A Vivandra Kiadó fontos szereplője a magyar nyelvű gyerekönyvkiadásnak: mindig nagyon színvonalas kiadványokat hoznak a hazai közönségnek a nemzetközi szcénából, Patrick Ness vagy Tania del Rio könyvei mellett olyan kuriózumok jelentek meg nekik köszönhetően, mint Rofusz Kinga silent bookja, az Otthon, Szabó T. Anna Senki madara vagy a hihetetlenül izgalmas, interaktív Hervé Tullet-könyvek.
A Vivandra Kiadó születése egy svédországi utazáshoz köthető, Pernilla Stalfelt könyveit mindenképp meg akartátok mutatni a magyar olvasóknak. Kezdetben teljesen a saját szempontod/szempontjaitok alapján döntöttél/döntöttetek egy-egy könyv kiadásakor – változott-e ez mostanra? Ráhangolódtok, jobban érzitek vagy keresitek a magyar piac igényeit?
Kezdetben valóban csak az volt a szempont a könyvválasztáskor, hogy nekünk valami nagyon tetszett, és azt hittük, más is ugyanúgy gondolkodik, érez velük kapcsolatban. Tudatlanok, tapasztalatlanok voltunk. Idővel rá kellett jönnünk, hogy ha a könyvkiadást hosszabb távon szeretnénk művelni, legalább olyan fontos, hogy itthon is befogadásra találjanak a könyveink, megismerjék, megvegyék őket. Ez folyamatos, kemény munka.
A hazai ízlés szorosabban követi mostanában a nemzetközi trendeket vagy inkább fordítva: a külföldön sikeres – egyben titeket megszólító – könyvekkel szeretnétek formálni az ízlést?
Nagyon sok jó, szép és különleges könyv jelenik meg itthon hazai és külföldi szerzőktől is, óriási a választék. Az a fontos, hogy mindenki megtalálja a neki való érdekes olvasmányt, és az nagyon jó, ha a mi könyveink is egyre több szülőhöz, gyerekhez eljutnak. A lényeg, hogy olvassunk, mert „[a]z olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is” (Vekerdy Tamás).
A legfrissebb Vivandra-kiadvány egy kiskamaszoknak szóló kisregény, a Putifár tanár úr visszavág. Szerzője a népszerű francia író, Jean-Claude Mourlevat éppen idén lett Astrid Lindgren-díjas, tavaly a Jakabak című kisregényét jelentettétek meg (ITT írtunk róla). Mindkét könyvet Rofusz Kinga finom, szöveghez hangolt rajzai díszítik. A Putifár tanár úr története nagyon vicces és szürreális: Putifár a hosszú, tanítással telt évek alatt felgyűlt sérelmeit szeretné megtorolni néhány kiválasztott, immár felnőtt diákján. Hogyan esett a választás erre a könyvre?
Néhány éve Jean-Claude Mourlevat a Latitudes Könyvesbolt meghívására Magyarországon járt, volt vele egy nagyon érdekes beszélgetés, amelyet László Kinga, a francia könyveink fordítója vezetett. Akkor határoztuk el, hogy szeretnénk a könyveit kiadni. Ahogy Mourlevat élete, úgy az írásai is különlegesek, szabadon szárnyalóak, és bár elsődlegesen gyerekeknek szánjuk, a felnőttek is élvezik, mert ráismernek bennük a saját történeteikre.
Először megjelent a Jakabak, komoly sikere lett, elnyerte a közönségszavazatok alapján az első Szívünk rajta!-elismerést is.
Utána választottuk Putifár történetét, mert tényleg abszurd (vagy helytelen!), ha egy tanár bosszút akar állni a tanítványain, de ahogy Mourlevat megírta a sorsát, olvasás közben vele érzünk, miközben nevetünk és elborzadunk, majd megnyugszunk.
Rofusz Kingával korábban már többször dolgoztunk együtt, ezért felkértük új illusztrációk készítésére a Mourlevat-kötetekhez. Kinga munkáiban a lírai ábrázolás mellett korábban is megjelent a finom humor, de kiderült, hogy az elképesztően vicces rajzok, képek világában is otthonos. Azt mondta, borzasztóan élvezte a munkát. Szerintem sokkal jobban működik mindkét történet az ő rajzaival, amit Mourlevat is több nyilatkozatában megerősített.
Nektek köszönhetően jelent meg magyarul a francia Alex Cousseau – Charles Dutertre-párosnak A király, akinek nem volt semmije című képeskönyve, mely a magyar könyvpiac legszebb gyerekkönyvei között van, elképesztő a képi világa. Személyes kedvencem ez a kötet, ennél tökéletesebb gyerekkönyvet nem olvastam még. Minden benne van, ami lényeges, és meggyőződésem, hogy nemcsak a legkisebbeknek való, de kamaszoknak, felnőtteknek is. Milyen volt a fogadtatása itthon?
Charles Dutertre az illusztrátora a korábban kiadott Amikor életemben először megszülettem című könyvünknek, amit az olvasók elég jól fogadtak. Majd rátaláltunk A király…-ra, ami nem volt „hangos közönségsiker”, de sok jó visszajelzés érkezett, szerintem is mindenkihez szól az üzenete.
A Vivandra YouTube-csatornáján több igényes, sokszínű könyvtrailer is fent van, egészen korán alkalmaztátok ezt a hazai piacra kevésbé jellemző mozgóképes promóciós lehetőséget. Ki készítette ezeket? Terveztek még hasonlókat?
Igen, szeretnénk több könyvhöz is készíteni még trailert. Jelentős részüket a kiadó alapítói találták ki és valósították meg, de például a Liza és Micsoda Karácsonya-trailer Igor Lazin munkája, vagy az Asimpa-trailer magyar változatát a szerző, Catarina Sobral saját maga készítette el számunkra, csak a magyar szöveget kellett megküldenünk neki.
A kiadói palettátokban kottafüzetek is szerepelnek. Várhatók más zenei kiadványok a jövőben?
Ha nem is zenei tartalmú kiadvány, de zenével kapcsolatos az amerikai Rock Biblia című kötet, amely, reméljük, idén megjelenik.
Hogyan sikerül kis kiadóként érvényesülnie a Vivandrának a nagyok között? Volt néhány együttműködés, közös kiadvány más kiadókkal is: ezek hogyan alakultak ki?
A Cerkabella Kiadóval adtunk ki közös könyveket (Nick és Tesla-sorozat, Kalóz Magazin), megosztottuk a feladatokat, a költségeket, jó velük dolgozni.
A Senki madara című Szabó T. Anna – Rofusz Kinga-kötet a mi kezdeményezésünkre készült, a megvalósításban lett a Magvető Kiadó a partnerünk, velük is harmonikusan megy az együttműködés.
Hol és hogyan tájékozódsz a nemzetközi piacon? Milyen szempontok alapján döntöd el, hogy kiadsz egy könyvet?
Ma már nem nehéz hozzájutni a megfelelő információkhoz, mert nap mint nap kapjuk a külföldi kiadóktól a tájékoztatóanyagokat, a könyvajánlókat, a közvetlen megkereséseket. Teljesen természetes lett az utóbbi két évben, hogy a külföldi ügynökségek, kiadók online katalógusbemutatót szerveznek.
De a közösségimédia-felületeken is tájékozódunk, és remélem, lassan újra személyesen is találkozhatunk a nagyobb könyvfesztiválokon (Bologna, Frankfurt) a külföldi partnerekkel, mert a jó kapcsolat nagyon fontos.
Van egy nagyon sajátos „vivandrás” arculata a kiadónak, ezt alapvetően te határozod meg? Kik azok a munkatársak, akikkel rendszeresen dolgozol? (Szerkesztők, fordítók, tervezők, illusztrátorok.)
Én nem érzékelem, hogy milyen az a „vivandrás” arculat, mert szerintem nagyon különböző stílusú és hangulatú könyveket adunk ki, így például francia, ezer színnel illusztrált képeskönyveket vagy kiskamaszoknak szóló nyomozós történeteket, Patrick Ness nagyobbaknak, fiatal felnőtteknek szóló köteteit, vagy a ’70-es, ’80-as éveket idéző Kockásfülű nyúl-képregényeket stb. Mindegyik más.
A könyvek készítésében többnyire összeszokott csapat vesz részt, kikérjük egymás véleményét, addig dolgozunk egy könyvön, amíg nem érezzük tökéletesnek.
Richly Zsolttal és Marék Veronikával is dolgoztál együtt, milyen volt velük a közös munka?
Nagyon régóta ismerem Verát, és ismertem Zsoltot is. Számomra a Kockásfülű nyúl-sorozat vagy A kékpöttyös elefánt megvalósítása a legszebb feladat volt, rengeteget tanultam tőlük, ők pedig nagyon élvezték, ugyanakkor borzasztó komolyan is vették a közös munkát újra egymással, több évtized elteltét követően.
Egy kis kiadónak mennyi nehézséget okoz a terjesztés?
Szerencsére a terjesztőkkel jó kapcsolatunk van, a könyveink ott vannak a nagyobb forgalmazóknál és a boltokban is. Inkább az a nagy kihívás, hogy a könyveink hírét eljuttassuk az olvasókhoz.
Van valami olyan könyv, amire régóta vágysz, hogy kiadhasd?
Egyetlen könyv van, ami nem jött össze, a sokatmondó címe: Rumple Buttercup: A story of bananas, belonging and being yourself. (Egy történet a banánról, a tartozásról és önmagadról)
Amúgy rengeteg olyan könyv van, amit szívesen megjelentetnénk magyarul. Viszont a töredékét sem tudnánk megvalósítani, így ami sikerül, azzal is elégedettek vagyunk.
Veress Gyöngyi
Fotók: Bach Máté/IGYIC