A Koloratúra kiállítás vándorkiállításként él tovább, ennek kapcsán Orosz Annabella kérdezte László Noémit, az erdélyi Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok főszerkesztőjét.
Milyen koncepció és témaválasztás vezérelte a kiállítás összeállítását, és mi volt az alkotói cél a kiállított művekkel?
A Napsugár és a Szivárvány, ez a két kolozsvári székhelyű magyar gyermekirodalmi folyóirat 66, illetve 43 éves múltra tekint vissza. E múltban volt már példa rá, hogy a lapok számára született illusztrációk egy részét kiállítási anyaggá szervezték, ilyen mennyiségben és egységes formában azonban még nem. A Koloratúra címen összeállított vándorkiállítás az említett lapok oldalain a 2000–2023 közti időszakban megjelent illusztrációkból nyújt reprezentatív válogatást. Célunk az, hogy bemutassuk,
itt egy együtt lélegző, együtt alkotó művészi közösségről van szó, egy valódi gyermekillusztrációs műhelyről,
melynek némely tagjai évtizedek óta, mások alig néhány esztendeje kapcsolódtak be ebbe a küldetésszerűen végzett munkába.
Milyen szempontok, kritériumok alapján választották ki a kiállításon szereplő művészeket és alkotásaikat?
A kiállítás darabjait azok a művészek jegyzik, akik az elmúlt két és fél évtizedben rendszeresen illusztrálták a Napsugár és a Szivárvány gyermekirodalmi lapok meséit, verseit, különféle rovatainak anyagát; akik oly gyakran önzetlenül, pusztán szimbolikus honorárium ellenében hajlandóak voltak
minőségi alkotómunkát végezni a gyermekek képi ízlésének alakítása érdekében,
illetve azok a fiatal illusztrátor munkatársak, akik az elmúlt években nem csupán rajzaikkal, de eseményeinken, találkozóinkon, megbeszéléseinken való részvételükkel bekapcsolódtak a lapok körül kialakult alkotói közösség életébe.
Hogyan értékelik majd a kiállítás sikerét vagy hatását? Milyen visszajelzéseket várnak a látogatóktól és a művészektől?
Kolozsvárott a megnyitó után vezetett kiállítástúrákat szerveztünk gyermekeknek a Bánffy-palotában. A szervezett interaktív kiállításbejárás lehetősége iránt meglepően sok iskolai osztály érdeklődött. Az általunk összeállított anyag most vándorkiállítás. Nagy iránta Erdélyben az igény, ősszel több helyszínre meghívták. Székelyföldön ellátogat Gyergyószentmiklósra, Székelykeresztúrra, Kézdivásárhelyre, a Gutenberg-könyvesboltokban Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen vendégszerepel majd, december végén Györgyfalván látható, míg jövő év elején Érmihályfalván, Székelyhídon, Margittán, áprilisban pedig ismét Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban lesz hosszabb ideig látogatható.
Milyen időszakos vagy történelmi események hatottak az illusztrátorok munkáira az elmúlt évek során?
Mivel a lapok anyagukban a mindenkori elemi osztályos tanterv előírásait is figyelemmel kísérik,
a jelentősebb történelmi események, ünnepek, évfordulók rendszeresen előfordulnak lapjaikon.
Így több illusztrátor büszkélkedhet lovas-huszáros munkákkal, majdnem biztos, hogy a lapoknak rendszeresen dolgozó művészeknek már legalább egy, az összes évszakot lefedő képi sorozatuk összegyűlt, de az sem kizárt, hogy sokuknak lett holdas-napos-csillagos, tündérhajas-sárkányos vagy épp farsangi busómaszkos, seprűn lovagoló boszorkányos kompozíciója.
Milyen szerepet játszottak a digitális eszközök az illusztrációk készítésében az elmúlt években?
A lapok régebben a hagyományos technikával dolgozó alkotók munkáit részesítették előnyben. Ez az utóbbi években kétségkívül változott. Ahogy a mindennapi életünkben teret hódítottak a digitális eszközök és technikák, úgy lett a Napsugár és a Szivárvány lapjain is egyre elfogadottabb a digitális technikával készült illusztráció. Míg kezdetben alig egy-két ilyen típusú munka tűnt föl egy-egy lapszámban, manapság a lapoknak legalább harmadát, gyakran még nagyobb részét digitálisan készült illusztrációk kísérik.
Hogyan reagáltak az illusztrátorok a pandémia kihívásaira, hogyan hatott ez az alkotásaikra?
A járványidőszak első, otthon ülős hullámát a lapok annyira megszenvedték, hogy 2020 májusában és júniusában meg sem jelentek, s csak az akkori csapat okos gazdálkodásának, gondos tervezésének köszönhető, hogy a közösség sikerrel túlélte ezt a malőrt. Általában véve mondanám, hogy
a művészeknek ironikus módon használt a járványidőszak, a bezártságban több idejük volt alkotómunkával bíbelődni,
de volt példa a járvánnyal jött egzisztenciális válságra vagy a papírdrágulás és a nyomdai termékek ritkulása okozta nehézségekre is.
Milyen sajátos jegyek fedezhetők fel az erdélyi illusztrációkban, amelyek megkülönböztetik őket más régiók illusztrációitól? Hogyan tükrözik az erdélyi alkotások a helyi kultúrát és identitást?
Nem vagyok a terület szakértője, de ha érzékeim nem csalnak, akkor bizonyos színválasztást és formai fegyelmezettséget hoznék föl ide példának, amelyek talán az erdélyi népi kézműves tárgyi örökség jellegzetességeit viszik tovább. Vagy olykor paradox módon a visszafogott, majdnem egytónusú, némiképp minimalizmusra törekvő munkákat, amelyekben a faragott kopjafák világát gondolhatjuk tükröződni. Mindenképp munkál egyfajta régről örökölt ízlés és szépérzék, talán a nekünk illusztráló művészek kiválasztásában is működik ez, mert fontosnak tartjuk mind az egyetemes, mesterségbeli tudást, mind pedig a helyi képi hagyományokon is nevelkedett csiszolt tehetséget, képzelőerőt.
Milyen szerepet játszanak az erdélyi illusztrációk az ottani oktatásban és gyermekirodalomban?
Szeretjük hangoztatni, Kányádi Sándort idézve, hogy a Napsugár és a Szivárvány olyan lapok, melyeket az iskolában, órán is haszonnal forgathatnak a gyerekek. És ez nem csupán a két korosztály érdeklődéséhez és tanrendjéhez igazított tartalom miatt van így, hanem azért is, mert
a lapok képi anyaga olyan egységes, mégis finoman rétegzett, a helyi és az egyetemes hagyományokhoz igazodó, hiteles és művészi ízlésvilágot képvisel,
melynek segítségével az erre vállalkozó szülő, pedagógus hatékonyan biztosíthatja, hogy a lapjainkban búvárkodó gyermek értékes formai világba nőjön bele, és idejében fogalmat alkosson arról, milyen képi formát ölthet a művészet segítségével egy adott szöveg.
Mennyiben járul hozzá az erdélyi illusztráció a helyi kulturális élethez?
A Napsugár alkotóműhelyként, tapasztalatcserére lehetőséget adó helyként is működik. A lap körül szerveződő események, találkozók a folyóiratokba illusztrációkat készítő művészek párbeszédéhez teremtenek alkalmat és barátságos, inspiráló környezetet. Ilyenkor történik meg az is, hogy írók és képzőművészek együtt beszélgethetnek módszerekről, mindennapi és művészi stratégiákról, kis és nagy dolgokról, ily módon áramlanak, alakulnak, csiszolódnak ötletek, elgondolások. Az itt szövődő ismeretségek, barátságok mentén aztán nő az egymás munkája iránti érdeklődés is.
Orosz Annabella
A kiállítás kapcsán egy előző interjúnkban megszólalt Bak Sára grafikus, illusztrátor is, a beszélgetés ITT olvasható.