Te (régóta) Olaszországban élő magyar illusztrátorként talán egy kicsit jobban rálátsz a Bolognai Gyerekkönyvfesztiválra, mint a többi alkotó. Milyennek ítélted az idei Illusztrátorok Kiállítását, a díjazottakat és a nemzetközi kiállítók kínálatát?
Valóban régóta látogatom a Bolognai Gyerekkönyvfesztivált, 2006-ban voltam először, egy évvel az első könyvem megjelenése után, és azóta minden évben, kivéve az utolsó két esztendőt, amikor online rendezték meg.
Az Illusztrátorok Kiállítása a vásár várva várt fő eseménye. A zsűri minden évben más, így a válogatás szempontjai is kicsit változnak, állandó szempont viszont a friss képi világ felmutatása, így a kiállítás iránymutató esemény kiadóknak, illusztrátoroknak egyaránt.
Megtalálhatók itt új, éppen felfedezett és már elismert, híres művészek is. Idén sikerült meghallgatnom Anna Castagnoli olasz szerző-illusztrátor tárlatvezetését, aki néhány éve zsűritag is volt az Illusztrátorok Kiállításán. Castagnoli kiemelt néhány jellegzetességet az idei tárlatból, például a hatalmas, végtelen terekben feltűnő apró emberi figurákat, az „űrperspektívát”, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a drónok nézőpontja egyre inkább jelen van az illusztrációkban, de arra is rámutat, milyen kicsinek (és időnként elveszettnek) érzi magát ma az ember a világban. Visszatérő téma a természeti környezet veszélyeztetettsége, a szociális különbségek, gyakoriak a személyiség sokféleségét és a szolidaritást előtérbe helyező történetek. Az illusztrátorok szívesen idéznek művészettörténeti korokat, a múlt nagy alkotóival. A kiállítást végignézve feltűnő a redukált, minimalista színvilág, a kevés szín használata.
A Bolognában idén díjazott könyvek közül engem egy silent book érintett meg különösen, amit haza is hoztam magammal. Peter Van den Ende Il viaggio („Utazás”) című könyve az, amely az olasz Premio Strega Ragazzi-díjat nyerte el, ezt a Gyerekkönyvfesztiválon adták át. Egy papírcsónak története, amely körbeutazza a világot, de ez világ csak részben hasonlít az általunk ismertre, mert a szerző-illusztrátor képzelete egy sosem látott, álomszerű, borzongató, univerzumot teremtett köré.
Miért olyan fontos a személyes bolognai jelenlét?
Magányos munka a miénk, a Gyerekkönyvfesztivál az egyetlen nagy esemény, ahol egy illusztrátor találkozhat hazai és külföldi kiadókkal, kollégákkal, ahol a világ könyvkiadásának színe-javát kézbe veheti. Bologna fontos találkozási pont a kiadók és illusztrátorok között, legalábbis a múltban így volt, itt talált kiadóra sok könyvterv és alkotó. 2006-ban én magam is itt találkoztam a második könyvem olasz kiadójával. Akkoriban Bologna tele volt hatalmas rajzmappákat cipelő illusztrátorokkal, a többség papírra, kézzel festett, nem volt mindenkinek weboldala, Instagramja. Ha meg akarta mutatni a munkáját, el kellett jönnie személyesen. Ma már sok más (virtuális) módja van az alkotók és a kiadók találkozásának, egyre kevesebben köröznek hatalmas mappákkal, inkább iPaden lapozzák a portfoliókat, és e-mailben küldözgetik a könyvterveket. De Bolognába ezért mindenki igyekszik eljönni, találkozni a kiadókkal, a barátokkal, előadásokat hallgatni, kiállításokat nézni, könyveket lapozni, workshopokon, könyvbemutatókon részt venni.
Az utóbbi években a sármedei nemzetközi illusztrációs iskola (Scuola Internazionale di Illustrazione Fondazione Zavrel) tanáraként is jelen vagyok a Bolognai Gyerekkönyvfesztiválon. 2017 óta tartok illusztrációs tanfolyamokat felnőtteknek ebben az észak-olasz szabadiskolában, ami a legrégebbi ilyen intézmény az országban. Bolognában az iskola oktatói portfolio review-eket tartanak az érdeklődőknek. Idén nagyon sokan jöttek, olaszok és külföldiek egyaránt, jó volt személyesen beszélgetni velük. A bolognai könyvfesztivál alkalmat adott a személyes találkozásra néhány online tanítványommal is (tavaly év eleje óta sok online kurzust is tartok), hozták a tanfolyam alatt készült munkáikat, örültünk, hogy képernyőn kívül is láthattuk egymást és a rajzokat.
Te magad milyennek láttad a magyar gyerekkönyvek színvonalát?
Szuper könyvek jelennek meg! Felnőtt egy új illusztrátorgeneráció, akik kiléptek a nemzetközi könyvkiadásba is. A magyar gyerekkönyvek színvonala, stílusa cseppet sem marad el a világ más országaitól.
Kaptál-e esetleg visszajelzéseket a magyar gyerekkönyvekről bármilyen formában, bármilyen szinten?
Sajnos a magyar gyerekkönyvek továbbra sem elég ismertek Olaszországban. Öröm számomra, hogy ott élő magyar illusztrátorként van lehetőségem arra, hogy megismertessem a magyar illusztrátorokat és könyveiket azokkal az olasz gyerekekkel és felnőttekkel, akik részt vesznek a kurzusaimon. Gyakran tartok továbbképzéseket olasz pedagógusoknak is, akik mindig meglepődnek, milyen gyönyörű könyvek jelennek meg nálunk, és… mennyi szöveg van bennük! Pár éve szerveztem magyar illusztrációs kiállítást is Olaszországban (Sentieri Illustrati, Pordenone, 2015, 2019; Udine, 2016), amit nagy lelkesedéssel fogadtak.
Tavaly ősszel középiskolás diákjaim Kárpáti Tibor munkáit tanulmányozva pixeles silent book-okat illusztráltak saját történetekkel. A Csimota által kiadott design-sorozat volt az inspiráció ehhez a feladathoz. Az Enaip nevű iskola Udinében van, én itt digitális illusztrációt tanítok a grafika szakon. ITT látható egy kis ízelítő abból, hogyan reagáltak a diákok erre a projektre.
Mi volt a legmeglepőbb dolog/könyv/illusztráció/esemény, amit láttál, hallottál idén Bolognában?
Meglepő és megható volt találkozni a magyar könyvek standján a 2009-ben megjelent A hálás virág című könyvemmel, amit a Csimota Kiadó adott ki csaknem tizenhárom éve.
Inkább megrázó, mint meglepő. Az üres ukrán stand mellett nem lehetett érzéketlenül elmenni.
Mennyire illeszkedik a nemzetközi trendekhez a magyarországi gyerekkönyvkínálat az illusztrációk, illetve szövegek tekintetében?
Olaszországban élve főként a magyar illusztrátorok munkáit tudom figyelemmel kísérni az interneten. Az ő munkáik szerintem teljesen illeszkednek a nemzetközi trendekhez, sokan külföldön tanultak, külföldön élnek, ugyanazok a hatások érik őket, mint a más országokban élő kollégáikat.
Az eltérés a könyvekben van. A magyar gyerekkönyvek sokkal több szöveget tartalmaznak, a szöveg dominál, míg például az olasz gyerekkönyvekben a kép áll a középpontban. De ez lassan otthon is változik, hiszen sorban jelennek meg a silent bookok, graphic novelek, a magyar közönség is mindinkább igényli a színvonalas képi világot.