainak segítségével barátságosnak és esendőnek mutatja Asgard istenvilágát.
Érezhető a szerző szándéka, amellyel a fejezetek egyes szám első személyű elbeszélői módját kihasználja
Ám hiába kap minden elbeszélő lehetőséget arra, hogy egyéni kifejezésmódját megcsillogtassa, a valóban leleményes, fiatalosnak szánt formulák néhány helyen arra emlékeztetnek, ahogy valaki felnőttként utánozni akarja a kamaszokat, akik jóindulatúan megmosolyogják az igyekezetét.
A személyes hangú elbeszélés valóban élményszerűvé teszi az egyes részeket. Azonban több történet is a főhős halálával ér véget. Ezeket részben azzal hidalta át Schwieger, hogy a túlvilágba küldte át a narratív beszédhelyzetet. Erre a Valhalla kiváló alkalmat nyújt.
Az Odin és bandája elbeszélői szinte mindig utalnak arra: Odin kérte őket, hogy meséljenek, persze példát mutatva. Van, aki húzódozik is ettől, mint Andvari, a jellemzően zárkózott és rosszindulatú törpe.
Nehezebb a Merlin és bandája utolsó meséjének kontextusát elképzelni. Nem kapunk hozzá kulcsot, honnan látja saját groteszk kényszerképzeteit és végzetét objektíven Don Quijote, miután már végrendelkezett is.
Ötletes elbeszélői megoldás ugyanannak a mítosznak, legendának vagy mondának bemutatása több szereplő szemszögéből
Ezáltal folytatásos fejezetekké válik két-három egymást követő rész. Szót kap külön-külön Jeanne d’Arc és társa, Jean de Metz, aki elmesélheti a lány tragikus végét. Egy-egy részt kap a különböző nézőpontok érvényesítésére és az idősíkok közötti ellentmondások feloldására Trisztán és Izolda, illetve Merlin, Artúr és Nimué, a tó tündére, akitől az Excaliburt kapta a britek királya. Így hiteles és az olvasónak is elfogadható megoldás születik arra, hogy ki mesélje el Artúr fogantatásának, születésének, majd halálának körülményeit.
Merlin egyébként nem csak a címben kap kiemelt szerepet. Kortalan varázslóként majdnem minden részben feltűnik, legtöbbször aktív, a szereplők sorsát irányító nagy szakállú öregként.
Ráadásul a két kötetet is összeköti egy azonos gyökerű monda, amelyben még a főszereplők neve is hasonlít. A figyelmes olvasó maga is észreveszi az interkulturális hatást a sárkányvértől – részben – sebezhetetlen Sigurd és Siegfried történetében, akik mindketten bajlódnak egy-egy törpével a kincs megszerzése érdekében. A hozzájuk tartozó törpék, Andvari és Alberich is szót kapnak, és lehetőséget arra, hogy sértettségük okát is elmondják. Persze a „nagyok” lekicsinylő gúnyolódása bántja őket nemzedékről nemzedékre.
A belső borító Frank Schwieger köteteinek folytatását ígéri a görög mitológiáról és a római történelemről szóló további részekkel. Mivel a hősies-emelkedett hangvétel fölött eljárt az idő, a szenvtelen, tudományos tényközlés pedig kevés tizenéves számára segít megismerni közös európai hagyományainkat, ezek a kötetek segíthetnek a klasszikus műveltséganyag továbbörökítésében.
Kovács Gergely
Frank Schwieger: Odin és bandája – Viking mitológia újratöltve
Illusztrátor: Ramona Wultschner
Kolibri Gyerekkönyvek, 2020
192 oldal
3499 forint
Frank Schwieger: Merlin és bandája– Lovagkor újratöltve
Illusztrátor: Ramona Wultschner
Kolibri Gyerekkönyvek, 2020
225 oldal
3499 forint