Petőfi örülne, ha látná, mekkora ikonná vált, főleg, ha a verseit is megfizetnék
Elgondolkodtató, hogy a bicentenáriumi megemlékezések idején vajon valós népszerűsége áll a számos Petőfit megidéző rendezvény, kiállítás és könyv mögött, vagy éppen azért van szükség ezekre, hogy a könnyen befogadható életműre irányítsák a kihunyó figyelmet. Készült idén film A helység kalapácsából, kalandfilm a költő életéről, sokrétű kortárs ifjúsági antológia, melyek mind elsősorban a diákokat célozták meg, akiknél az a veszély áll fenn, hogy a kötelezőt elutasítják. (A könyvekről ITT olvasható ajánló.)
A tudományos életben is új megközelítések frissítik fel a róla alkotott képet például egy olyan, napról napra haladó és a költő minden személyes kapcsolatát felsoroló monográfiával, mint Osztovits Szabolcs kronológiája, a „Sors, nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája című kötet.
Miklya Luzsányi Mónika és Oravecz Gergely rajongói kézikönyve olyan, mintha Osztovits alapos adattárának a rajzos gyerekváltozata lenne
A népszerűsítést vállalja a gamifikáció pedagógiai módszerével a szintén közösen alkotott Bibliai szuperhősök mintájára (melyről ITT lehet olvasni). Az azonosulást az egész könyvet átható anakronizmusok segítik, melyek éppen Petőfi hajdani újító szándékaihoz hasonlóan kapcsolják össze a két évszázados hagyományt a jelennel.
A „rajongói kézikönyv” műfaja viszont egy, a kánonban már régen kitüntetett helyet szerzett, érettségi tételként szereplő költőnél nem feltétlenül ugyanazt jelenti a szerző és a befogadók részéről.
A képeket és az elkülönítve keretezett rövid szövegeket tematikusan soroló album olyan elszánt lelkesedést feltételez, amely még Petőfinél is inkább csak egy alternatív valóságban lehetséges
A rajongói képeskönyvek elsősorban a gyorsan változó kortárs kultúra piaci termékei. Legtöbbször a lelkes tizenéveseknek szánt filmsorozatok, popbandák, focicsapatok alkotják a mítosztalanított posztmodern kor kultuszainak tárgyát, akikről többnyire mellékes, vagyis a szakmai teljesítményhez alig kötődő tényeket tudhatnak meg az olvasók, ha jó pénzért beszerzik az ikonjukat bemutató kiadványt.
Ahhoz, hogy Petőfit el lehessen adni ebben a műfajban, ki kellett őt rántani eredeti környezetéből. A borítón látható tetkós, fukszos, napszemcsis, sárga inges figurának csak az arcszőrzete idézi Petőfi igazi(nak vélt) arcát.
Oravecz Gergely képregényes tapasztalata és tehetsége a reformkori és forradalmi légkör megteremtésében kevésbé képes kibontakozni, mint a szabadulójátékos könyvben (a Talpra, magyarról ITT olvashattok).
A Huszonöt szelfi… sorozat (Meseterasz-adásunkat ITT láthatjátok róla, de ITT és ITT is írtunk a kötetekről) közösségi médiát idéző ötleténél viszont jobban ragaszkodik a hagyományokhoz. Ez annak is köszönhető, hogy Miklya Luzsányi Mónika tanárként is minden felületet és lehetőséget kihasznál, hogy átadja tudását és lelkesedését. Kiskunságiként földijének érzi az ő „Sándorát”, akiről a tankönyvekben nem szereplő adatokat adagolja apránként. Írói és pedagógusi tapasztalatából és konzervatív szemléletéből következően a celebesítés is elfogadható mértékű. Megtartja az egyensúlyt a színes bulvárstílus külsőségeivel a pletykák és a tények között. Megjelenésében és tartalmában is méltó párja Mészöly Ágnes A Pál utcai fiúk – Rajongói kézikönyvének (Németh Gyula illusztrációival).
A Petőfi-kézikönyv címében és egyes fejezeteiben is előforduló csillag- (sztár-) metafora éppen nem idegen a költőtől, hiszen számos csillagos példát tudunk felidézni a legismertebb verseiből, sőt egy másik Osiris-monográfia is felhasználja azt a kiválóság képeként (Szilágyi Márton: A magyar romantika ikercsillagai – Jókai Mór és Petőfi Sándor).
A romantika hőskorában kialakult az újfajta művészi személyiség, a vátesz, a zseni, mint például az európai turnéin titkárát előreküldő és önmagáról általa pletykákat terjesztő Liszt Ferenc.
Petőfi kiválóan ráérzett az imázsépítés jelentőségére, első szerkesztője, Vahot Imre indíttatására tudatosan formálta a nagyközönségben róla kialakult képet.
Az ehhez illeszkedő ruházkodás is kap két oldalpárt a könyvben Petőfi Divatház címmel, amely négy jellegzetes outfit mellett az ünneplő atillát is részletesen bemutatja. A Petőfi, a sztár hangzatos fejezetcímei, mint a „Csillag születik”, a „János vitéz plusz”, a „Sikerkalauz” vagy a „Star facts” nem zavarók, mert a bemutatott információk valósak és hasznosak. Olyasmit tudhat meg egy „rajongó”, amikre irodalomórán nemigen jut idő, vagy a tanár – joggal – fontosabbnak tartja az életművet az életrajznál.
Megtudjuk, hogy Petőfi milyen ételeket szeretett vagy utált, kik voltak a barátai, kiknek udvarolt, milyen tulajdonságai vezettek a sikerhez, vagy hogyan is zajlott a forradalom nagy napja
Előfordul ugyan fikcióval kitöltött hézag, de a szövegek ragaszkodnak a tényekhez, több helyen a forrást is megjelölve, mint például a Nemzeti dal kapcsán: „Egressy Gábor színész, Petőfi jó barátja úgy írja le, mint egy túlvilági alakot, mintegy a megtestesült szenvedést” (33).
Oravecz Gergely két oldalpárt is kapott, hogy azokat mini képregényekkel töltse ki, méghozzá két lendületes, filmszerű témáról, melyekből valóban készült film is: a vándorszínészet kilenc-, a forradalom hétképnyi pillanatot ábrázol, melyek szerepe inkább a hangulat érzékeltetése, mint a tényszerűség. A forradalmat Instaposztokon látjuk. (Kérdés, hogy ki készíthette volna a költőt ábrázoló fényképeket, esetleg maga Egressy kísérte volna digitális Daguerre-masinával?) A kortársakat ábrázoló képek jelentős része viszont eredeti portrék – litográfiák, festmények vagy fényképek – monokróm változata.
A szerkesztés gondosságát dicséri, hogy Arany Jánosról éppen Petőfi rajzát kapjuk, amely egyébként Jankovics Marcell Toldijában is feltűnik a mindenütt jelenlévő narrátor ábrázolásaként.
A többféle technikát is felmutató képek ritkán kínálnak újdonságot. A megbízható pontossággal nem ismert Petőfi-arc helyett a költő által többnyire elfogadott, olykor irányított ábrázolásokat frissítette fel Oravecz Gergely, néhol különösen hatásosan. „A romantikus hős” rúzsfoltos, lángoló arcából tágra nyílt kék szem tekint oldalra (34), a magyaros viseletben feszítő alakot színesben másutt nem láthatjuk (42), a könyvvel a kezében épp az ételrendelést fogadó – mert otthon nem főzőcskéző –, nadrágos Szendrey Júliát is nehéz a korabeli ábrázolások alapján elképzelni (55).
Mivel a műfaj kiemelt szerephez juttatja a megjelenést, külön figyelmet érdemel a képszerkesztés és a tördelés, amely Sólyom Melinda munkája
A képek és adatok fel-felvillanó, gyorsan befogadható formája segíti az érdeklődő, nyitott olvasót. Kapunk adatokat a születéstől az iskolákon és a tanulmányi előmenetelen, fegyelmi kérdéseken át a költői siker állomásaiig a korabeli közéletről, divatról, Petőfi ismerőseiről, ételeiről, vagyis mindenről, ami az emberi oldalról érdekességként tálalható. Kevés viszont az irodalmi jellegű tény. Az 1843–44-ben feltörő költőről „Dupla vagy semmi?” címmel olvasunk rövid mondatokat (24–25), később néhány kritikarészletet gépírást utánzó – anakronisztikus – betűtípussal (38–39), a János vitéz kap egy oldalpárt „Tudtad?” buborékokkal bevezetett kérdésekkel (26–27), de épp az marad ki, ami miatt Petőfi fontos. Persze, „a többi csak irodalom”, és éppen arra van szükség, hogy egy kézikönyv pótolja, amire irodalomórán elvileg nem jut idő. Sőt még vonzó is lehet a verseket – még – nem kedvelő tizenévesnek, ha nem terhelik ugyanazzal, amit a suliban fel kell mondania.
Gyanítom, hogy aki akár általános iskolásként is a kezébe veszi, nem kéri rajta számon a fényes papírra nyomott, sok színes fényképet elébe táró celebalbum külalakját. A Petőfi-kézikönyv a közismert és ma is élő nyelvet használó, közben az irodalmi kánon élén álló alakot úgy hozza közel, hogy parodizálja a mai sztárkultuszhoz kapcsolódó kiadványokat és közösségimédia-megjelenéseiket. A János vitéz születését részletező, de például Az apostolt kihagyó kötet egyértelműen a kiskamaszokat célozza meg, akik remélhetőleg nem ugyanazt várják el tőle, mint az „igazi” rajongói albumoktól, de elfogadják, hogy amit el kell olvasniuk, az értékes, akitől pedig a versek származnak, izgalmas személyiség.
Kovács Gergely
ITT hallható a Talpig magyar podcast 50. adása, amelyben Harmath Artemisz, Gyimesi Emese és Nényei Pál beszélget Rédl Ádámmal Petőfiről.
Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár
Illusztrátor: Oravecz Gergely
Móra Könyvkiadó, 2023
80 oldal
3999 Ft