Mire jó az időkapszula?
Az idő igaz címmel könyvet küldött a jövőbe a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ). A Petőfi-bicentenárium zárásaként elhelyezett időkapszulába Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogatták be. – Ez a hír volt olvasható 2023 decemberében az országos sajtóban.
Az időkapszula elhelyezése, egyáltalán maga a kapszula számos érdekes kérdést vetett fel, a legizgalmasabban erről Fehér Enikő Hogyan készítsünk időkapszulát című írása beszél a Kultúra.hu oldalon, amelyben nemcsak a hogyanról, de a miértről is szó esik. A legérdekesebb kérdés – és ezért jó az időkapszula – a jövő elképzelése, mert az emberek jövő iránti érdeklődése számos okból eredhet, melyek közül néhány kiemelkedően fontos.
Az emberi természet része a kíváncsiság és a vágy arra, hogy tudjuk, mi vár ránk.
A jövő ismeretlen, ami izgalmat és érdeklődést kelt, szeretnénk előre látni az eseményeket, hogy felkészülhessünk rájuk. Így a jövőt gyakran a tervezés és az előkészület szempontjából vizsgáljuk, mert tudni akarjuk, mire számíthatunk személyes és szakmai életükben, hogy megfelelő döntéseket hozhassunk. Ugyanakkor ezek nem mentesek a félelmektől sem. Aggódunk a még ismeretlen kihívások miatt, és szeretnének felkészülni rájuk vagy legalább megérteni őket. Jelen van persze az optimizmus is, ha a jövőbeni lehetőségekre, javulásokra vagy pozitív változásokra összpontosítunk. A technológiai fejlődés gyorsasága miatt szükséges, hogy érdeklődjünk a jövőbeni trendek, újítások iránt, mert a technológia alakítja a mindennapi életünket. A történelemtanárok kedvenc idézetét felemlegetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a múlt, a jelen és a jövő egy tanulási folyamat gerince is: a múlt eseményeinek megértése segíthet előre látni a jövőbeli mintákat. Egyáltalán: az idő természetének vizsgálata hasznos elfoglaltság.
Mit várnak a jövőtől a gyerekek?
Utóbbi kérdés, vagyis az idő fogalmának meghatározása, a teljesen soha meg nem ismerhető múlt és különösen a csak sejthető jövő a gyerek- és ifjúsági könyveknek is kedvelt témája. Ennek oka, hogy
a gyerekek jövőelképzeléseiben őszinte optimizmus tükröződik. Álmaikban és terveikben gyakran szerepelnek hősies kalandok, új világok.
Sok gyerek álmodik arról, hogy űrhajós, (állat)orvos, tanár vagy híres sportoló (és kukás!) lesz: olyan foglalkozást választ, amellyel használhat a világnak. A technológiai fejlődésnek köszönhetően mind több gyermek képzeli el magát a jövő innovátoraként, robotikával, mesterséges intelligenciával vagy zöld technológiákkal foglalkozva. A környezettudatosság is egyre fontosabb a gyerekek jövőképében. Emellett gyakran álmodoznak a társadalmi egyenlőségről és békés, összetartó közösségek létrehozásáról. Ezek a jövőképek azt mutatják, hogy
a gyerekek bíznak egy boldogabb világ lehetőségében. Ugyanakkor a gyerek- és ifjúsági könyvek tudnak a veszélyekről is.
Egyes művek olyan jövőt festenek le, ahol a Földet katasztrófák sora sújtja, s az emberiségnek új reményt kell találnia mondjuk távoli bolygókon. Nem ritka az ilyen típusú, úgynevezett disztópikus ifjúsági regényekben az a helyzet, amelyben a technológiai fejlődés és az erőforrások kimerülése drasztikus társadalmi változásokat hoz, s az emberek olyan társadalomban élnek, ahol alig van ellenőrzésük saját jelenük és jövőjük felett.
Válaszol a mesterséges intelligencia
A jövőbemutatás példájaként e cikk szerzője feltette a kérdést a ChatGPT-nek, azt tudakolva, hogy szerinte (azaz a rendelkezésére álló információk szerint) milyen lesz száz év múlva gyereknek lenni. A válasz szerint száz év múlva a gyerekek élete jelentősen különbözni fog a maitól, többek közt a technológia, a társadalom, a környezet és az oktatás fejlődése miatt. (Nem ért a meglepetés.) Néhány elképzelést külön is kibontott a mesterséges intelligencia, írt a „technológiai beágyazottságról”: szerinte a jövő gyerekei még szorosabban integrálódhatnak az olyan fejlett technológiákba, mint a virtuális és a kiterjesztett valóság, a mesterséges intelligencia és a robotika, s ez új lehetőségeket nyithat meg a tanulásban, a játékban és a kreatív kifejezésben. De írt
a testreszabott oktatásról is, megjósolva, hogy az oktatási rendszerek valószínűleg jobban alkalmazkodnak majd az egyéni stílusokhoz és képességekhez,
használva az AI-t és a big data-elemzést a tanulók számára legmegfelelőbb tanulási utak kialakításában. (Vannak vidékek, ahol ez már nem jövőbeli esemény...)
A környezeti kihívásokról is szót ejtett az AI: szerinte a klímaváltozás és a környezeti problémák folytatódása esetén a gyerekeknek alkalmazkodniuk kell a változó, kiszámíthatatlan környezethez. Ez magában foglalhatja a fenntarthatóság iránti mélyebb tudatosságot és a környezetvédelmi aktivitást. Ugyanígy írt a globalizációról is, mégpedig azt, hogy az internet további terjedése révén a gyerekek valószínűleg sokkal szélesebb kulturális perspektívákkal nőnek majd fel, és ez elősegítheti a nemzetközi együttműködést és a kulturális érzékenységet. A legizgalmasabb választ a társadalmi és etikai kérdések kapcsán kaptam a ChatGPT-től, mégpedig azt, hogy
a társadalom változásaival együtt a gyerekek korábban szembesülhetnek komplex szociális és etikai kérdésekkel,
mint például a mesterséges intelligencia etikája, az adatvédelem és az identitás kérdései: mindezt nem tudom, reményteljes jövőnek tekinthetjük-e, azt már inkább, hogy – így az AI – az orvostudomány fejlődésével a gyerekek egészségesebb, hosszabb életre számíthatnak, de egyben újfajta betegségekkel is szembe kell nézniük.
A legderűlátóbb jóslat, illetve a hozzá tartozó tanács így hangzik: „Ezek a változások pozitív és negatív következményekkel egyaránt járhatnak, és fontos lesz, hogy a társadalom és a szülők megfelelő támogatást és útmutatást nyújtsanak a gyerekeknek ebben a gyorsan változó világban.”
Összefoglalva és értékelve a felsoroltakat, én magam nem érzem, hogy sok újat (és közhelymenteset) tudtam volna meg a mesterséges intelligenciától, ami a jövőt illeti. A változásokkal mindig járnak pozitív és negatív következmények, hiszen egy-egy eszköz használható jóra és rosszra is (az AI sem kivétel ez alól). Bizonyosnak tűnik azonban, hogy a ma gyerekeinek is bőséggel vannak elképzeléseik a jövőről, arról nem is beszélve, hogy ami az idősebbeknek jövő, az nekik valamikor a jelen lesz.
Az idő a gyerek- és ifjúsági könyvekben, múlt és jövő
Lapunk hasábjain az elmúlt években számos izgalmas kötetet ajánlottak, elemeztek szerzőink, melyek témája valamiképpen az időhöz köthető; Gombos Péter A magyar gyermekirodalom disztópiái címmel külön tanulmányt is szentelt neki. A tárgyalt könyvek egyik nagy csoportjába a múlt megismerését, feldolgozását segítő kötetek, a másikba az elképzelt jövőben játszódók tartoznak.
Előbbire nagyszerű példák a történelemoktatást is támogató kiadványok, például az Abszolút töri-sorozat kötetei, melyekről Kovács Gergely kritikusunk írt. A kiváló szerzők (Baráth Katalin, Berg Judit, Fiala Borcsa, Kertész Erzsi, Kiss Judit Ágnes, Majoros Nóra, Miklya Luzsányi Mónika, Mészöly Ágnes, Rojik Tamás, Wéber Anikó, Zágoni Balázs) által jegyzett, tízéves kortól ajánlott regényekben jelenkori diákok utaznak vissza a múltba, s onnan tudósítva érthetőbb lesz a történelem. A sorozatról tanulmány is olvasható (szerzője Lovas Anett Csilla), és Kötve hiszem című podcastsorozatunkban is szóba került.
De nemcsak a régmúlt, hanem a közelmúlt is olvasható már: a Meseterasz videósorozat egyik adásában külön is foglalkoztak szakértőink az Ezentúl lesz banán! (Tilos az Á Könyvek, 2019) című, kortárs írók novelláit egybegyűjtő kötettel, mely a magyar rendszerváltozás történetét dolgozza fel, előre az azóta eltelt idő változásait is megvizsgálva.
Az emlékezetről is születtek kitűnő könyvek. Kolozsi László A Hold emlékei című kötetéről (Pagony Kiadó, 2021) szerzőnk, Hutvágner Éva ezt írta Kis emlékezetkalauz című kritikájában: „adott egy jól megragadott, alapvetően elméletileg megközelíthető kérdés: az emlékezet mibenléte. Kolozsi László regénye, A Hold emlékei ezt a kérdéskört vizsgálja, körüljárva a mitológiai, orvosi, pszichológiai oldalát, számtalan szereplővel, megkapó, pergő cselekménnyel és könnyed, csevegő hangon, amit fiatal olvasói (9–12 év) jól érthetnek.”
Könyvekbe írt idő
Másképp izgalmas a(z elképzelt) jövő és a vele foglalkozó írások. Az elmúlt évek talán legfontosabb regénye, a díjakkal is büszkélkedő Zágoni Balázs-regény, A Gömb és annak folytatása, az Odaát (Móra Könyvkiadó, 2018 és 2020) szintén szerepelt a Meseterasz témái között, nem véletlenül.
A Gömb hátteréről így ír a kötet ajánlója: „Az Európai Unió felbomlik. Az országok városállamokra esnek szét, a nyugdíjasok első lázadását újabbak követik, megjelenik a röghöz kötés és a neojobbágyság. A gyerekek öröklik szüleik adósságait, ezért csak egyetlen módja van, hogy az ember ne legyen haláláig a Város szolgája: ha csatlakozik a falon kívüli kolóniák egyikéhez. A tizenhárom éves Vik egy gombászkolóniában él, az egy évvel idősebb Ajla pedig a Városban. A fiú minden nap a túlélésért küzd, a lánynak sejtelme sincs, mi történik a falon túl. Mielőtt a sorsuk összefonódik, Vik találkozik a rejtélyes eredetű Gömbbel, és ez örökre megváltoztatja az életét. A Fekete fény-sorozat egy számunkra ismerős vidék lehetséges jövőjébe vezeti el olvasóit.”
Zágoni Balázs A Gömb című regénye különleges sci-fi alkotás, mely kiemelkedik a magyar ifjúsági irodalomból. A történet középpontjában egy titokzatos gömb áll, melynek hatásai az egész világra kiterjednek. A regény a klasszikus sci-fi-elemeket ötvözi a kalandregények izgalmával, miközben a karakterek mély, érzelmekkel teli ábrázolása közel hozza az olvasóhoz a történetet. A mű az emberi kíváncsiság és a tudományos felfedezés vágyának témáját járja körül, miközben a fiatal főszereplők személyes fejlődése és kapcsolataik is fontos szerepet kapnak. A regény ügyesen keveri a reális tudományos alapokat a fantáziadús elemekkel, így teremtve hiteles, mégis lenyűgözően fantasztikus világot.
Tavaly jelent meg Marisha Rasi-Koskinen A Nap sötét oldala című könyve (fordító: Bába Laura, Cerkabella Könyvek, 2023), melyről Pataki Mónika Lilla kritikusunk írt A fény mindenütt ott van címmel: „Féregjáratok, fénysebesség, fotonok, utazás az időben – kamaszként alighanem mindannyiunkat foglalkoztattak ilyesféle gondolatok, kit mélyebben, kit csupán felszínesen. A Nap sötét oldala ezeket a kérdéseket feszegeti, de fiktív szerzőnk már az elején jelzi: válaszokat nem kapunk, hiszen »az igazság sohasem egyféle«. Természetesen nem kell kétségbeesnünk, a kötet nem a kvantumfizika rejtelmeibe kívánja bevezetni az olvasót, noha az érdeklődést iránta biztosan felkelti.”
Bár az előbbi sem egyszerű olvasmány, Miklya Luzsányi Mónika Étienne könyve (Vérvonal-sorozat, Móra Könyvkiadó, 2022) című regénye még komolyabb, sok tekintetben komorabb mű. Kovács Gergely kritikája szerint „mivel a műfaj jellegzetesen európai irodalmi hagyományokra épül, a híres előzmények klasszikusai is európai – gyakran gyarmattartó – nagyhatalmak jövőbeli képét vetítették a cselekmény mögé. A disztópia elsősorban figyelemfelkeltő: az elborzasztó jövőből visszautal azokra a gyökerekre, amelyekből kialakult a bemutatott világ, hogy kellő erővel figyelmeztessen a megírás jelenének hibáira. A fordulatos és az ingerküszöb emelkedése miatt egyre megdöbbentőbb cselekmény csupán hordozója annak az üzenetnek, amely a túlzásoktól igyekszik megóvni a jelenkor társadalmában élő olvasót. A folyamatos változás a számunkra ismerős teleologikus történelemszemléletre épül, ahol a disztópia egy újragondolt jövőbe vetített történelemkönyv.”
Rojik Tamás Árulás című művét (Tilos az Á könyvek, 2021) szintén Kovács Gergely így mutatja be: „az ifjúsági klímafikció alapjegyeit megőrző Árulásban a kémregények jellegzetes toposzával, a barát-vagy-ellenség sokáig lebegtetett kérdésével több szálon is találkozunk. E tekintetben a címben jelzett erkölcsi vétket túlzásnak tartom, hiszen egy kifinomult megfigyelésre alapozott féldiktatórikus rendszerben beépített ügynökként a célszemély dezinformálása megszokott módszer, dramaturgiai szempontból pedig a késleltetés bevált eszköze. Ha pedig a személyközi viszonyokban nem értelmezhető az árulás fogalma, akkor kénytelenek vagyunk tágabb értelmezést társítani hozzá, például a természeti környezet védelmének cserbenhagyását. Így ráadásként a célközönség jövőbeli felelőssége is szóba kerülhet. A földi éghajlat és a bioszféra sorsa azok életét fogja inkább befolyásolni, akik az életvitelüket a mindennapos gyakorlat szintjén a takarékosabb, visszafogottabb szintre tudnák átállítani. Ha pedig nem teszik meg rendszerszinten, akkor elárulják (vagy elkótyavetyélik) józan és mértékletes kényelmüket. […] A regény cselekménye ugyan jövőbeli, de a jelennek szóló üzenetét erősítik a saját környezetünkből idézett vagy azokra időben visszautaló jelenségek. A műfajból eredő klisékkel együtt is sok fontos gondolatot felkínáló alkotás irodalmi értékénél nagyobb lehet a társadalmi jelentősége, ha jó kezekbe kerül, és nyitott elmékbe jut el az üzenete. Valóban tétje van annak, hogyan tudunk gátat szabni a mértéktelen fogyasztásnak.”
A kisebbek számára is találunk az idővel külön foglalkozó könyveket, ilyen például Bendl Vera kiskamaszoknak szóló regénye, a Mihályi Csongor és az időgyurma (illusztrálta Remsey Dávid, Pozsonyi Pagony, 2020), melyről Nagy Márta Júlia szerzőnk ezt írja: „a műfaji keveredés sem zavaró, még ha a sci-fi- és fantasy-elemek (Nina, a varázslólány) afféle deus ex machina-jelenségként is hatnak, azaz kvázi csoda kell történjen ahhoz, hogy egy olyan, alapvetően belső konfliktus, amely egy ember egész életét megkeserítheti, feloldódjon. Az időutazás és a bergsoni időelmélet (bizony, a főszereplő gyakorlatilag az utóbbit is elmagyarázza a történet elején, bár Bergsont nem említi) teoretikus összekapcsolása pedig telitalálat.”
A gyerekek és az időtudat
Szakértők szerint a gyerekek időtudata életkoruk szerint változik, és számos szakaszra bontható még akkor is, ha minden gyermek egyedi, eltérő ütemben fejlődik. Jellemzően az első két évben a gyerekek még nem rendelkeznek kifejlett időtudattal, világuk a jelenre korlátozódik, még nem képesek érzékelni az idő múlását vagy annak koncepcióját;
kétéves kor után azonban elkezdenek megjelenni az idővel kapcsolatos alapvető fogalmak, és bár a múlt és jövő megértése még nem konkrét, elkezdenek érdeklődni az olyan fogalmak iránt, mint az „előtt” és az „után”.
Óvodáskorban már jobban megértik az idő fogalmát, még akkor is, ha a nagyon távoli jövő vagy múlt még homályos számukra; ilyenkor elsősorban a mindennapi rutin segíti őket a tájékozódásban. A kisiskolás korban – nem függetlenül attól, hogy hirtelen nagyon precíz és szoros időbeosztással kell élniük, lásd még jelen cikkben a személyre szabottabb tanítási-tanulási modellről írtakat – már képesek az óra alapján az időt érteni, és egyre jobban érzékelik a múlt és a jövő közötti különbségeket, majd az alsó tagozat végére érve magabiztosan gondolkodnak hosszabb időszakokról, terveznek előre.
A serdülőkorra így már teljesen kifejlesztett időtudattal rendelkeznek, hasonlóan a felnőttekéhez: képesek hosszú távú terveket készíteni és komplex időbeli koncepciókat megérteni.
Mindezek, így a szakértők, nagyon általános képet mutatnak, mert a gyerekek fejlődése számos tényezőtől függ, az egyéni képességek mellett elsősorban a neveléstől, a környezettől. Egyet tehetünk még hozzá: mint minden egyéb fejlődéséhez, erősödéséhez, a jó könyv segítség. Minden időben.
Nagygéci Kovács József