Elkezdődött és hetekre meghatározza sokak életét az iskolai nyári szünet. Írókat, szerkesztőket, gyerekirodalmi szakembereket kerestünk meg körkérdésünkkel és kértük, meséljenek saját kedvenc nyári olvasmányaikról és ajánljanak olvasnivalót az idei nyárra.
Emlékszel még, hány évesen olvastad az első nagy kedvencedet a nyári szünetben? Ha igen, mi volt az?
Nem emlékszem, hogy ezek voltak-e az első nyári szünetes olvasmányaim, de Astrid Lindgrentől a Ronja, a rabló lánya és A két Lotti (Erich Kästner) nyári nagy melegben, hűvös szobában olvasós élményére határozottan emlékszem kisiskolás, talán 2-3. osztályos koromból.
De még ezeknél is meghatározóbb emlék, mikor a családi birtokon, paprika- vagy paradicsomszedés ebédszünetében egy traktor tetején gubbasztva Tarzan, a majomember történetét olvastam. Grecsó-féle, fóliasátorban nyári szüneteket töltő gyerekkorom volt nekem is. Pontosan értem, mire gondol, amikor azt mondja, ahhoz a környezethez kellett a fantázia. A Tarzan-könyv azóta is megvan, és még 35 év után is jólesik kézbe venni. A felázott borítóra nézve pontosan emlékszem, hogyan szisszentem fel, mikor a traktorra felfelé mászva véletlenül egy csöppnyi esőtócsába tettem le.
Kötelező olvasmányokhoz kötődően is vannak kellemes emlékeim. Az arany embert is nyári szünetre adták fel nekünk, de évekig újra és újra elolvastam, a rongyos példány ma is itt gubbaszt a könyvespolcomon.
Mi az a (gyerek)könyv, amit mostanában olvastál, vagy amit a gyerek/ek olvas/tak?
Az Égigérő oldalára minden évben, nyári szünet elején elkészítem az iskolásoknak szóló listáimat, csupa olyan könyvvel, melyet jó szívvel ajánlok szünidei olvasmánynak. Ezért az ifjúsági könyvekből mostanság különösen sokat forgatok, hogy bőven tudjak majd mit ajánlani. Ami a napokban a kezemben járt, és nagyon szerettem, az Marti Saartól a Mart a pácban és az Ollie hazatalál, William Joyce könyve Nagyon megörültem Kertész Erzsi Göröngyös úti iskola-sorozata új részének, a Leszel a párom?-nak, és igen bizakodó vagyok Madarász Éva Tiszavirágok könyvével kapcsolatban is. De a könyvajánlós listáimon mindig visszatérő könyvek az olyan klasszikusok is, mint a Nicolas nyaral René Goscinnytől, Bálint Ágnes könyve, a Szeleburdi család nyári kalandjairól szóló Hajónapló vagy Csukás István Nyár a szigeten című kötete.
Van-e olyan könyv, amit most olvastok közösen?
Borka lányom már 16 éves, így közösen nem olvasunk, de gyakran ajánlunk egymásnak könyveket. Elég változatos így a „közös” olvasmányok listája, Lucy Maud Montgomery-sorozatától a Murakami Haruki-regényekig. Azt hiszem, mostanra váltunk igazán olvasótársakká. A hétvégi reggelizések közben, lusta délutánokon szívesen üldögélünk egymás mellett a kertben vagy a konyhában, csendesen olvasgatva. A szülői felolvasások öt-hat évvel ezelőtti elmaradásával változtak a könyvbeszerzési szokásaink is, a közös könyvesbolti portyák, a választásaink megbeszélése különösen kedves programunk, ami érzésem szerint a nyári szünet érkezésével még gyakoribb lesz.
Mitől függ, mennyi ideig tart egy-egy mesélés? Napszakhoz kötitek az olvasást, vagy bármikor előkerülhet egy jó mesekönyv a nap folyamán?
Sok-sok éve, amikor még meséltem a lányomnak, esténként biztosan olvastunk fél-egy órát. Leginkább attól függött a mesélés hossza, hogy mennyire volt fáradt a kis hallgató. Emlékeim szerint azért érdemesebb volt egy óra hosszra tervezni, hiszen ha dönteni kellett alvás és mesehallgatás között, nem volt kérdés, hogy mit választ a gyerek.
De ha napközben volt időnk, kedvünk, szívesen kicsíptünk még itt-ott egy kis időt a közös olvasásra. Betegségkor vagy hosszabb egyhelyben maradást igénylő helyzetekben órákat is olvastunk. Előfordult, hogy első oldaltól az utolsóig „végeztünk ki” egy teljes meseregényt. Többkötetes kedvenceknél, sokat várt folytatások megjelenésekor szintén számítanom kellett rá, hogy nem tudunk időkorlátot tartani, a frissen beszerzett kalandokat egy nekifutásra igyekeztünk elfogyasztani.
Egy több mint ötvenezres könyvközösséget építettél föl hosszú évek kitartó munkájával. Miért fontos számodra annyira, hogy mit olvasnak a gyerekek és nekik a szüleik?
A könyvek körül toporgásom huszonnégy, az Égigérő gyerekkönyves vállalkozásom tizenkét éve alatt, a Neveljünk olvasókat! csoport elindítása óta eltelt hat évben sok ezer szülővel, pedagógussal és gyerekkel beszélgetve, könyves tapasztalataikról olvasva egyértelművé vált számomra, hogy ha egy családban megszületik a döntés, hogy a könyveket, az esti közös mesélést szeretnék a mindennapok részévé tenni, olvasó gyerekeket nevelni a családban, azzal segítek nekik a legtöbbet, ha folyamatosan mutatom, hozom nekik a remek olvasmányokat, és lehetőséget biztosítok az online felületeimen, hogy egymással is tapasztalatokat cserélhessenek. Bár én is sokszor hallom, hogy mindegy mit hallgatnak, olvasnak a gyerekek, csak könyv legyen körülöttük, soha nem volt kérdés számomra, hogy ha tudok, szövegben és illusztrációban is minőségi köteteket mutassak a családoknak. Tisztában vagyok vele, hogy könyvügyileg nem nálam van a bölcsek köve. A csoportot is épp azért indítottam el, hogy az általam válogatott művek mellett folyamatosan érkezzenek más könyvforgatók, szülők, pedagógusok és könyves szakemberek tapasztalatai. Úgy érzem, számomra éppen az így felbukkanó címek sokszínűsége teszi lehetővé, hogy a saját ajánlóimnál nyugodtabban hagyatkozhassak a magam ízlésére, megérzéseire, hiszen nem nyomaszt a tudat, hogy csak az általam jónak gondolt könyvek kerülnek szem elé. A felületeimet követők sokféleségét szem előtt tartva mára az ajánlott könyvek kiválasztását leginkább az befolyásolja, hogy olyan könyvekre hívjam fel a figyelmet, melyek hosszú távon is hatnak a gyerekek, a családok életére. Mindennapi problémás helyzeteket, saját magukat vagy másokat segítenek megérteni, ízlést formálnak, vagy „csak” feledhetetlenül szórakoztató pillanatokat szereznek…
Végtelenül tisztelem azokat a szülőket, aki úgy döntenek, hogy a modern, sok mást kínáló időkben napi egy-két órát a könyveknek szentelnek a gyereknevelés sűrű hétköznapjaiban, és azokat a gyerekeket is csodálattal figyelem, akik a média, a közösségi felületek által rájuk zúdított árral szemben úszva az irodalomban találják meg azt a világot, ahol jól érzik magukat. A zsúfolt, olvasással és írással teli hétköznapokban számomra a legnagyobb motiváció, hogy esténként arra a sok tízezer (kis)gyerekre gondolok, akik aznap az esti mesehallgatás vagy önálló olvasás során az Égigérőnek és a Neveljünk olvasókat! csoportnak köszönhetően is kapnak irodalmi élményeket.
Tehát a kérdésre a válasz: azért fontos számomra, hogy mit olvasnak vagy hallanak a gyerekek a szüleiktől, mert ha ők a könyveket választják, akkor nagy becsben kell őket tartanunk, és könyves szakemberként abban kell hinnem, hogy csak a legjobb olvasmányokat érdemlik.
Both Gabi
Körkérdésünk korábbi válaszolóival készült interjúk ITT,
korábbi beszélgetésünk az Égigérő blogról Czakó Rékával ITT olvasható.