A vers az, ami(t)...
A cím egy Kányádi Sándor-idézet, ám a mondás nem nagy költőnk sajátja. Talán ismerős a történet, sokszor elmesélte, sőt meg is írta röviden. Egy iskolás fiútól hallotta, valamelyik író–olvasó-találkozó alkalmával.:
„…a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot –, ijedtemben visszadobtam:
– Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
– A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért –, amit mondani kell. […] Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna. Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk. A vers az, amit mondani kell.”
Ámbár én úgy vélem, ez a kitétel akkor igaz, ha a késztetés, hogy mondani kell, belülről jön. Olyankor mindegy is, milyen a versmondás. Akár hangtalanul, elgondolkodva idézve fel a sorokat, halkan mormolva magunknak, hogy segítsenek megérteni az élethelyzetünket, feldolgozni érzelmeinket. Ám lehet a versmondás játék és szórakozás kisgyerekkorban, vagy szerelmi vallomás lánglelkű kamaszként, mikor abban segítenek a költemények, hogy mások számára szebb köntösbe öltöztessük gondolatainkat. A vers az, amit mondani kell.
Merőben más az a helyzet, amikor külső kényszer visz rá, és memóriakészségünkről kell számot adni, megfelelő sorrendben visszamondva a bebiflázott szavakat. Természetesen ennek is megvan a maga haszna – ugyanakkor a legtávolabb áll attól, amit szavalatnak nevezhetünk.
Mert a közönség számára előadott vers újabb, magasabb lépcsőfok. Ott már egyáltalán nem mindegy a hogyan!
Legyen az akár otthon, anyák napján, csillogó szemmel előadott köszöntés vagy művészi megformálás a színpadon, a versmondás sikere sok összetevőből áll.
Az első ezek közül éppen a mű megtalálása, ami bizony nem könnyű feladat. Például nemrég, 2024 farsangja idején egy regionális középiskolai versmondóversenyre szóló balul sikerült ajánlás okán, ami azon túl, hogy országos felindulást eredményezett, arra is ráirányította a figyelmet, hogy a versek kiválasztása terén nem rózsás a helyzet. Vagyis adott esetben éppen az volt… Ezen az ominózus apropón túllépve két, bő évtizedes versmondóverseny-szervezői tapasztalattal rendelkező pedagógust kértem, adna pár jó tanácsot a diákoknak és felkészítőiknek.
Mit mondanak a pedagógusok?
Egyikük Csájiné Knézics Anikó, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanítója, aki a Tanítók Egyesületének elnökeként másfél évtizeden át szervezett országos vers- és prózamondó versenyeket. Másikuk Tóthné Kolocsán Ildikó, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, és Általános Iskola munkaközösségvezető tanítója, a 2012-ben életre hívott Bodzavirág versmondó és rajzverseny ötletadó szervezője.
Egybehangzóan úgy látják, hogy különösen fontos a megfelelő vers kiválasztása.
Knézics Anikó: A legfontosabb talán, hogy a szavaló értse, miről szól a vers; hogy hasson rá, érintse meg, tetsszen neki. Persze a 6–10 éves korosztálynál meghatározó a versválasztásban „támogató” személye is (szülő, tanító stb.) A költeménynek a gyerekek életkori sajátosságaihoz kell illeszkednie.
Kolocsán Ildikó: Elsődleges szempont, hogy a diák olyan verset szavaljon, ami összhangban van a személyiségével és az életkorával. A téma valamilyen szempontból legyen érdekes számára, találjon benne olyat, amiről úgy érzi: hozzá, róla szól. Mindenképpen fontos az is, hogy értse a vers nyelvezetét.
– Vannak-e olyan gyűjtemények, amelyeket javasolni szoktak a felkészítő pedagógusok számára?
Knézics Anikó: Nagyon sok jó versgyűjtemény van a piacon. A Friss tinta!, a Viszek egy szívet antológia stb. De nemcsak antológiákból lehet szemelgetni, hanem konkrét szerzők köteteiből is. A versmondó versenyeken hallott művek is nagy hatással szoktak lenni a tanulókra a következő vers kiválasztásnál.
Kolocsán Ildikó: Konkrét gyűjteményt eddig nem ajánlottunk, de a következőkben elképzelhetőnek tartom, hogy élünk kortárs költők verseit tartalmazó kötetek javaslatával.
– Van-e arra vonatkozó jó tanács, hogy mit érdemes elkerülni?
Knézics Anikó: Amiről az elején is szóltam: kiemelten fontos, hogy a gyerek értse a verset, amit elszaval. Hogy magán átszűrve értelmezze a sorokat, amikor mondja. Persze lehet felnőtt segítség az értelmezésnél, a helyes hangsúlyok megállapításánál, de vigyázni kell, nehogy túljátsszuk/játszassuk a verset. A kevesebb több! A gyerek, ha érti és szereti azt a művet, jelzi a lényeges elemeket az arcával, a szemével, és önkéntelenül a megfelelő helyen emeli fel a kezét. Nem kell betanítani a mozdulatokat!
Kolocsán Ildikó: Általános iskolásoknál kerüljük a túl hosszú, bonyolult verseket, mert nehéz ébren tartani a hallgatóság figyelmét. A túl rövid költemény sem szerencsés, mert így a diák nem tudja megmutatni a versmondó képességét. Kerüljük az ismert, népszerű versek kiválasztását is!
A MeseCentrum ajánlja
E jó tanácsokon túl a megfelelő művek megtalálásához néhány versantológia ajánlásával járulunk hozzá. A választék igazán széles, hiszen a Cini-cini muzsika hajdani egyeduralmát számos újabb válogatás törte meg, eltérő tematikus és életkori szempontok szerint válogatott kortárs és klasszikus versekkel, sőt immár olyan gyűjtemény is elérhető, amely kifejezetten ünnepi alkalmakra írt verseket tartalmaz.
Válogatós
Óvodások verses kalendáriuma hétköznapokra és ünnepekre
Illusztrátor: Kismarty-Lechner Zita
Cerkabella, 2014
A kötet belépő szint a versmondáshoz, hiszen óvodások a célcsoportja, ám a magyar nyelvű gyerekköltészet legjavából válogatott, több mint hetven költő közel háromszáz verse között szép számmal akad, amely jó választás lehet kisiskolások számára is.
Friss tinta! – mai gyerekversek
Illusztrátor: Takács Mari
Csimota–Pagony, 2005
A Friss tintát – reméljük – nem kell bemutatni. Mérföldkő a kortárs gyerekköltészet kiadványainak sorában. Joggal mondható el róla, hogy megjelenése pillanatában klasszikussá vált. A kötetet a MeseTrend című podcast-sorozatunk egyik adásában sok más, óvodásoknak, kisiskolásoknak készült antológiával együtt Harmath Artemisz szemlézte, a műsor ITT meghallgatható.
Mondani-valók
Illusztrátor: Pikler Éva
Vezető szerkesztő: Lovász Andrea
Bárka Folyóirat – Jókai Színház, Békéscsaba, 2019
Hiánypótlónak szánt válogatás, amelynek darabjai a Bárka folyóirat pályázati felhívására készültek, azzal a céllal, hogy általános és középiskolai ünnepségeken szavalhassák őket. Meseterasz adásunkban is foglalkoztunk a kötettel:
Tündérkert virágai – Erdélyi gyermekvers-antológia
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2006
Illusztrátor: Keresztes Dóra
Szerkesztők: Fekete Vince és Ferenczes István
A mintegy félszáz alkotó műveit tartalmazó kötet arra vállalkozott, hogy bő egy évszázad terméséből válogatva átfogó képet nyújtson az erdélyi gyermekköltészet múltjáról, jelenéről.
Aranysityak
Válogatta: Lackfi János
Illusztrátor: Molnár Jacqueline
Móra Könyvkiadó, 2013; Csodaceruza, 2010
Lackfi János felkért csaknem negyven költőt, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek! Ők pedig kötélnek álltak, és negyvenféleképpen szét- és össze-, át- és teleírták a világot – nullától kilencvenkilenc évesig mindenkinek.
Szívlapát
Illusztrátor: Dániel András
Szerkesztő: Péczely Dóra
Ez a versgyűjtemény középiskolások számára ajánlott: kifejezetten a fiatal felnőtteket célozza nyolcvanöt kortárs költő százötven versével, melyek előzőleg felnőtteknek szóló kötetekben láttak napvilágot. (Ezt és még sok más, kamaszoknak, kamaszokhoz szóló kötetet elemez tanulmányában Harmath Artemisz, a cikk ITT olvasható.)
Viszek egy szívet – Egymásra felelő versek
Illusztrátor: Grela Alexandra
Szerkesztő: Győri Hanna
Tilos az Á, 2023
és
Apám kakasa
Illusztrátor: Molnár Jacqueline
Írók–szerkesztők: Lackfi János – Vörös István
Noran, 2009; Libri 2015; Kolibri, 2017
Különösen érdekes lehet ez a két kötet az iskolai versmondó versenyek esetében – akár általános, akár középiskolások számára. Alapvetően klasszikus, tankönyvi nagy verseket tartalmaznak, melyekre kortárs párjaik felelnek. Néha komolyan, néha viccesen, új szempontokat adva a művek értelmezéséhez, megkedveléséhez.
Nyulász Péter