Miért olyan fontos a személyes bolognai jelenlét a kiadó számára?
A pandémia előtt hagyományosan tavasszal Bolognában, ősszel Frankfurtban találkoztunk a partnereinkkel, ők ezekre a könyvvásárokra készítették el a katalógusaikat, mutatták meg az újdonságokat. Hiába a rutinos szem, egy katalógus lapjain könnyebben átsiklik az ember valamin, mint amikor kézbe is veszi, vagy ha valaki elkezd mesélni róla.
A megbeszélések között, a standok között sétálva is ki lehet szúrni érdekes/szép könyveket egy-egy olyan kiadónál, amelynek a képviselőivel nem volt megbeszélt találkozónk.
Az elmúlt években elmaradtak ezek, pontosabban átkerültek az online térbe. Van olyan partnerünk, aki mostanra már inkább gyorsan felhív videócseten, mielőtt méteres maileket pattogtatnák oda-vissza; ez közelebb hozza az embereket.
Jó ez a párbeszéd, hasznos lenne itthon a kiadók, szervezetek között is. Még mindig sokan nem jöttek el Bolognába, így az előtte és az utána következő héten számos online találkozónk is volt.
Milyennek ítélted a két év kihagyás után ismét megrendezett bolognai gyerekkönyvvásár idei felhozatalát? Mik voltak a feltűnő trendek szerinted az illusztrációk és a szövegek terén?
Kevesebben voltak, és mivel már év közben rendszeresen tájékoztattak a készülő könyvekről, részemről nem jártak nagy rácsodálkozásokkal. Témában továbbra is a „zöld” könyvek és a klasszikusok térhódítása figyelhető meg, grafikus kollégánk éles szeme pedig azt fedezte fel, hogy a bálna az új kedvenc: minden korosztály számára talált volna bálnás könyvet, a textilkönyvtől a YA-ig.
Mi volt a legemlékezetesebb esemény idén Bolognában számodra?
Nem voltak idén kiadói fogadások, egy-egy brand köré rendezett vacsorák, ahogy a szokásos hétfői nyitófogadás is elmaradt a magyar standon, így csak a saját hagyományainkhoz voltunk hűek: van egy étterem, ahová sok éve visszajárunk, idén sem hagytuk ki a pagonyosokkal a közös vacsorát.
Sikerült-e valami az eredeti, előzetes terveidből, és mi volt az? Vagy legyen inkább meglepetés?
Mindennel kapcsolatban sikerült egyeztetni, amit előzetesen kinéztem magunknak a bolognai katalógusokból – ezeket már jövőre tervezzük be, bármilyen korainak tűnik is most bevásárolni 2023 karácsonyára.
Nekem ezen a héten konkrétan októberi hangulatom volt ettől, amire az időjárás is rátett. Viszont Dirk Rossmann (igen, AZ a Rossmann) gyerekkönyvéről eddig nem lehetett hallani, a kiadó itt mutatta meg nekünk, de most már megszáradt a tinta a szerződésen, így beszélhetek arról, hogy jövőre nálunk jelenik meg ez a kedves, humoros környezetvédelmi mese.
Reméljük, hogy akik szerették A polip kilencedik karját, azok kíváncsiak lesznek, hogy igazi, felolvasós történetet hogyan sző a szerző.
Mi volt a legmeglepőbb dolog/könyv/illusztráció/esemény, amit láttál, hallottál idén Bolognában?
Mindig érdekes szembesülni a külföldi könyvesboltokban azzal, hogy míg nálunk a puha táblás, füzetszerű kötészettel szemben van ellenérzés (pedig a kemény táblát ellehetetlenítő papírárak miatt jó lenne, ha elfogadnák a szülők ezt a formátumot), addig egy olasz könyvesboltban ünnepi „díszkiadás” is jöhet vékonykán, ilyen formátumban:
Magyarul Szederberek összes meséje címen jelent meg gyűjteményes, kemény táblás formátumban a negyvenéves jubileumra.
Azért a maszkozás, a folyamatos greenpass-ellenőrzés és az, hogy sok beteg partnert helyettesítettek beugró kollégák, folyton emlékeztetett rá, hogy a Covid nem tűnt el.
A járvány és a háború miatt egyes mintakönyvek meg sem érkeztek. Az üresen árválkodó ukrán standhely gyomorszorító volt. (ITT már írtunk erről, az üres ukrán stand is látható az egyik képen.)
Láttam egy-két könyvet, amit mindig megsimogattam, ahányszor elmentem a polc mellett; van, amit témája miatt tettem vissza nagy sóhajjal, van, amit a nyomdai árára gondolva.
Mennyire illeszkedik a nemzetközi trendekhez a magyarországi gyerekkönyvkínálat az illusztrációk és a szövegek tekintetében?
A magyar gyerekkönyvpiac még mindig nagyon szövegközpontú, ez lassabban fog megváltozni szerintem. Ott már látni némi javulást, hogy milyen típusú illusztrációk adhatók el piacilag értelmezhető mennyiségben – persze még mindig nem a díjazottak –, de ezek közt még mindig sok az inkább felnőtt szemnek tetsző.
Szerencsére rengeteg szép gyerekkönyv jelenik meg Magyarországon, szerintem kiváló magyar illusztrátoraink vannak, remélem, jövőre már messziről is láthatók lesznek a rajzaik egy impozáns magyar standon, odavonzva a kíváncsi nézelődőket.
Harari könyvbemutatójáról ITT írtunk, szubjektív bolognai beszámolónkat pedig ITT olvashatod el
ITT elolvashatod Csapody Kingával készült korábbi interjúnkat is