Elkezdődik és hetekre meghatározza sokak életét az iskolai nyári szünet. Írókat, szerkesztőket, gyerekirodalmi szakembereket kerestünk meg körkérdésünkkel és kértük, meséljenek saját kedvenc nyári olvasmányaikról és ajánljanak olvasnivalót az idei nyárra.
Emlékszel még, hány évesen olvastad az első nagy kedvencedet a nyári szünetben? Ha igen, mi volt az?
Kilencéves lehettem, mikor anyukám a kezembe nyomta egyik kedvenc Delfin-könyvét, a Hárman a vasút mentént Edith Nesbittől. Ez a regény A két Lotti és a Lassie-történetek után új dimenziókat nyitott. Talán az írónő szociális érzékenysége vezetett át észrevétlenül egy korábban ismeretlen érzésvilág kapuján. Magam is vasútközeli kis utcában nődögéltem, könnyen elkalandozott a fantáziám az angol vidéken boldogulni próbáló család életébe, még akkor is, ha időben a századfordulóra kellett röpülnöm.
Mi az a (gyerek)könyv, amit mostanában olvastál, vagy amit a gyerek/ek olvas/tak?
Kiss Judit Ágnes Tujaszörny és Nyírfakobold című meseregényét olvastuk nemrég. Tutut megszólaltatni hatalmas élmény! Bájos akcentusa bravúros. A kemény, eleinte nagyon (később már kevésbé) ellenszenves koboldöregasszony vezetői karaktere jól ellensúlyozza az almaborillatú koboldidillt, s a beilleszkedési-befogadási történet hepiendje sincs ingyen: mindenkinek meg kell dolgoznia érte. A történet dinamikája realisztikus ívet ad a tündérmesének, de semmiképp sem tapossa el a varázslatot. Ezt nagyon díjazzuk mindketten Misivel.
Van-e olyan könyv, amit most olvastok közösen?
Állandó barátunk Erwin Moser. A tigrisbogár zseniális meséi után – melyek a „jóéjt mesés-sorozat” és az „évszakos mesék” felől érkezve merőben mások, hisz terjedelmükből adódóan általuk jobban megismerhetővé válik Moser határtalan képzeletvilága mellett az az erkölcsi mélység is, mely drámai fordulatok és velős kérdések alakjában mindig komoly hatást gyakorol ránk – elolvasunk mindent, ami még fellelhető tőle: ilyen a Hold a háztetők felett, A macskakirály születésnapja stb.
Mitől függ, mennyi ideig tart egy-egy mesélés?
Akkor olvasunk, mesélünk többet, ha sok közös elmélyülésre van szükségünk a családi harmóniához, vagy ha Misi személyes lelki egyensúlyát így tudjuk megtartani. Miután túl sok inger éri, egy fejből mondott vagy olvasott mese csodákra képes. Ha fáradt, feltöltődik, ha beteg, látványosan gyógyul.
Az úton-útfélen is felvehető saját mesefonalak jót tesznek mindannyiunknak: a mesemondót és a mesehallgatót is kisimítják. Az ölben, este mondott mesék sokszor már rövidebbek, mert nem a koránfekvésről vagyunk híresek, és mindenki nagyon-nagyon álmos.
Mennyire szoktátok felosztani egymás között a mesélést? Ki mesél többet nálatok?
Apuka nálunk inkább este mesél. Klasszikusan fejből, vagy Lázár Ervintől bármit, és verseket Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne című kötetéből. S bár Misi születése előtt felnőtt meseláncaink fűzésében Marci volt a főkolompos, most nagy fájdalmára ritkán sikerül időben odaérnie az esti meséhez, így az inkább rám marad. Úgy tűnik, hogy a fejből meséléshez sok magányos töltődésidőre volna szüksége – talán a folyamatosan váltott kreatív műszakok miatt –, míg nekem, akinek vegyesebb a napi szolgálatom, olykor a mesébe való fejest ugrás képes elhozni a várva várt töltődést.
Both Gabi
Vörös Júlia írásai a MeseCentrumon ITT olvashatók.